66. rész – Hogy minden tökéletes legyen!

- Sziasztok!

Abigail jelent meg a lépcső alján. Samantha és Bill rögtön ránéztek és szinte egyszerre köszöntötték:

- Szia!

- Abi, beszélhetnénk? – kérdezte Bill, miközben odasietett a lányhoz.

- Sietnem kell, dolgozni megyek – felelte a lány közömbösen, majd el is indult, ám Bill nem adta fel.

- Kérlek, Abigail! Csak pár percet kérek.

A lány végül megtorpant, majd újfent Billhez fordult.

- Csak pár perc – sóhajtott.

- Azt hiszem, én addig – kezdte Sam és felkelt a kanapéról. – felmegyek a szobába – nyomott egy puszit Bill arcára, azután felsietett az emeletre.

- Nézd, az előbb Tommal az a vita...

- Tudom – vágott a szavába a lány.

Bill meglepetten nézett rá.

- Tom elmondta?

- Ezt nem kellett elmondani, Bill! Lehet, hogy hülyének nézek ki, de nem vagyok az.

- Én nem, csak... – nagyot sóhajtott és folytatta: - Nekem Tom a legfontosabb, tudod? És meg kell védenem őt, bármi is történjék.

- Tudod, Bill, én értelek. Ha nekem lenne egy testvérem, sőt ikertestvérem, valószínűleg én is ezt tenném. De rá kell jönnöd, hogy van egy pont, amikor ezt többé már nem csinálhatod. Tom felnőtt ember. Saját akarattal és döntésekkel, és...

- Tudom – vetette közbe Bill. – Ezzel tisztában vagyok, csak... Tom annyira gyerekes néha. Annyi hülyeséget csinál, hogy az évek során már rutinossá vált számomra, hogy mindig szó nélkül ugrok és helyre hozom, amit ő elcseszett. Kettőnk közül mindig én voltam a komolyabb, és mivel a szüleink nem lehettek mindig mellettünk, nekem kellett terelgetnem őt a helyes út felé. Mindig is úgy éreztem, hogy felelősséggel tartozom érte, a cselekedeteiért, a döntéseiért, és persze a testi-lelki épségéért...

- Bill! Tudom, hogy ami köztetek van, az több egy jó testvéri viszonynál, de...

- Mi egyek vagyunk, érted? Két test, egy lélek. Ő az én másik felem – mosolyodott el könnyes szemekkel Bill.

Ahogy Abigail ott állt, szemben az énekessel, mélyen a szemeibe bámulva hirtelen mindent megértett. Mosolyogva átölelte a fiút.

- Tudom, Bill – suttogta.

- Abi – motyogta Bill még mindig a lányt szorítva.

- Igen?

- Isten hozott a családban!

A lány rögtön eltolta magától a srácot, de csak, hogy a szemeibe nézhessen.

- Köszönöm Bill, ez igazán sokat jelent.

- Sajnálom az egészet. Mindent, amit mondtam. Nagyszerű lány vagy!

- Te pedig nagyszerű fiú. Remélem, boldogok lesztek Samanthával mindig is!

Bill jólesően felsóhajtott, majd megeresztett egy féloldalas mosolyt.

- Ahogy ti is Tommal...

- Most viszont mennem kell – húzódott el a lány a könnyeit törölgetve.

- Oké, jó munkát! – mosolygott Bill.

- Köszi, most már biztos, hogy jó lesz – vigyorgott a lány, majd intett még egy utolsót és kilépett a bejárati ajtón.

Bill pedig összeszedte magát és elindult testvére szobájába...

A következő hét villámgyorsan telt. Abigail és Tom az esküvőjüket tervezgették, Samantha és Bill pedig boldogan kivették benne a részüket.

- Őszintén köszönöm, hogy itt vagy velem, Sam – mosolygott Abigail, miközben fellépett az emelvényre, ami a hatalmas tükörrel szemben állt.

Esküvői ruhapróbát tartottak Berlin legelitebb esküvői ruhaszalonjában. Természetesen Tom parancsára, Abigailnek esze ágában sem volt a legdrágább helyre menni. De Tom hajthatatlan volt.

- El sem hiszed, mennyire örülök, hogy itt lehetek veled. Már csak a pezsgő meg a süti miatt megérte – vigyorgott a nő, mire mindketten felnevettek.

Abi újra a tükör felé fordult, és végigsimított az egyszerű ruhán, amit éppen viselt. Semmi extra nem volt rajta. Egyenes vonalú, mell alatt szabott, hosszú, fehér.

- Szerinted milyen? – fordult barátnője felé.

Samantha oldalra döntötte a fejét és úgy mérte végig a lányt.

- Egyszerű – bökte ki vállat vonva.

- Ez pontosan mit jelent? Nagyon rossz? – fordult vissza újfent a tükörhöz.

- Nézd, Abi! – állt fel Sam, majd a lány mögé sétált. – Baromi jól nézel ki, mint mindig, de ez a ruha... egyszerűen túl egyszerű. Te a menyasszony leszel, nem pedig koszorúslány.

- Tudom, én csak... – Abi egy fél mosollyal ajkain, leszállt az emelvényről, majd a kis asztalhoz sétált. Elvett egy pohár pezsgőt, majd másodpercek alatt le is húzta. Végül folytatta:

- Tudod, ez az egész Tom ötlete volt. Nekem nem számít, hogy milyen ruha lesz rajtam. Engem csakis Tom érdekel. Akár egy elnyűtt mackóban is kész lennék hozzámenni.

- Tudom, Abi – bólintott mosolyogva Sam.

- Nem akarom, hogy azt gondolja, nekem a pénze kell. Még ennek a ruhának is olyan ára van, hogy egy hónapig jól lakhatnék belőle – emelte fel vigyorogva az árcédulát.

- Abi, Tom tudja, hogy nem a pénze miatt vagy vele. Csak azt szeretné, ha boldog lennél. Az esküvő fontos pont minden nő életében, és Tom azt akarja, hogy ez számodra tökéletes legyen.

- Az lesz – felelte mosolyogva Abi.

- Az lesz – visszhangozta Samantha. – Maradj itt, egy perc és jövök.

Abigail értetlenül pislogott barátnője után, aki kisétált a helyiségből, majd pár perc elteltével vissza is tért. Azonban nem üres kézzel. Egy csodaszép menyasszonyi ruha volt nála.

- Ez... ez...?

- Ez egy Vera Wang ruha, és a tiéd!

- Samantha, ez biztosan nagyon drága – rázta a fejét a lány.

- Tényleg az – vigyorgott Sam. – De mint mondtam, Tom azt akarja, hogy tökéletes legyen minden, így aztán megkért, hogy rendeljek neked egy Vera Wang modellt. Rám bízta, hogy milyen legyen, én pedig őszintén remélem, hogy jól választottam – mutatta fel a ruhát vigyorogva.

- Én... nem is tudom...

- Rajta, próbáld fel! – bíztatta a pszichológusnő, mire Abigail csillogó szemekkel átvette a ruhát és az öltöző felé indult.

- Köszönöm – tátogta még utoljára, majd eltűnt az ajtó mögött.