64. rész – Debóra

- Bill?! Szia – köszönt Samantha meglepetten az ajtóban álló fiúra.

Még javában dolgozott, épp egy fiatal lány volt nála, aki nehezen boldogult a zűrös családi élete miatt.

- Szia kicsim – csókolta meg hirtelen a lányt, mire az vigyorogva eltolta magától.

- Bill, csak 3 órát kértem.

- Én pedig mondtam, hogy nem fogom kibírni. Sammy, édesem, hiányoztál, érted?! Folyton csak rád tudtam gondolni.

- Mert unatkozol – nevetett fel. – Bill, ez egy munkahely…

- Tudom – vágta rá, majd halkabban hozzátette: - Szeretkezni akarok veled, most! Itt még úgysem csináltuk.

A fiú azon nyomban az ajkaira tapadt, így Samnek még ideje sem volt elmondani, hogy vendégük is akad.

- Bill – tolta el magától finoman a lány, mire ő értetlenül nézett rá.

- Mi a baj?

- Majd mindjárt megtudod – fogta meg a kezét, és egy kicsit beljebb húzta. – Szeretném neked bemutatni Debit, az egyik páciensemet.

- Debi… - vigyorodott el Bill kínosan, majd szerencsétlenül intett a lánynak. – Bill vagyok.

- Tudom – mosolygott szélesen a lány. – Dr. Stewart, maga Bill Kaulitz-cal jár? Ez oltári menő – folytatta izgatottan, miközben le se vette a szemét a fiúról.

- Hallottál mindent, igaz? – kérdezte Bill még mindig mosolyogva.

- Minden egyes szavad – sóhajtott Debi álmatagon, mire Samantha majdnem elnevette magát.

- Édesem, miért nem szóltál, hogy vendégünk van? – kérdezte Bill kedvesét, összeszorított fogakkal.

- Talán, mert időt sem hagytál rá, kedves Bill! – válaszolt hasonlóképpen a lány. – Egyébként meg, honnan gondoltad, hogy nincs itt senki? Elvégre dolgozni jöttem – folytatta, miközben vigyorogva leült a fotelébe.

- Azt hittem, akkor nem engedsz be, vagy ilyesmi.

- Bill, talán most menned kéne.

- Engem nem zavar, hogy itt van! – mosolygott Samre a fiatal lány.

- Azt elhiszem – bólogatott a nő komolyan, mire Bill vigyorogva helyet foglalt az egyik székben.

- Látod?

- Látom, Bill, de ez nem így működik. Orvos vagyok. Ami itt elhangzik, az szigorúan bizalmas.

- Jó, jó – állt fel Bill, ám ekkor kopogtak az ajtón.

- Úgy látszik, ma senki nem akarja, hogy dolgozzak – sóhajtott fel a pszichológusnő, majd az ajtóhoz sétált.

Az ajtóban egy nő állt, a szomszéd lakásból.

- Jó napot, doktornő! Elnézést a zavarásért, de nem tudtam, kihez fordulhatnék – hadarta a nő kétségbeesetten.

- Jó napot, Mrs. Williams! Nyugodjon meg, mi a gond?

- A kisfiam. Bezárkózott a szobájába és egy ideje nem válaszol. Kicsit összekaptunk, tudja, tinédzserek… Félek, hogy valami bajt csinál. Talán, ha Ön beszél vele, kinyitja az ajtót.

- Nyugodjon meg, nem lesz semmi baj! Egy másodperc és jövök – fogta meg a nő kezét bátorítóan, majd visszasietett Billékhez.

- Egy kis időre el kell mennem. Debi, áttehetnénk ezt a beszélgetést holnapra?

- Nem gond! Én itt megvárom a férjével együtt.

- Bill nem a férjem – mondta Samantha, mire a lány elmosolyodott. – Csak a pasim!

- Kicsim, valami gond van? Ne menjek veled? – kérdezte Bill aggódva.

- Nem szükséges, nemsokára jövök. Addig maradj itt Debivel – simított végig Bill karján, mikor az odasietett hozzá.

- Rendben. Vigyázz magadra! – csókolta meg szerelmét, majd Sam elsietett. – Nos – fordult Debi felé Bill mosolyogva. – Mit csináljunk?

- Nekem volna pár ötletem – vigyorgott a lány, mire Bill elnevette magát.

Debóra egy 16 éves kis tini volt. Szőke hajú, kék szemű, igazán szép lány. Már első pillantásra megőrült Billért, annak ellenére, hogy eddig nem igazán foglalkoztatta az énekes, hiába hallott róla.

- Szerintem beszélgessünk – ült le Bill oda, ahol eddig Samantha ült.

- Miről? – kérdezte unottan a lány.

- Nem is tudom… mondjuk a családodról.

- Az apám alkoholista, folyton veri az anyámat. A nagyszüleimnél lakom, testvérem nincs.

A lány mindezt úgy mesélte, mintha egy betanult mondókát mondana. Érzelmek nélkül, automatikusan. Bill hirtelen megbánta, hogy kérdezett tőle bármit is. El sem tudta képzelni, milyen lehet így élni.

- Te jó ég – tátotta el a száját, majd szabadkozni kezdett. – Sajnálom. Ha tudtam volna…

- Teljesen mindegy. Már túl vagyok rajta – rántotta meg a vállát Debóra.

- Nem hinném – ült le a lány mellé Bill. – Másként miért lennél itt?! Valami oka csak van.

- Van is. Rosszul alszom és a nagyszüleim szerint kezelhetetlen vagyok.

- Miért mondják ezt?

- Az utóbbi időben sokat lógtam a suliból. Meg romlottak is a jegyeim. De ez nem az én hibám. Az egész Adam miatt van.

- Adam? – ráncolta a homlokát az énekes.

- Adam Starton. A pasim. Illetve az exem. Nem régiben szakítottunk, mert megcsalt Melodyval.

- Akkor nincs is rá szükséged.

- Már hogy ne lenne! Adam a legmenőbb srác a suliban, és egy álompasi…

- Még se lehet akkora álompasi, ha csak úgy eldobott téged Melodyért.

- Azt mondta, csak egyszer fordult elő.

- Igen, ezek mind ezt mondják, mégis megteszik legközelebb is, és azután, meg azután is. Amikor csak lehetőségük nyílik rá. Hidd el Debi, te nem ezt érdemled! Neked nincs szükséged Adam Straton...

- Starton – mosolyodott el Debóra.

- Starton, teljesen mindegy. Nincs szükséged rá és a hozzá hasonlókra. Gyönyörű vagy, kedves és még nagyon fiatal...

- Tényleg? – kérdezte a lány kissé bizonytalanul.

- Igen, tényleg – mosolygott rá Bill és bátorításképp megsimogatta a lány hátát. – Rengeteg fiú mászkál még odakinn, aki még ugyanezt gondolja rólad, és hidd el, előbb vagy utóbb meg fognak találni. A rendes srácok is, akik nem fognak megcsalni hol-mi Melodykkal.

- És te? – nézett rá a lány reménykedve.

- Én mi? – kérdezte Bill értetlenül.

- Neked nem tetszem? – tette a kezét Bill combjára, mire az gyengéden megfogta a lány kezét, és visszatette az ölébe.

- Nem erről van szó – hárított Bill még mindig mosolyogva.

- Csak mert szerintem te nagyon szexi vagy! – pattant fel hirtelen a lány és a srác ölébe ült.

Bill alig jutott szóhoz a döbbenettől.

- Hé, hé, hé! – finoman eltolta magától a lányt és gyorsan felállt. – Ez nagyon kedves tőled, de amellett, hogy kicsit fiatal vagy hozzám, nekem barátnőm van. Kedves lány vagy és szép, tényleg! De Samantha... Dr. Stewart és én, komoly kapcsolatban élünk.

- Jó, jó, értem. Vettem a célzást – sóhajtott a lány egy halvány mosoly kíséretében.

Bill észrevétlenül kifújt egy nagy adag levegőt, majd újfent a Samantha fotelében foglalt helyet.

- Rendes srác vagy! Dr. Stewart szerencsés, hogy vagy neki.

- Inkább én vagyok szerencsés, hogy Ő van nekem...

- Már itt is vagyok! – lépett be az ajtón a pszichológusnő.

- Mi történt? – állt fel Bill azonnal.

- Téves riasztás történt – fújta ki magát a nő. – A szomszéd lakásban egy kamasz fiú bezárkózott a szobájába, az anyja hiába szólongatta, nem nyitott ajtót. Azt hittük, valami rosszat csinált, de hála az égnek, csak zenét hallgatott. Fülhallgatóval persze, max hangerőn – mosolyodott el Sam. – Még jó, hogy megszomjazott és kijött. Mi meg csak ott álltunk... Képzelhetitek, hogy nézett ránk. Az anyja mejdnem idegösszeroppanást kapott. Hihetetlenek ezek a kölykök – csóválta a fejét a nő mosolyogva. – Na és ti? Jól megvoltatok? Mit csináltatok?

- Beszélgettünk.

- Bill sokat segített – állt fel Debi egy hatalmas mosollyal ajkain.

- Tényleg? – kérdezte meglepetten a nő és Billre sandított.

- Öhm...

- Igen – válaszolt Debóra Bill helyett. – Segített rájönnöm arra, hogy sokkal többet érek annál, mint aminek tartanak. Köszönöm a beszélgetést mindkettejüknek. Főleg neked Bill – kacsintott a fiúra, majd felkapta a kabátját és a táskáját. – Most viszont rohannom kell. Viszlát! – kiáltott, és már csapódott is utána az ajtó.

Samantha döbbenten tekintett Billre.

- Jól láttam, hogy ez a lány rád kacsintott?

- Igen, azt hiszem – felelte Bill alázatosan, miközben megvakarta a tarkóját.

- Várj, várj! Ti nem csak egyszerűen beszélgettetek, igaz? Más is volt...

- Ami azt illeti – húzta a száját a fiú, mire Samantha felhúzta a szemöldökét. – Oké, oké... ez úgysem... szóval – hadarta feldúltan, majd immár félénkebben hozzátette. – Debóra mondhatni kikezdett velem. De nem történt semmi! Csak a lábamra tette a kezét, és az ölembe ült, de rögtön leállítottam!

Sam egy pillanatig tátott szájjal bámult a fiúra, de a következő pillanatban hatalmas nevetésben tört ki.

- Most mi van? Tényleg így volt – motyogta Bill, majd bűnbánóan nézett szerelme szemeibe.

- Elhiszem, kicsim, oké?

- Most meg min nevetsz? – kérdezte értetlenül.

- Semmi. Csak... egész idő alatt rád volt indulva ez a kiscsaj. Még mindig tinibálvány vagy!

- Fantasztikus. Azt sem tudtam, mit tegyek. Ez az! Röhögj csak ki! – vigyorodott el Bill is.

- Bill! Ez csak egy kislány, akinek te vagy a „menő” ideál. A vagány rocksztár!

- Szóval szerinted vagány rocksztár vagyok? – húzogatta a szemöldökét vigyorogva, miközben átkarolta a lány derekát.

- Azt mondtam, SZÁMÁRA te vagy a vagány rocksztár – vigyorgott rá vissza a szőke szépség.

- Tudom ám, hogy csak azért jársz velem, mert vagány rocksztár vagyok. A lányok csípik a rosszfiúkat.

- Csakhogy te nem vagy rossz – karolta át a fiú nyakát mosolyogva.

- Biztos vagy ebben? Most nagyon csúnya dolgokra gondolok – hajolt kedvese nyakához vigyorogva.

- Mint például? – nyalta meg ajkait a nő kacéran.

- Hölgyek társaságában nem beszélhetek csúnyán. Anyukám tanította.

- Mondtam én, hogy nem vagy rossz – suttogta a fiú szájába.

- Na, jó, talán igazad van – tapasztotta a száját a lányéra, majd mohón csókolni kezdte.