72. rész – Még akkor is, ha ő nem

- Nyugalom, biztos bement a házba – szólt Tom látszólag nyugodtan.

Samantha azonnal a házba sietett. Kétségbeesetten szólongatta a kislányt, ám a hosszas keresgélés után hamar kiderült, hogy a házban sincs.

- Mi történt? – szaladt le az emeletről Bill, nyomában új vendégével, Ninával.

Samantha egy nagyot nyelt, beletúrt bársonyos szőke hajába, majd Billre szegezte tekintetét.

- Hannah eltűnt.

Bill azonnal a nőhöz sietett és szorosan a karjaiba zárta. Végigsimított a hátán, és a fülébe suttogott:

- Minden rendben lesz. Megtaláljuk!

- Bill – suttogott vissza a nő. – Nagyon félek.

- Nem kell félned – tolta el magától finoman a lányt, hogy a szemeibe nézhessen. – Ígérem, hogy épségben megtaláljuk.

- Sam – tette a lány vállára a kezét Tom. – Sajnálom, az én hibám. Én annyir...

- Tom, ezzel most nem segítesz – mordult rá Bill barátságtalanul, mire Abi kézen fogta szerelmét és elhúzta onnan.

A következő pillanatban Nina lépett Samantha mellé, és együttérzően átölelte. Az egész nem tartott tovább három másodpercnél, de Samet meglepte, hogy milyen őszintének tűnt.

- Minden rendben lesz – szólt halkan a lány, mire Sam finoman bólintott.

- Gyere – ragadta karon gyengéden Bill, majd az ajtó felé vezette.

- Hová mentek? – faggatózott azonnal Abigail.

- Megkeressük – vágta rá azonnal a fiatalabbik Kaulitz.

- De hát azt sem tudjátok, hol keressétek! – harsogta Tom értetlenül.

- Igaza van – lépett közelebb Billhez Nina. – Inkább a rendőrséget kéne értesítenünk.

- Nem. Azok csak lelassítanának. Nem tudunk semmit, ők se fognak tudni többet. Lehet, hogy itt van a környéken...

- Bill, ez őrültség! – fogta meg a férfi karját Nina.

- Emlékszel, mit mondtam neked tegnap este?

- Igen – felelte a nő automatikusan.

Egy pillanatig farkasszemet néztek, majd Nina elengedte Bill kezét, Bill pedig a többiekre nézett:

- Maradjatok itthon, lehet, hogy hazajön.

A többiek bólintottak, Bill és Sam pedig azonnal kocsiba ültek. Épp, hogy elértek az utca végéig Samantha telefonja csörögni kezdett.

- Igen, tessék! – szólt rekedten a nő, mikor a füléhez emelte a mobilját.

- Szia Sam! – Hannah szólt bele a telefonba.

Sam azonnal Billre emelte hatalmas szemeit, mire az beletaposott a fékbe és azonnal lehúzódott.

- Kicsikém, Hannah! Hol vagy?

Bill intett a nőnek, hogy nyugodjon meg.

- Nyugi, ne érezze rajtad a félelmet. Csak természetesen! – suttogta Bill és megfogta a nő szabad kezét.

Samantha nagyot sóhajtott, de még így is alig jutott levegőhöz.

- Egy fiúnál vagyok, Sam! Az egyik barátodnál.

- Dean – szólt halálra várt arccal Sam.

- Igen! – helyeselt Hannah vidáman. – Elhozott magához, hogy megmutassa a kiskutyáját. Olyan aranyos! Ugye nekem is lehet kiskutyám? Áh, anya biztos nem engedné...

- Majd megbeszéljük, rendben?

- Oké, és te mikor jössz? Dean azt mondta te is jössz később.

- Máris megyek, kicsikém! Odahívnád nekem most Deant egy kicsit a telefonhoz?

- Persze, szia Sam!

- Szia Hannah!

- Helló Sam! – szólalt meg Dean derűsen.

Samantha hirtelen olyan ideges lett, hogy csak úgy szorította Bill kezét.

- Mit képzelsz magadról, te szemétláda! Hogy merészelted elrabolni a lányomat?

- Én? Ilyet tettem volna? Ugyan! Hannah-val nagyon jól érezzük magunkat. Remélem rövidesen te is csatlakozol hozzánk.

- Azonnal mondd meg, hol vagytok!

- Vernerstrasse 26. 36/b lakás. Egyedül gyer...

Sam meg sem várta, míg Dean befejezi, azonnal kinyomta és Billel már indultak is.

- Hogy volt képes elvinni Hannaht? – dühöngött a nő.

Szinte remegett.

- Az ő lánya is – jegyezte meg Bill halkan.

- Tessék? – fordult felé Samantha hisztérikusan. – Szerinted az feljogosítja, hogy elrabolja?

- Egy szóval sem mondtam ilyet. Csak azt mondom, nem kéne úgy beszélned vele, mintha semmi köze nem lenne Hannah-hoz.

Sam egy pillanatig csak meredt maga elé, majd hirtelen megszólalt.

- Az lehet, hogy neki van, de neked semmi közöd a lányomhoz, szóval ne szólj bele!

Bill a döbbenettől szinte még a kormányt is elengedte egy másodpercre. Fájt neki ezt hallani, hiszen, bár nem sok időt töltöttek együtt, kedvelte a kislányt, nagyon is.

- Ahogy akarod...

Több szó nem esett köztük az út során.

- Hol van? – kérdezte rögtön a nő, mikor Dean ajtót nyitott nekik.

Félrelökte a férfit, és belépett a lakásba, nyomában Billel.

- Nyugalom! A nappaliban tévézik.

- Ha egy újjal is hozzá mertél érni, én esküszöm, hogy...

Dean egy szempillantás alatt úgy elkapta Sam karjait, hogy még ő maga is meglepődött.

- Azt hiszed, bántanám a saját kislányomat? – suttogta megtörten.

- Hey-hey-hey – húzta el a lányt Bill védelmezően.

- Sam, hát így ismersz engem?

Dean most először, mióta visszatért, valóban őszintének tűnt. A nő a szemeibe nézett, majd Billre pillantott.

- Igaza van. Bill, engedj el, nem fog bántani.

Bill kelletlenül ugyan, de végül elengedte a lány kezét.

- Ahogy a lányunkat sem. Én nem akarok rosszat, oké?

- Akkor miért vitted el őt egy szó nélkül? – fürkészte a tekintetét a nő.

- Másképp elengedted volna?

- Természetesen nem, de...

- Nézd, azt akartam, hogy figyelj rám – vágta rá Dean kétségbeesetten. – Én csak... meg akartam ismerni a kislányunkat.

- Hat éve nem ezt mondtad.

- Tudom. Tévedtem, hibáztam - hajtotta le a fejét.

- Ez nem ilyen egyszerű... nem csak engem, de őt is eldobtad magadtól.

- Ha jól tudom, te sem anyjaként gondoskodtál róla! – szólt gúnyosan Dean.

A pszichológusnő egy nagyot sóhajtott, Bill pedig megköszörülte a torkát.

- Azt hiszem, megyek és megnézem Hannah-t.

- Rendben Bill, köszönöm – préselte ki ajkai közül Sam, mire Bill elindult a kislány keresésére.

- Dean, egyáltalán nem olyan egyszerű a helyzet, mint gondolnád. Egy kisbaba mellett nem tudtam volna befejezni az egyetemet. Ha pedig nem fejeztem volna be, nem tudtam volna eltartani egy gyereket. Ezt kellett tennem. Ez volt a legjobb mindenkinek...

- Igazán? Biztos vagy benne? Számára is ez volt a legjobb?

Samantha szemeiből könnyek csordultak ki. Mélyen, legbelül tudta, hogy rosszul döntött. De nem volt mit tenni. Már nem tudott változtatni a dolgokon.

- Mit számít ez már? Akkor döntöttem, és már nem tudom visszacsinálni – suttogta a nő, miközben kabátja ujjával letörölte kicsorduló könnyeit.

Dean közelebb lépett hozzá és finoman átölelte a lányt.

- Sajnálom – suttogta. – Durva voltam.

- Nem – tolta el magától a lány, hogy a szemeibe nézhessen. – Igazad van. Rosszul döntöttem. Össze voltam zavarodva, az anyám pedig... mindegy. A lényeg, hogy így történt.

- El kell mondanod neki.

- Tudom. El is fogom.

- Mikor?

- Hamarosan.

- És mi?

- Mi?

- Mi ketten. Sam, én komolyan mondtam, hogy legyünk egy család.

- Nem lehet – rázta a fejét Samantha. – Dean, én már nem szeretlek. Már mást szeretek.

- Billt?

- Igen – bólintott a nő finoman. – Még akkor is, ha ő már nem szeret...