Gyilkos szavak

- Hát haver, elég gáz, hogy anyánk már másodjára ünnepli a negyedik házassági évfordulóját, nekünk pedig még mindig sehol semmi - nevetett fel Tom Kaulitz, öccsére pillantva.

A kocsiban ültek, és épp Simone és Gordon családi fészke felé igyekeztek Loitsche-be. Simone és Gordon kerti partit adott a negyedik házassági évfordulójuk alkalmából.

- Ha jól tudom, neked elég komoly kapcsolatod van - nézett Bill bátyjára, mire az harsányan felnevetett.

- Ria?! Ugyan, Bill! Hogy te milyen kis naiv vagy! Ugye nem gondoltad azt, hogy Ria meg én valaha is összeházasodunk? Vagy gyereket nevelünk majd... te jó ég, dehogyis!

- Igazad van, hogy is gondolhattam ilyesmire... Hiszen egy normális ember nem azért él párkapcsolatban valakivel, mert komolyan gondolja a dolgokat és később esetleg családot szeretne alapítani - nevetett fel Bill, majd csóválni kezdte a fejét. - Most komolyan Tom! Akkor miért vagy vele?

- Nem tudom - vonta meg a vállát hanyagul a gitáros. - Talán a szex miatt.

- Ne már, Tom! Bárkit megkaphatsz - forgatta a szemeit az énekes.

- Jó, de ő más. Szenvedélyes, szexi és olyan hajlékony, hogy...

- Oké, oké, ne folytasd! Te jó ég, nem akarok hallani a szexuális életed apró részleteiről...

- Te kíváncsiskodtál!

- Már bánom. Úgysem foglak megérteni soha - vigyorodott el, majd indexelni kezdett és lehúzódott a kis utcában az édesanyjuk háza előtt.

- Nem értem, hogy miért laknak még mindig itt - morogta Tom, miközben kikapcsolta a biztonsági övet.

- Tudod, hogy szeretik a nyugalmat - felelte a fiatalabbik.

- Nem inkább unalmat szerettél volna mondani? - vigyorodott el a rasztás, mire Bill halkan felnevetett.

- Bunkó vagy! - szállt ki a kocsiból az énekes.

- Most mondd, hogy nincs igazam! - követte testvérét az idősebb is vigyorogva, széttárt karokkal.

- Nincs - vigyorgott Bill. - Ők jól érzik itt magukat.

- Hát persze...

- Ne puffogj már, inkább menjünk be!
Ahogy beléptek a kapun, a hátsó kert felé igyekeztek, ahonnan halk zeneszó, gyerekzsivaj és finom nyüzsgés keveréke hallatszott. Amint hátraértek, mindketten tátott szájjal bámultak a kertben zúgolódó tömeg láttán.

- Anyu nem kispályás a kerti partikat illetően - bólogatott elismerően Tom.
- Nem említette, hogy egész Loitsche és fél Magdeburg itt lesz - nézett körül Bill nagy szemekkel.
- Nézd csak, ott van Adelind néni! - bökte oldalba vigyorogva Tom a testvérét, majd az említett rokon felé intettek. - Szia Adelind néni!
Adelind néni mosolyogva integetett vissza az ikreknek.
- Nem rossz a kislány, igazán jól tartja magát - folytatta vigyorogva Tom egész halkan, hogy csak Bill hallja.
- Istenem, de hülye vagy. Már legalább 85 éves - röhögött fel Bill.
- Azért mondom!
- Na jó, keressük meg anyát és Gordont.
- Várj csak! - torpant meg Tom.
- Mi van?
- Nekem dolgom van - felelte a gitáros vigyorogva egy asztal felé kacsintgatva.
Bill felsóhajtott és a testvére által stírölt nő felé nézett. Gyönyörű, hullámos, hosszú szőke haja volt és kékes-szürke szeme. Hófehér lenge nyári ruhát viselt, és a barátnőivel épp pezsgőt iszogatott egy asztalnál. Nem volt túlságosan fiatal, mégis mint egy kis kamasz incselkedve pillantgatott hátra Tomra.
- Jellemző.
- Ugye nem bánod, ha lelépek? - kérdezte Tom még mindig a nő felé bámulva, mire Bill morogva otthagyta.
Tom megrántotta a vállát, majd afelé a bizonyos asztal felé indult.
- Hölgyeim! - mosolygott elbűvölően az asztalnál ülő hölgyekre.
A rasztás által kipécézett hölgyemény még mindig kihívóan mosolygott a szemeibe, ezzel szemben a két barátnője, (valószínűleg a pezsgőtől) vihogva köszöntötte őt.
- Na, és kit tisztelhetünk a személyében, kedves idegen? - mosolygott szemtelenül a nő, kezét nyújtva.
Tomnak esze ágában sem volt bevallani, hogy ő az ünnepelt pár egyik fia.
- Max vagyok - fogta meg gyengéden a nő kezét. - És a hölgyek?
- Én Jasmine vagyok - felelte az egyik barna hajú nő, majd a mellette ülő kicsit fiatalosabb szőke lányra mutatott. - Ő itt Heidi - végül pedig Tom kiszemeltjére nézett. - Ő pedig Leilani.
- Leilani. Micsoda különleges név. Talán török?
- Hawaii-i.
- Áh, ez lett volna a második tippem - vigyorgott a gitáros, majd a két barátnőre emelte a tekintetét. - Nem bánnák, ha elrabolnám egy kicsit táncolni ezt a szép hölgyet?
- Nem - mosolygott Jasmine.
- Dehogyis - kacagott Heidi.
- Akkor? Mehetünk? - kézen ragadta a nőt, majd sietősen elvezette az asztaltól.
Egy félreesőbb helyre sétáltak, ahol aztán Tom magához húzta a nőt, és lassan táncolni kezdtek.
- Minek köszönhetem ezt a megtiszteltetést, kedves Max?
- Már messziről kitűnt a tömegből a gyönyörűségével. Maga különleges nő, Leilani - suttogta a nő nyakába. - Hol van a férje?
- Elhagyott. Nem mindenki gondolja úgy, hogy különleges vagyok - eresztett meg egy félmosolyt a nő, mire Tom azonnal rávágta.
- Az ex-férje egy barom.
- Ugyan Max, nem is ismeri! - nevetett fel keserűen Leilani.
- Bolond, aki elereszt egy ilyen nőt, mint maga.
Az elkeseredett nő kíváncsian fürkészte a fiatal srác szemeit. Igazán tetszett neki.
- Nincs kedve beszélgetni?
- Semmi mást nem szeretnék jobban!
Leilani-n volt a sor, hogy elvezesse Tomot. A ház mögé sétáltak, ám egy szó sem esett köztük. Csókok viszont annál inkább...

Eközben Bill Simone-t és Gordont kereste. A fiú semmi mást nem akart, csak végre látni az édesanyját. Látni, hogy mennyire boldog és egészséges. Na és persze Gordont is, hiszen ő az a férfi, aki ennyire boldoggá teszi. Szerette őket együtt, és gratulálni akart. Aztán inni egy kicsit. Pont csak annyit, hogy elfelejtkezzen a szánalmas magánéletéről.
Bill az utóbbi időben teljesen összetört. Magányos volt és szomorú. Körülötte mindenki boldog párkapcsolatban élt, Georg, Gustav, Andreas. Még a nagy macsó ikertestvére is. Csak éppen ő nem. Már kezdte azt hinni, hogy vele van a baj. Hogy talán valamit rosszul csinál. Ám amint ezen kezdett járni az agya, rögtön leállította magát. Eldöntötte, hogy ez a nap, csakis a szüleiről fog szólni, és nem fogja megint sajnáltatni magát.
Egy pincér épp arra sétált egy tálcányi pohár pezsgővel, így aztán Bill levett rögtön kettőt, és egymás után le is húzta őket. Ma nincs helye önsajnálatnak...

Újabb pohárért sétált az egyik asztalhoz, ám most borosért. Kezében egy pohár vörösborral, leült az egyik székre és percekig csak bámult ki a fejéből. Azonban egy kis idő múlva szemet szúrt neki valami. Méghozzá füst. Cigifüst.
Az egyik félreeső padon egy szőke hajú lány ült, és cigizett. Hosszú haja kócos volt, az öltözködése pedig cseppet sem átlagos. Fekete iskolai egyenruhát viselt - legalábbis úgy tűnt -, sárga térdzoknival és cipővel. Érdekes látványt nyújtott, ám Bill mégis elindult felé.
- Szia - köszönt halkan a lánynak, mikor megállt mellette.
A lány egy pillanatig ijedten kapta fel a fejét. Ám ahogy Bill szemeibe nézett, rögtön széles vigyor jelent meg ajkain.
- Szia - köszönt vissza barátságosan, majd kifújt egy adag füstöt.
- Leülhetek? - mutatott Bill a pad másik végére.
- Persze - jött a válasz.
Igazság szerint Bill csak egy cigiért merészkedett oda a lányhoz, de már kezdte azt is megbánni. A lány bizarrul bámulta a nagy szemeivel, és egyre csak vigyorgott hozzá, amitől Billnek felállt a szőr a hátán.
- Van egy cigid?
- Igen, persze - válaszolt rögtön a lány, majd előkapta a cigis dobozát, és Bill felé nyújtotta.
Bill kivett egy szálat, halkan megköszönte, majd mikor a lány egy gyújtót nyújtott felé, meg is gyújtotta a cigit.
Sokáig csendben ültek. Úgy tűnt, a lány elég szórakozott, Billnek pedig nem volt kedve senkivel sem bájcsevegni. Épp egy utolsót kortyolt a borából, mikor egy pincér arrafelé sétálgatott, Bill pedig leintette. Újabb pohár pezsgő került a kezébe.
- Nem lesz egy kicsit sok? - kérdezte a lány mosolyogva.
Bill érdekesen pillantott rá.
- Honnan veszed?
- Láttam, hogy mennyit ittál.
- És?
- Csak, gondoltam, hogy...
- Tudok magamra vigyázni! - taposta el a csikket, majd felállt. - Kösz a cigit! - tette még hozzá.
Mindig is gyűlölte, ha az emberek meg akarták mondani neki, hogy mit csináljon. Mit szólnak bele a dolgaiba? Főleg egy ilyen kis bolond csitri. Mit tudhat ő a világról?
Idegesen továbbállt. Az egyik asztalnál végre megpillantotta édesanyját.
- Szia anya!
- Bill, kicsikém! Megérkeztetek? - zárta rögtön a karjaiba fiát a nő. - Ugye jól utaztatok?
- Igen, és igen! - mosolygott a fiú.
- Na és Tom hol van?
- Fogalmam sincs. Elvegyült a tömegben. Anya, azért nem semmi kis bulit hoztatok össze Gordonnal! Nem emlékszem, hogy említetted volna, hogy minden embert meghívtok, akivel valaha csak találkoztatok.
- Nagyon vicces vagy, kisfiam! Csak nem szerettünk volna senkit sem kihagyni az örömünkből.
- Hát azt látom - vigyorgott Bill. - Egyébként gratulálok nektek!
- Nagyon köszönöm, Bill! - nyomott egy puszit a fia arcára. - Egyébként képzeld, szereztem neked egy lányt.
- Jaaaj, anya, ne!
- Ne légy már ilyen! Nagyon helyes kislány. Veletek egy idős. Szőke, hullámos, hosszú haja van, gyönyörű, nagy kék szemei. Biztosan odáig leszel érte, ha bemutatom - szólt izgatottan Simone. - Emlékszel Lolára? A szomszédunkban lakott még mikor Magdeburgban laktunk.
- Nagyjából.
- Ő az. Nagyon helyes lány lett belőle.
- Anya, az a lány őrült - sóhajtott fel Bill. - Mindig énekelt és rendkívül furcsa ruhákban járt. Arról már nem is beszélve, hogy folyton magában beszélt.
- Bill, kicsik voltatok még! Azóta érett, felnőtt lány lett belőle.
- Na persze - forgatta a szemeit Bill.

- Mindjárt be is mutatom nektek. Nézd csak, az anyukája épp ott van az egyik asztalnál! Gyere, bemutatlak neki - húzta magával a fiút.
Bill rögtön felismerte a nőt. Ő bizony Tom kiszemeltje volt. Lemondóan sóhajtott egyet, majd próbálta meggyőzni magát, hogy Tom egy újjal sem ért a volt szomszédasszonyhoz.
- Leilani, bemutatom a fiamat, Billt - mosolygott Simone büszkén.
- Ó, örvendek, Bill - nyújtotta a kezét a nő, mire Bill gyorsan kezet fogott vele.
- Épp azt ecseteltem Billnek, milyen helyes kis lányod van.
- Köszönöm Simone, ez kedves tőled - mosolyodott el Leilani. - Várjatok, mindjárt szólok is neki. Bemutatom neked Bill. Biztosan kíváncsiak vagytok egymásra, hiszen jó rég találkoztatok. Várjatok itt, egy pillanat - hátrált a nő mosolyogva, majd eltűnt a tömegben.
- Anya, muszáj volt ezt most? - nyögött fel Bill lemondóan.
- Most miért vagy ilyen ellenszenves? Csak gondoltam szeretnél ismerkedni egy kicsit. Azt akarom, hogy boldog légy.
- Hát remek. Tudod mit, boldog voltam. Eddig a pillanatig! - szólt indulatosan, majd éppen belekortyolt volna a pezsgőjébe, mikor anyja mérgesen kivette a kezéből, és a mellettük álló asztalra tette.
- Bill, elég volt! Nem iszol többet! Részeg vagy.
- Na és? Talán nem...? - kezdett volna dühösen magyarázni, ám ekkor olyan dolog történt, amitől még a szava is elállt.
Leilani jelent meg előttük, a lányával. Minden stimmelt, amit Simone mondott, hosszú szőke haj, nagy kék szemek. Bill hirtelen el sem tudta képzelni, hogy is nem tűnt neki fel az egész azonnal. Leilani lánya nem más volt, mint az a szőke lány, akitől cigit kért.

- Bemutatom a lányomat, Lolát - mutatott mosolyogva a nő a lányra. - Ő itt Bill. Lola, ugye emlékszel a magdeburgi szomszéd-ikrekre?
Lola vigyorogva végigmérte Billt.
-  Igen, hű, aranyos!
Bill az édesanyjára sandított, mire az terelésképp boldogan felkiáltott.
- Nahát, Tom, te is itt vagy végre?!
Tom vigyorogva lépett édesanyja mellé, ám mikor tekintete találkozott Billével, aki amolyan "nézz már hátra, te barom!" fejet vágott, menten megfordult és a vigyor sec-perc alatt lefagyott a képéről.
- Max? - kérdezte Leilani értetlenül.
- Ki az a Max? - kapkodta a tekintetét Simone ide-oda. - Leilani, te honnan ismered Tomot?
- Szóval Tomot... Tom Kaulitz-ot... - méregette gúnyosan a fiút a nő, majd hozzátette. - Az imént összefutottunk, nem igaz, TOM?!
- Ami azt illeti, de - vakarta meg a tarkóját az idősebbik iker.
- Na jó, én ezt nem hallgatom tovább - sóhajtott Bill, majd felkapta a poharát az asztalról, és elsietett.
- Bill! - szólt utána édesanyja.
- Hagyja csak Mrs. Trümper, majd én - vágott közbe Lola, és a fiú után sietett.
Bill egyenesen a házba ment, Lola pedig követte.
- Na jó - fordult meg egyszer csak Bill, immár bent a házban. - Mi a fenéért követsz? - nézett a lányra idegesen.
- Gondoltam szeretnél beszélni valakivel.
- Rosszul gondoltad - sóhajtott egyet, majd az egyik szekrényből elővett egy üveg Jim Beam-et és leült vele a földre.
Lola szomorkásan tekintett le rá. Épp szólásra nyitotta volna a száját, de Bill megelőzte:
- Bele se kezdj! Menj innen, oké?
A lány bólintott, majd elsietett.
Bill csak ekkor gondolt bele, hogy mekkora tahó is volt. Ez a lány nem akart rosszat, csak beszélgetni akart vele, pont mikor a legnagyobb szüksége lett volna rá. Ennek ellenére ő csak elhajtotta, és helyette Jim Beam társaságát élvezte. Megint.
Teljesen elvesztette az időérzékét, csak feküdt ott a régi szobája padlóján, és a plafont bámulta. Talán fél óra telhetett el, mióta kizavarta Lolát. Vagy már egy is. Fogalma sem volt, és ez igazán megrémítette. Érezte, hogy elindult lefelé azon a bizonyos lejtőn. Méghozzá nem is akármilyen sebességgel. Turbó sebességgel.
- Szia.
Egy hangot hallott maga mellől. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy észre sem vette, hogy Lola mellette fekszik. Talán az is közrejátszott, hogy már el volt ázva egy kicsit.
- Szia.
Halkan köszönt, szinte csak suttogott.
- Nem tudtam, hogy itt vagy-e még. Tudom, hogy azt mondtad, hogy menjek el, csak tudni akartam, hogy jól vagy-e. Elmenjek?
Bill nem válaszolt, a lány pedig felült. Bill azonban elkapta a kezét.
- Ne menj!
Lola mosolyogva visszafeküdt.
- Fura emberek vannak itt. Mindenki folyton kérdezősködik, én pedig rettenetesen unatkoztam. Azóta itt vagy, mióta elmentem?
- Igen - felelte Bill.
- Az anyukád nagyon kedves. És gyönyörű.
Bill elmosolyodott.
- Igen, tudom.
- Tom a testvéred?
- Az ikertestvérem.
- Tényleg? Nem hasonlítotok. Nekem nincs testvérem. Én akartam, de anyu nem. Azt mondta nem akar újra elhízni.
- Ez butaság.
- Tudom, de megértem őt. Én sem szeretnék elhízni, pont ezért nem eszem szinte soha.
- Tessék? Lola, hiszen te csontsovány vagy - nézett a lányra Bill értetlenül.
- Szerinted vékony vagyok?
- Persze - ült fel Bill, és jó alaposan végigmérte a lányt.
Lola is felült, majd Bill szemeibe nézett.
- Mondd meg őszintén Bill, szerinted szép vagyok?
- Igen - felelte Bill a lehető legmeggyőzőbben.
A lány anorexiás volt, ekkor már semmi kétsége nem volt felőle. De nem hazudott. Tényleg rendkívül szépnek találta a lányt. Csak kicsit soványnak. És enyhén furcsának...
Lola csak elgondolkodva bámult maga elé, nem is reagált Bill válaszára. Ám mikor Bill megfogta a kezét, elmosolyodott.
- Tényleg szép vagy. De többet kellene enned. Nem egészséges, ha nem eszel semmit.
- Kedves tőled, hogy ezt mondod.
- Figyelj, gyönyörű vagy - fogta kezei közé a lány arcát. - Biztos, hogy más is mondta már.
- Nem igazán.
- Ne mondd már - forgatta a szemeit a srác.
- Na jó, talán - mosolyodott el.
- Na látod. Higgy nekik. Higgy nekem - újra felvette a földről a whisky-s üveget, és belekortyolt.
- Akkor lefeküdnél velem?
A fiú hirtelen azt hitte, rosszul hall. Még az utolsó korty whisky-t is majdnem kiköpte.
- Tessék?!
- Akarsz szexelni? - kérdezte újra a lány szenvtelenül.
- Mi... én... hogy...
Egyszerűen nem akarta elhinni, hogy jól hall. Ekkor átfutott az agyán egy beszélgetés, amit még pár napja Tommal folytatott.
Tom azt tanácsolta neki, hogy legyen sokkal nyitottabb az új dolgokra, és engedjen magának néha napján egy kis szórakozást. Hát most a lehetőség csak úgy az ölébe hullott. Rajta állt, hogy vajon, mit választ.
- Hát oké - felelte kissé zavartan.
- Oké - vigyorgott a lány.
- Akkor kezdjük.
- Kezdjük!
Bill lassan a lány ajkaihoz hajolt és nagyon óvatosan megcsókolta, ám meglepődötten érzékelte, hogy Lola cseppet sem volt félénk. Szenvedélyesen visszacsókolt, ezzel Billt felbátorítva.
A következő pillanatban Bill már húzta is fel a lányt a padlóról, és egyenesen az ágyra döntötte. Sóvárogva csókolták egymást, mintha az életük múlna rajta, miközben a padlóra egyre több és több ruha került...

Hajnalban Lola hangokra ébredt. Ahogy lassan kinyitotta szemeit, realizálta, hogy Bill nem fekszik már mellette. Épp telefonált, az ágy szélén ülve.
- A régi szobámban. Nem, nem egyedül. Nem mindegy?! - nagyot sóhajtott, majd folytatta. - Lolával. Igen, tudom... óriási barom voltam. De ez is te miattad van! Igen, még szép! Hogy miért? Te mondtad, hogy próbáljak ki új dolgokat... meg szórakozzak... erre tessék! Lefektettem egy őrült, anorexiás tyúkot, aki tizenhétnek is alig néz ki, és mellesleg régen a szomszédunkban lakott.
Lola hirtelen tetőtől talpig elsápadt. Szinte sokkot kapott a hallottaktól, nem gondolta volna, hogy Bill ilyen. Abból, amit Simone mondott, azt gondolta, hogy ő más. De be kellett látnia, hogy tévedett. Hogyan is gondolhatta, hogy egy ilyen srác, mint Bill Kaulitz, majd szeretni fogja őt.
Ahogy Bill elköszönt, és letette a telefont, Lola gyorsan lehunyta a szemeit, és úgy tett, mintha aludna. Bill öltözködni kezdett, majd pár perc után halkan becsukta maga után az ajtót. Lola csak ekkor fogta fel. Bill csak kihasználta.
Nem egészen 1 órát feküdt az ágyban, könnyes szemekkel a plafont bámulva. Az első perctől fogva beleszeretett Billbe. Mikor a padnál megjelent, és cigit kért tőle, repdesett az örömtől. Azt hitte, Bill is így fog érezni iránta, amint közelebbről megismerkednek. De persze nem így lett. Billt egy pillanatig sem érdekelte más, csak a szex.
Az óra 7 óra 11 percet mutatott, mikor Lola felállt, és a táskáját kezdte keresni. A sarokban meg is találta. Egy kis dobozt vett ki belőle, majd a tekintetével a tegnapi whisky-s üveget kezdte kutatni. Mikor megpillantotta az asztalon, magához vette, majd újra az ágyhoz sétált. Lecsavarta a doboz tetejét, majd a tartalmát a tenyerébe borította. Pirulák voltak.
Nagyot sóhajtott, miközben lelki szemei előtt felidézte az előző este történteket. Teljesen máshogy látta a dolgokat, mint akkor. Akkor úgy tűnt, Bill komolyan érdeklődött utána. És törődött vele. Azt mondta, hogy szép és vékony.

A könnyei záporesőként kezdtek hullani. Abban a pillanatban minden szomorúság és gyűlölet kitört belőle. Sem az apja, sem az anyja, sem pedig Bill nem szereti. Soha senki nem fogja szeretni őt. Egy őrült, anorexiás tyúkot senki sem tudna szeretni.
Zokogva a szájába vett 5 tablettát, majd megragadta a whisky-s üveg nyakát és belekortyolt. Összeszorított szemekkel nyelte le a gyógyszereket az alkohollal együtt. Újabb korty whisky következett, majd egy újabb. Végül csak letette az üveget, lefeküdt, és lehunyta a szemeit. Örökre.


"A leírt vagy kimondott szavaknak megvan a maguk utóélete, és senki nem parancsolhat nekik."
Stephen King