70. rész – Váratlan látogató

Billnek fogalma sem volt, mit kezdjen magával. Folyton csak Samantha szavai jártak az eszében, és persze a kis ártatlan szempár, aminek tulajdonosa a kis szőke hercegnő, Hannah. Hirtelenjében teljesen máshogy tekintett a kislányra. Felidézte a kis arcocskát, az aranyszőke fürtöket, és egyszeriben el sem tudta képzelni, hogy nem jött rá. Hiszen a doktornő hiába mutatta be testvéreként a lányt, az apjuk nem lehetett közös, hiszen a nő szülei elváltak még kiskorában. Két féltestvér pedig nem hasonlíthat egymásra ennyire. De miért nem mondta el neki? Ez nem olyasfajta dolog, amit az ember csak úgy eltitkolhat a szerelme elől. Egy gyerek mégiscsak egy gyerek.

Megfordult a fejében, hogy betér egy bárba, de végül helyette egy park közelében állt meg, hogy sétáljon egyet. Friss levegőre volt szüksége.

Eközben Samantha megpróbálta összeszedni magát, és folytatni az ünnepi előkészületeket. Azt akarta, hogy Hannah semmit ne vegyen észre a kialakult kilátástalannak tűnő helyzetből. Ez volt az első karácsony, amit Miranda nélkül tölthettek, és nem akarta, hogy Hannah rosszul érezze magát. Fél hatkor újra megszólalt a csengő. Sam kapkodva törölgette a kezeit a kötényébe, majd az ajtó felé igyekezett. Azt remélte, hogy Bill lesz az, végre valahára, ám az ajtóban egy ismeretlen nő állt. Gyönyörűen csillogó, hosszú, barna haj, hatalmas sötétbarna szemek, csinos, karakteres arc, makulátlan alak... Pontosan úgy nézett ki, mint egy modell.

- Szia! Bill Kaulitzot keresem. Jó helyen járok? – csicsergett a lány vidáman, mire Samantha hátán végig futott a hideg is.

Semmi ötlete nem volt, hogy egy ilyen lány mit akarhat Billtől.

- Igen, itt lakik, de most sajnos nincs itthon.

- Nincs itthon? – kérdezett vissza a lány egy kis erőltetett kacagással. – Karácsonykor nem tartózkodik otthon?

- Nézd, nem hiszem, hogy bármi közöd lenne hozzá, hogy miért nincs itthon – felelte nyugodtan Sam, mire az ismeretlen elmosolyodott.

- Na és Tom? Ő sincs itthon?

A következő pillanatban Bill kocsija húzódott le a ház előtti felhajtóra. Bill sietős léptekkel indult meg a ház felé, ám mikor félúton megpillantotta a félhomályban a Sam mellett álló nőt, szinte kővé dermedt. Teljesen lebénult, a szemei teniszlabda nagyságúra kerekedtek. Hirtelen úgy hitte, álmodik. Egy másodperc töredékéig lehunyta szemeit, de mikor újra kinyitotta, még mindig ugyanaz a látvány fogadta. A pulzusa időközben már az egekig szökött, a torka kiszáradt, egyre csak levegő után kapkodott, a világ pedig forogni kezdett vele. Az ájulás határán volt.

- Nem, nem, nem...

A fejét kezdte rázni és szédelegve csak ezt az egy szót ismételgette. Samantha szinte azonnal mellette termett, és erősen megtartotta, hogy össze ne essen.

- Bill, mi a baj? Bill, mi történik veled? – nézett rá kétségbeesetten a pszichológusnő, ám Bill még mindig csak a fejét rázta.

- Nem lehet, ez nem lehet...

- De igen, Bill – tett egy lépést a férfi felé a barna szépség. – Én vagyok az...

Samantha saját kezével érezte, ahogy szerelme egész testében megremeg. Nyugtalanul az énekes szemeibe nézett, majd az ismeretlen nőre förmedt:

- Mégis ki a franc vagy te?