- Tessék? Ezt… ezt hogy érti? – kérdeztem zavartan, szinte már hisztérikusan vékony hangon.
- Ahogy mondom. Ön nem terhes.
- De hát, én ezt nem értem. A vérzésem már majd’ 2 hete késik…
- Az rengeteg mindentől lehetséges. Stressz, hormonzavar… Nem érte mostanában olyasfajta dolog, ami bármelyiket is kiválthatta?
- Nem hiszem – ráztam meg a fejem hitetlenül, majd felültem az ágyon.
Még mindig nem akartam elhinni, hogy nem vagyok állapotos.
- És a teszt? Pozitív lett.
- Ezek a gyorstesztek nem mindig megbízhatóak – felelte a doktor, majd mosolyogva rám nézett. – Megnyugodhat, Ön biztosan nem terhes.
Meglepetten tértem haza az orvosomtól, és rögtön eszembe jutott Bill. Megígértem neki, hogy rögtön felhívom, akármi is történjék.
- Szia, Ronnie vagyok, át tudnál jönni?
- Persze, egy pillanat és ott vagyok – felelte gyorsan, majd letette. Valóban egy pillanat alatt átért a szomszédból.
- Szia – köszöntem rá halkan, mikor benyitott a szobámba.
- Szia! Én is épp hívni akartalak. Szeretnék veled komolyan beszélgetni.
Ez érdekesen hangzott. Kíváncsi voltam, mit szeretne mondani, így hagytam előbb őt beszélni.
- Hát jó, persze… üljünk le – mutattam az ágyamra, majd mindketten helyet foglaltunk.
- Figyelj, gondolkodtam – fogta meg a kezem finoman, és mélyen a szemeimbe nézett. Tudtam, hogy valami fontos dologról van szó. – Szeretlek. Mindennél jobban. Amikor Tom elmondta, hogy te mit érzel irántam, megijedtem, akárcsak te. Azt gondoltam, te túl értékes vagy számomra, ahhoz, hogy egy párkapcsolat hevében netán elveszítselek.
Egy pillanatra megállt, és a szemeimbe mosolygott. Azt hittem rosszul hallok. Megszólalni sem tudtam, csak lélegzetvisszafojtva hallgattam.
- Nem véletlenül feküdtünk le, Ronnie. Nem a Jäger, nem a sör miatt, és nem is azért, mert vigasztalni akartam magam Rosalie miatt. Önszántunkból tettük, mert a szívünk ezt diktálta.
A szemeim megteltek könnyekkel. Már nem bírtam tovább, elsírtam magam. Ijedten nézett a szemeimbe.
- Ne sírj baba! Valami baj van? Valami rosszat mondtam? – szorította meg a kezem.
- Dehogy te butus! – szipogtam és elnevettem magam. – Csak… annyira szeretlek – öleltem át szorosan, majd hirtelen felindulásból megcsókoltam őt.
Fogalmam sem volt, miért tettem, de egyszerűen késztetést éreztem rá. Nem ellenkezett, sőt még inkább magához húzott, és szenvedélyesen visszacsókolt. Egy kis puszival váltunk el egymástól.
- Meg kell próbálnunk baba! Nem bírom nélküled!
- Komolyan beszélsz?
- A legkomolyabban. Őrülten szeretlek. Ami pedig a kicsit illeti, kicsit korán jött ugyan, de azt hiszem, készen állok rá. Egy boldog család leszünk. Érzem, tudom! – tette a kezét a hasamra, mire fájdalmasan lehunytam a szemeim.
Nem akartuk ezt a kis csöppséget, most mégis olyan nehezen esett elmondanom, hogy mégsem létezik. Nem növekszik bennem az új kis élet. Nem növekszik bennem a kis rész Belőlünk. Pedig muszáj tudnia…
- Bill.
- Igen baba? – tekintete csak úgy csillogott.
- El kell mondanom valamit.
- Mondd csak – mosolygott rám és egy puszit nyomott az arcomra.
- Ma voltam nőgyógyásznál.
- Igen? És mit mondott? Valami baj van a picivel? – tekintete hirtelen ijedtséget és aggodalmat tükrözött, én pedig újra a könnyeimmel küszködtem.
- Nincs pici – préseltem ki magamból fojtott hangon.
- Tessék? – nézett rám nagy szemekkel.
- Nem is volt. Nem vagyok terhes, Bill! – amint kimondtam ezt a mondatot, szinte egy hatalmas robbanásként tört ki belőlem a sírás. Fogalmam sem volt, hogy miért, de rosszul érintett. Pedig nem rég még azért imádkoztam, hogy ne essek teherbe.
- Ne sírj baba – ölelt át.
- Ne haragudj, én csak… fogalmam sincs, miért sírok – nevettem fel kényszeredetten. – Egyszerűen csak, olyan üresnek érzem magam…
- Figyelj baba – fordított maga felé. – Elhiszem, hogy rossz érzés, de mondok én neked valamit. Még annyi gyereket csinálhatunk, amennyit csak akarunk. Fiatalok vagyunk, tudomásom szerint egészségesek is. Bármikor csinálhatunk még gyereket…
- Igazad van – bólintottam, majd elmosolyodtam és letöröltem a könnyeim.
- Addig is, gyakorolhatnánk – suttogta vigyorogva a fülembe, mire nevetve a mellkasára csaptam.
- Milyen perverz lettél hirtelen.
- Nem, csak őrülten szerelmes vagyok! – csókolt meg, majd hanyatt döntött az ágyon.
- Mit is mondtál az előbb? Bármikor csinálhatunk gyereket?
- Bármikor – mosolygott a szemeimbe.
- Most is? – vigyorodtam el, és újra megcsókoltam.
- Akár…
*-*
VálaszTörlésÉn ilyen reakciót vártam Billtől és annyira örülök, hogy összejöttem végül. Szerintem nagyon szép novella lett. Ügyes vagy, de ezt eddig is tudtuk. :)
Arra a szavazásra pedig kíváncsi vagyok :D
Szia! Hát itt vagyok és komizok.... Nagyon tetszett ez a kis rövid történet vagy novella..... Mondjuk, meglepett, mikor közölték, hogy Ronnie nem terhes..... Fura volt picit...... Na mnd1! Ügyes vagy!! Gratula!! :)
VálaszTörlésKöszönöööm :) <3 A szavazás mindjárt fenn lesz ;)
VálaszTörlésNagyon köszönöm, és azt is hogy írtál. :)
VálaszTörlésAmúgy nekem úgy a vége egy az egyben fura. Ezért is mondtam, hogy nem ez a kedvenc novellám. :D Csak hát már annyira szerettem volna befejezni és így jött össze. :/ Na mindegy. Lesz még ennél jobb is! ;)