54. rész – „Bocsáss meg!”

- Ja, nem, dehogy! Bill és én csak barátok vagyunk.

- Persze. Nyugodtan elmondhatod, ha nem így van, én…

- Nem, tényleg nincs köztünk semmi.

Samantha maga is érezte, hogy kicsit túllőtt a célon. De az egész annyira kínos.

- De hát… ez így teljesen olyan, mintha…

- Tudom, mint egy randi – ült le mosolyogva Christal is. – Annak is indult, de aztán láttam, hogy Bill nagyon ki van bukva, és faggatózni kezdtem. Akkor mesélt rólad. Tudod, nagyon szeret téged.

- Tényleg? – kapta fel a fejét a lány szipogva.

- Igen. Majd beleőrült a tudatba, hogy ma férjhez mész. Rengeteget mesélt rólad. Szinte csak rólad beszélgettünk – mosolyodott el kedvesen.

- Képzelem miket mondott – nevetett fel kínosan Sam.

- Rengeteg szép dolgot, és azt, hogy rettenetesen hiányzol neki.

- Komolyan? – mosolyodott el, miközben már a könnyeit törölgette. – Nekem is rettenetesen hiányzik! – sírta el magát újra.

- Itt is vagyok – hallatszott hirtelen Bill hangja az előszobából, mire Samantha ijedten ugrott fel a kanapéról. – Hoztam egy kis…

Bill egy csapásra ledermedt, ahogy megpillantotta a lányt a nappaliban.

- Szia Bill – szólt félénken Samantha.

- Sam… te mit…? Hogy…? Neked nem az esküvődön kéne lenned?

- Azt hiszem, én nem is zavarok tovább. Köszönöm a meghívást Bill! Remélem, még találkozunk. Sziasztok! – vette fel a kabátját Christal és az ajtó felé indult.

- Szia Christal! És köszönök mindent – ölelte meg Bill a lányt, majd az távozott.

- Bill, én…

- Miért vagy itt? Hogy eldicsekedd, hogy már hozzá is mentél ahhoz a baromhoz? – szólt Bill egy kissé indulatosan, mire Samantha nagyot nyelt.

- Nem. Azért, hogy eldicsekedjek, hogy nem mentem hozzá ahhoz a baromhoz.

- Mi? – nézett a lányra értetlenül.

- Megszöktem. Otthagytam mindenkit, hogy elmondhassam, mennyire sajnálom, ahogy viselkedtem. És persze a legfontosabbat, hogy mennyire szeretlek – nézett mélyen a fiú szemeibe. – Meg tudsz nekem bocsátani?

Bill egy pillanatig hitetlenül állt földbe gyökerezett lábakkal, Samantha szemeiből pedig újra eleredtek a könnyek. Ekkor Bill elmosolyodott, mire a lány szíve hatalmasat dobbant. Sietős léptekkel egymás felé indultak, majd szorosan egymásba kapaszkodva, szenvedélyes csókban forrtak össze.

- Sajnálom, sajnálom, sajnálom… Annyira sajnálom Bill – suttogta Samantha a fiú nyakába, miután ajkaik elváltak egymástól.

- Én is, hidd el, én is! De most már minden rendben lesz, oké? Ne sírj, kérlek! – Bill még erősebben szorította magához a lányt, miközben apró puszit nyomott a fejére.

- Hogy lehettem ennyire… Bocsáss meg! Meg sem érdemellek.

- Jaj, kérlek, ne mondj ilyet! Mindenki követ el hibákat. De az a fő, hogy most itt vagy.

- Igen – suttogta Samantha és egy halvány félmosoly jelent meg ajkain.

- Komolyan megszöktél az esküvődről?

Bill finoman eltolta magától szerelmét, hogy a szemeibe nézhessen.

- Hát, igen. Mondjuk úgy, hogy idő előtt leléptem – mosolyodott el a lány szélesen.

- Na, és mit szóltak? Andreas mit szólt?

- Fogalmam sincs. Gyors voltam. De nem is érdekel. Se Andreas, sem pedig a többiek. Csakis kizárólag Te! – nyomott egy mosolygós puszit Bill ajkaira, mire az kapott az alkalmon és megcsókolta.

- Még nem is volt alkalmam megcsodálni Téged. Fantasztikusan nézel ki – nézett végig a lányon, mire az rosszallóan tekintett vissza rá.

- Így aztán nem leszünk ám jóban!

- Most miért? Valami rosszat mondtam? – kérdezte az énekes ijedten.

- Hazudsz! A ruhám gyűrött, a hajam kócos, a cipőm pedig…

- Jaj, Samantha! – vágott közbe a srác vigyorogva, majd felkapta és a kanapéhoz sétált vele, végül pedig finoman lefektette. – Na, idefigyelj! – mászott a lány fölé játékosan. – Ha szerintem fantasztikusan nézel ki, akkor az úgy is van! Megértettük egymást?

- Mi van, ha nem? – vigyorgott Samantha ördögien.

- Ez esetben – ült a lány csípőjére. – Meg kell, hogy büntesselek – vigyorgott kajánul a fiú.

- Ajjaj! – kuncogott Sam, mire Bill őrült módon csiklandozni kezdte. – Bill, elég! Hagyd abba! – nevetett Samantha, mire Bill felhagyott a játékával.

- Na? Most már egyetértesz velem?

- Igenis, Kaulitz úrfi! – nevetett a lány, majd a pulcsijánál fogva lehúzta magához a fiút és megcsókolta.

- Olyan jó, hogy itt vagy. Elképzelni sem tudod, mennyire vártam már ezeket a pillanatokat. Hogy végre velem légy – simított végig a lány arcán.

- Lehet, hogy nehéz elhinni, de én is vágytam rád – húzta magához a fiút még inkább.

- Hogy jutottál ide? Gyalog?

- Nem. Egy kedves taxis ingyen elhozott.

- Naa! Még féltékeny leszek – vigyorodott el Bill.

- Háát… gondolkodtam rajta, hogy lelépek vele, de…

- Hogy mi? Ezt megjegyeztem – ült fel Bill újra a csípőjére, és karba tette a kezeit.

- Jól van, na! Úgyis tudod, hogy csak viccelek – nevetett fel Samantha jóízűen.

- Tudom baba! Nekem nem lehet ellenállni.

- Óh… el ne szállj magadtól, édesem! – vigyorgott Sam gonoszan.

- Dehogy. Csak tisztában vagyok a képességeimmel! – húzta ki magát büszkén.

- Hát persze – mosolygott Sam.

- És persze kiváló az ízlésem – hajolt le a lány ajkaihoz mosolyogva. – Ruhák terén – tette hozzá gonoszan vigyorogva.

- Naa! – lökte meg finoman a lány.

- Csak vicc volt – nevetett Bill.

- Tudom, hogy rám értetted – vigyorgott Sam is.

- Na és most ki van elszállva magától?

- Ki? Én nem tudom.

- Na, most kapsz! – bújt a lány nyakához és őrült módon puszilgatni kezdte.

- Bill! Elég! Hallod? – nevetett a lány. – Most komolyan, kicsim, mondani akarok valamit.

- Tessék – nézett Samantha szemeibe mosolyogva.

- Nem akarom elrontani a hangulatot, de haza kéne mennem. Ebben a ruhában mozdulni is képtelenség…

- Szeretném, ha ideköltöznél! – vágott közbe a fiú hirtelen.

- Tessék? Ez most hogy…? Nem túl gyors ez egy kicsit? – ült fel a lány, Bill pedig leszállt róla.

- Gyors?! Sam, már rég együtt lehettünk volna. Csak, hogy úgy mondjam, nem igazán kapkodtuk el a dolgokat. Most az egyszer dönthetnénk spontán és gyorsan. Szeretjük egymást, költözz ide.

- Ez nem ilyen egyszerű. Sajnálom, de nekem ez így gyors. Már nem vagyunk tizenévesek, nem dönthetünk felelőtlenül – magyarázta Sam és az ablak felé fordult, háttal Billnek.

- Felelőtlen döntés?! Sam, szerinted ez felelőtlen döntés?! – fakadt ki Bill, de azonnal rájött, hogy ezzel nem megy sokra. – Figyelj baba, nem akarok veszekedni – bújt a lányhoz, átfogta a derekát, fejét pedig a lány vállára döntötte. – Oké. Ha neked gyors, akkor nem eröltetem. Rendben?

- Köszönöm Bill! – fordult felé a lány. – Ez nekem nagyon sokat jelent.

- Nekem pedig te jelentesz sokat. Elkísérhetlek?

- Mármint haza? – kérdezte kissé aggódva.

- Igen.

- Biztos vagy benne? Tudod, Andreas így is eléggé…

- Pont ezért. Nem szeretném, ha bántana. Egyelőre pedig közös házban laktok, szóval biztos, hogy ott lesz.

- Igen, de nem fog bántani. Hidd el!

- Jobban érezném magam, ha mégis elkísérnélek.

- Hát jó. De semmi balhé. Oké?

- Jófiú leszek – emelte fel a kezeit mosolyogva.

- Örülök – mosolyodott el a lány és egy csókot nyomott Bill ajkaira. – Mehetünk?

- Mehetünk.