53. rész – Túl késő?!

- Kész vagy? – nyitott be Samanthához édesanyja.

- Igen, azt hiszem – motyogta.

Egyre bizonytalanabb lett. Vajon tényleg ez az egyetlen megoldás?

- Sammy, olyan vagy, mint egy hercegnő!

Hannah olyan vidáman ugrándozott be az ajtón, hogy Samantha majdnem elsírta magát a gyönyörtől.

- Köszönöm kicsim, de a hercegnő te vagy. Gyere csak ide! – guggolt le a lány mellé óvatosan. – Csodás vagy, kicsikém! – nézett végig a kislányon, és annak csodaszép koszorúslány ruháján.

- Köszi – mosolygott a kislány és egy puszit nyomott Sam arcára.

- Mehetünk?

Ezt a meghitt pillanatot Miranda szakította félbe, Samantha édesanyja. A pszichológuslány csak ekkor eszmélt fel gondolataiból.

- Persze – felelte hirtelen, majd felállt, és nagyot sóhajtott.

Végül elindultak a templom felé, hogy összeházasodjanak, és Samantha elkövesse élete talán legnagyobb hibáját.

A templomhoz értek, ahol már nagy volt a nyüzsgés. Samantha és Andreas édesanyja rengeteg embert hívott meg, még külföldről is. A templom hátsó bejáratán aztán be is mentek, majd elvégezték az utolsó simításokat a szertartás előtt.

- Már csak két perc – nyitott be Jennifer mosolyogva – Izgulsz?

- Igen, egy kicsit – mosolyodott el kényszeredetten a lány.

- Ez természetes. De nem kell. Minden rendben lesz. Biztos hogy nagyon jó felesége leszel az én kisfiamnak.

Samantha egy pillanatra elsápadt. Vajon akkor is ezt mondaná, ha tudná, hogy a lány milyen érzéseket táplál Bill iránt? És hogy az ő kisfiát már meg is csalta?

- Én is ezt mondtam – szólt közbe Miranda buzgón. – Na, gyere lányom, induljunk!

- Oké – fújta ki magát majd elindultak.

Ahogy felcsendült az induló és Samantha elindult az oltár felé, már nem bírta leplezni félelmét. A lábai remegtek, a gyomra görcsbe rándult, arca pedig kifejezéstelenné vált. Kezdte érezni a helyzet súlyosságát. Andreas felesége lesz.

- Azért gyűltünk ma itt össze, hogy tanúi legyünk eme két fiatal, Samantha Stewart és Andreas Rosenberg házasságkötésének…

Sam úgy elgondolkodott, hogy észre sem vette, hogy a szertartás már el is kezdődött. Azonban mikor ez a mondat elhagyta a pap száját, valami megmozdult benne. Ijedten nézett fel először a papra, majd a mellette álló fiúra, Andreasra. Próbált felidézni emlékeket, melyekben vőlegénye volt a főszereplő. Felejthetetlen és csodás emlékeket, azokat az időket, mikor csak ők voltak ketten, de be kellett látnia, nem sok ilyen volt. Ha éppen nem veszekedtek, vagy külön töltötték az időt, vagy közös barátaikkal. Csak nagyon ritkán voltak együtt, kettesben, és töltöttek el együtt néhány órát szerelmesen, kényeztetve egymást. És ekkor eszébe jutott Bill. Megígértette magával, hogy ezen a napon egyszer sem fog a fiúra gondolni, de most mégis beférkőzött a gondolatai közé. Méghozzá a gyönyörű emlékek kapcsán. Billel negyedannyi időt sem töltött el, mint Andyvel, mégis több volt a közös gyönyörű emlék. A Bill családjánál töltött idő, a szerencsétlen, mégis vicces és kellemes oda út, na és persze az éjszaka, amit együtt töltöttek…

Bill tökéletes. Nem volt olyan pillanat, amit ne élvezett volna a társaságában. Kivéve persze, mikor nemrégiben összevesztek. Ráadásul Bill tiszta szívből szereti őt, ezt biztosan tudhatja, hiszen már rengetegszer bizonyította. És mégis kit választott? Andreast. Azt a férfit, aki bántotta fizikailag és lelkileg egyaránt. Azt a férfit, akit már réges-rég nem szeret…

- És te Samantha Stewart, akarod-e hites férjedül az itt jelenlévő Andreas Rosenberget?

Síri csend lett a templomban, de Samantha fejében folyton ez a kérdés visszhangzott. Pont mint egy rossz lemezjátszó.

- Sam? – suttogta hirtelen Andreas és óvatosan, szinte észrevétlenül megbökte a lányt.

Samantha ekkor felemelte a fejét és finoman hátrafordult. Tekintetével végigpásztázta a vendégsereget, majd végül megállapodott Jessicán. Barátnője elmosolyodott, majd kezét a szívére tette és a következőket tátogta: „Hallgass a szívedre!”

A pszichológusnő tekintete ekkor a barátnője mellett ülő Tomra tévedt, aki most értetlenül pislogott a lányra. Erről újra Bill jutott eszébe. Az az ártatlan mélybarna tekintet. Tudta, mit kell tennie.

Visszafordult vőlegényéhez, majd így szólt:

- Sajnálom Andreas, de nem mehetek hozzád!

A vendégsereg felmorajlott, Jessicáék pedig kíváncsian várták a folytatást.

- Tessék? Cicám, ideges vagy, össze-vissza beszélsz – felelte halkan Andreas a lányhoz hajolva.

- Nem, Andy! Félreértesz. Én nem megyek hozzád, ugyanis már nem szeretlek – húzta le az ujjáról a gyűrűt, majd a férfi tenyerébe nyomta. – Sajnálom – suttogta még utoljára könnyes szemekkel, majd megfordult. – Bocsánat, de most mennem kell! – kiáltotta el magát, majd felfogta a szoknyáját, és a kijárat felé rohant.

- Anyu! Sammy hová megy? – kérdezte Hannah kíváncsian.

- A saját feje után, megint – sóhajtott fel Miranda bosszúsan.

Samanthának viszont nem volt bűntudata. Sőt! Hosszú idő után végre felszabadultnak érezte magát. Nem teheti folyton azt, amit mások előírnak neki. Ő nem ilyen. Bármennyire is szívtelen, de ezt kellett tennie. Végre belátta, hogy csak így lehet boldog. Mosolyogva szedte egyik lába után a másikat, még az sem érdekelte, hogy az utcán furcsa szemmel néztek rá hatalmas menyasszonyi ruhája miatt. Fogalma sem volt, hogy jut el Bill lakásához, de nem adta fel. Épp az út mentén sietett, kezében a cipőivel, mikor lelassított mellette egy taxi.

- Esküvőre? – szólt ki a lehúzott ablakon egy fiatal taxis fiú vigyorogva.

- Onnan jövök – nevette el magát Sam.

- Kegyed csak nem megszökött?

- De, valami olyasmi – vallotta be mosolyogva a lány.

- Akkor a vőlegény meg sem érdemelt volna. Na, gyere, szállj be! Egy ilyen gyönyörű ex-menyasszony nem sétálgathat csak így a nyílt utcán.

Samantha újra elnevette magát, majd megrázta a fejét.

- Sajnálom, de a pénztárcámat a másik menyasszonyi ruhámban felejtettem.

- Nem baj. Ez nászajándék. Na, gyere, még mielőtt felfázol.

- Köszönöm – szállt be mosolyogva a lány.

- Na, és merre lesz a fuvar?

- Wolfgang strasse 183.

- Igenis – indultak el. – Egyébként Ted vagyok.

- Samantha – mosolygott a férfire a visszapillantóban.

- Gyönyörű név.

- Köszönöm.

- Na, és most hazamész Samantha?

- Nem. Ahhoz a férfihez, akit igazán szeretek.

- Szerencsés pasas. Egy ilyen gyönyörű nő otthagyja az esküvőjét és mezítláb szalad végig az út mentén a decemberi hidegben csakis érte. Őrült vagy! – nevetett fel a srác.

- Lehet, de Ő megérdemli. És nem ő a szerencsés, hanem én. Tudod ő igazán tökéletes. Csak ezt eddig nem voltam képes felfogni. Remélem még nem késő.

- Hát, hülye lenne, ha nem ugrana rögtön a nyakadba.

- Gondolod? – mosolyodott el keserűen a lány.

- Nem. Tudom! Na, megérkeztünk.

- Köszönöm Ted! Köszönök mindent – mosolygott a fiúra, majd kiszállt és a vezető ablakhoz sétált. – Nagyon kedves vagy. Remélem, még találkozunk.

- Azt én is. Sok szerencsét! – vigyorgott a fiú is, majd elhajtott.

Amint közeledett a házhoz, a szíve őrült tempót vett fel, már-már majd’ kiugrott a mellkasából.

Az ajtóhoz sétált, majd végignézett magán. A ruhája gyűrött volt, a haja pedig – ahogy a taxi visszapillantójában már észrevette –, eléggé csapzott. De most ez volt a legkisebb gondja. Félt. Félt, hogy Billt esetleg nem találja otthon, vagy ami még rosszabb, a fiú be sem engedi, mert látni sem akarja. Utoljára megigazította magán a hatalmas tüllszoknyát, majd bekopogott és várt. Talán fél perc tellett bele, mire léptek hallatszottak, de Samanthának ez is óráknak tűnt. Egész testében remegett és már majd megfulladt a torkában képződött hatalmas gombóctól, mikor is kinyílt az ajtó, és egy ismeretlen lány megszólalt.

- Szia!

Samantha szíve kihagyott egy dobbanást. A félelem és a fájdalom, ami átjárta, teljesen megbénította. Az ismeretlen egyébként gyönyörű lány volt. Hosszú hullámos barna haja finoman bomlott vállaira. Bill továbblépett…

- Sz-szia – a hangja elcsuklott, érezte, hogy szemei könnyekkel telnek meg. Alig bírta visszatartani az egyre csak kitörni készülő zokogását. Bill tényleg továbblépett…

- Christal vagyok – nyújtotta a kezét barátságosan a lány.

- Samantha – óvatosan kezet rázott a lánnyal, közben nagyot nyelt.

- Á, Samantha! Billt keresed, igaz? Óh, de hülye vagyok, hát persze, hogy őt keresed…

Felettébb kedvesnek és barátságosnak hatott a lány, és ez Samanthának – ha lehet –, még jobban fájt.

- Gyere csak be!

- Én nem akarok zavarni…

- Dehogy zavarsz, gyere csak be! Bill mindjárt itt lesz, csak elugrott egy kis pezsgőért.

Pezsgőért. Samantha még inkább elbizonytalanodott. Talán mégsem kellett volna ide jönnie. Elkésett, Bill már mást szeret…

- Gyönyörű a ruhád, káprázatosan nézel ki! – mosolygott Christal immár az előszobába.

- Köszönöm – felelte a pszichológusnő zavartan, majd a nappaliba indultak.

- Ülj csak le – mosolygott a fiatal lány, mire Sam úgy is tett.

- Te… te honnan ismered Billt? – dadogta remegő hangon Samantha.

- Pár napja találkoztunk egy bevásárlóközpontban. Bill majdnem felborított – nevetett a lány.

Milyen romantikus, mint a filmekben, kesergett magában Samantha.

- Értem – bólintott halványan. – És ti most…? Ti ketten együtt… vagytok?