- Bejöjjek veled? – kérdezte Bill, mikor megérkeztek Samantha lakásához.
- Igen, légy szíves.
- Rendben – bólintott Bill, majd kiszálltak a kocsiból és elindultak fel a lakáshoz.
- Samantha, hát itt vagy! – szólalt meg Andreas rögtön, mikor megpillantotta a lányt az ajtóban. A kanapén ült, eléggé szétcsúszva. Hangjából még kiérződött a remény, ám mikor a lány mögött besétált Bill is, gúnyosan felhorkant. – Gondolhattam volna.
- Andreas, hidd el, nagyon sajnálom – lépett közelebb a férfihez őszintén.
Szerette, de már nem szerelemmel.
- El tudom képzelni mennyire! Mikor Billel keféltél a hátam mögött, akkor is ezt gondoltad? Te utolsó ribanc…
- Ha még egyszer mocskolódni próbálsz vele, én esküszöm… – indult meg Bill is a kanapé felé, de Sam megállította.
- Hagyd Bill! Kérlek! Részeg…
- Az nem mentség! – dünnyögte Bill idegesen.
- Hagyd Samantha! Na, gyerünk Bill! Mire vársz? Üss meg! Verd szét a pofám! Nem elég, hogy a nőmet elvetted, még verd szét a pofám is egész nyugodtan. Jó barát vagy, a legjobb! – mondta gúnyosan a szőke srác, mire Bill hirtelen ott termett, és az ingénél fogva felemelte a kanapéról.
- Samantha ma nálam alszik, de mire holnap hazajön, te már rég eltűntél az összes cuccoddal együtt. Megértettük egymást? – mivel Andy nem válaszolt, így Bill még az eddigieknél is hangosabban rákiáltott. – Nem hallom!
- Oké – morogta hangosan az érintett.
- Egyébként meg, csak hogy tudd, már rég nem vagy a barátom. Pontosan azóta, hogy 3 éve megkettyintetted az unokahúgom, majd közölted vele, hogy egy kurva, és csak dugni jó.
Samantha szájtátva hallgatta Bill szavait. Andreas valóban ilyen lenne?! Ezt eddig, hogy nem vette észre?!
- Te is tudod, hogy be voltam tépve. Az egy nagyon nehéz időszak volt az életemben…
- Igen? És a mai napig be vagy tépve, hogy egy kurva bocsánatot nem tudtál neki odalökni? Nem mintha azzal mondjuk jóvá lehetne tenni, de úgy gondolom legalább annyit megérdemelt volna szegény, azok után, hogy mennyit segített neked.
- De hát mondtam, hogy sajnálom.
- Nekem, de nem neki! – Bill egyre erősebben szorította a fiú ingét.
Még szerencse, hogy Andreas illuminált állapotban volt, mert ha józan lett volna, Bill egy pillanat alatt a földre került volna, gondolta Samantha, majd Bill vállára tette a kezét, miközben halkan a nevén szólította.
- Legszívesebben leköpnélek, de még azt sem érdemled meg! Ne felejtsd el, mit mondtam!
- Jó, de elengednél végre? – érdeklődött mérgesen a szőke, mire Bill elengedte és azt ajtóhoz sétált.
- Várj Bill, összeszedek néhány cuccot – indult a szobájába Sam, majd el is tűnt.
- Szóval? Mióta keféled a menyasszonyomat? – szólalt meg hirtelen Andy.
- Az exmenyasszonyod, maximum. Amúgy meg, hogy beszélhetsz róla így?
- Szóval nem tagadod. Ezek szerint megdugtad már.
- A szerelmi életemhez semmi közöd! – vágta rá Bill könnyedén.
- Én is azt hittem, hogy a menyasszonyomhoz senkinek semmi köze, de ezek szerint mégis. Szóval, tényleg megdugtad?
- Igen, bazd meg, most örülsz? – fakadt ki Bill. – Lefeküdtünk egyszer.
- Mikor?
Bill megcsóválta a fejét, majd nagyot sóhajtott, végül kibökte.
- Mikor elutaztál a céged miatt.
- Értem – Andreas csak ennyit mondott.
Az énekes egy pillanatra még meg is sajnálta. Ahogy ott ült, teljesen szétcsúszva, részegen, talpig fehér szmokingban. A barátja volt. Mégis csak az volt régen… valamikor…
- Nézd, nem azt mondom, hogy mi nem vagyunk hibásak, de te is tehetsz róla. Ha nem lennél olyan amilyen, akkor Samantha még mindig szeretne és melletted lenne.
- Na persze!
- Pedig így van. Nagyot csalódott benned, mikor kezet emeltél rá. És én is csalódtam benned, hogy őszinte legyek.
Samantha épp ekkor lépett ki a szobájából, de megállt a fal mellett, hogy meghallgassa, miről is beszél a két férfi. Nem akart hallgatózni, kíváncsisága mégis felülkerekedett rajta.
- Nézd Andy! Én tényleg sajnálom ezt az egészet. Nem így akartam elintézni, de nem láttam más kiutat. Szerelmes vagyok Samanthába, és tudom, hogy ő is így érez irántam. Tiszta szívvel, őszintén szeretem, és tisztelem Őt, bármit megtennék érte, hogy boldog legyen. Te pedig bántottad, és az a tudat, hogy továbbra is bántani fogod… egyszerűen nem bírtam volna elviselni.
- Na jó, ne játszd meg itt a hősszerelmest. Hányingerem van tőled Kaulitz!
Samantha nem bírta tovább hallgatni Andreast, így közbelépett.
- Bill, kész vagyok. Menjünk!
- Rendben – karolta át a lányt, majd előre engedte az ajtóban, ám az még visszafordult.
- Azt akarom, hogy holnapra tényleg tűnj el, örökre! Szia!
- Szia! – köszönt el a Bill is, majd elhagyták a lakást.
- Bill, köszönöm – szólalt meg csendesen Sam immár a kocsiban, mikor az ikrek házához tartottak.
- Mit, baba? – mosolyodott el a srác.
- Hát hogy így vigyázol rám.
- Ez természetes –állította le a kocsi motorját, mikor leparkolt a háznál.
- De nagyon kedves – nyomott egy puszit az énekes arcára. – Hallottam, amit Andreasnak mondtál.
- Melyik részét? – kérdezett rá Bill kicsit zavartan.
- Hogy érted, hogy melyik részét? Több is volt? – kérdezett vissza Sam értetlenül. – Mindent hallottam.
- Reméltem, hogy nem fogsz haragudni, hogy elmondtam neki. Elvégre joga van tudni.
- Miről beszélsz, Bill?
- Hát arról, hogy mi…
Bill hevesen mutogatni kezdett hol a lányra, hol magára.
- Igen?
- Hát, hogy mi… biztos, hogy mindent hallottál?
- Már nem vagyok benne biztos, de mit is mondtál te Andreasnak rólunk?
Jujj, Bill milyen édes és, hogy védi Samet *-*
VálaszTörlésHmm.. hát lehet egy kicsit haragudni fog majd Billre, de biztosan megbocsát neki :D Andyt pedig most kicsit sem tudom sajnálni, magának kereste a bajt!
Nagyon jó lett! Várom a folytatást!