52. rész – Nem minden olyan könnyű, mint amilyennek tűnik

- Szia Bill!

- Szia Christal!

A két fiatal egymásra mosolyogva 2 puszival köszöntötte egymást. Bill még egy szál rózsát is átnyújtott a lánynak.

- Köszönöm, ez kedves tőled. Mit fogunk csinálni?

- Nos, én arra gondoltam, hogy elviszlek moziba, aztán pedig majd eldöntjük, mi legyen. Na mit szólsz hozzá?

- Jól hangzik. Milyen filmet nézünk?

- Amilyet szeretnél. Na gyere – fogta meg a kezét, majd egy taxival a mozihoz vitették magukat.

Végül egy vígjátékot néztek meg, amin rengeteget nevettek, és Bill kezdte úgy érezni, hogy talán sikerülhet elfelejtkeznie valódi szerelméről. Ám mikor újra eszébe jutott Samantha, hirtelen eléggé lehangolt lett.

- Na, milyen volt a film? – kérdezte Bill, mikor kiértek a moziból.

- Nagyon tetszett. Amúgyis imádom Adam Sandler filmjeit. Az a jelenet volt a legjobb, mikor… – lelkesen mesélni kezdett volna, de észrevette, hogy Bill nem igazán figyel rá. – Bill! Valami baj van? Bill? Jól vagy?

- Tessék? Igen, jól… sajnálom, csak… elkalandoztam. Bocsánat – suttogta bűnbánóan az utolsó szót.

- Semmi baj, csak… Látom, hogy baj van, szomorú vagy.

- Nem, nem érdekes – tiltakozott hevesen a fiú. – Mit szólnál hozzá, ha megmutatnám az ikertesómmal közös házunkat? Bár ő most nincs otthon, de a ház biztos tetszeni fog.

Bill mindig is jó tématerelő volt, és a lány annyiban is hagyta a dolgot.

- Ez tök jó. Oké, benne vagyok! – mosolygott szelíden, majd Bill kézen fogta és egy újabb taxival elvitette magukat a házukhoz.

* * *

- Sam! Minden készen áll az esküvőre? – kérdezte Jennifer, Andreas édesanyja.

Már csak egy nap volt az esküvőig, így a násznép már egybe gyűlt Andreas családja hatalmas házában. Samantha és Jennifer a kezdetekben, még anno mikor megismerkedtek, elég távolságtartóak voltak. Nem igazán találták meg a közös hangot. Ám ez a későbbiekben változott. Mindketten feloldódtak, és már szívesen élvezték egymás társaságát.

- Azt hiszem, igen. Legalábbis remélem – mosolyodott el a lány szomorkásan.

- Remek. Akkor nincs más hátra, mint a leánybúcsúztató.

- Hogy mi? – szólt döbbenten Samantha.

- Az előbb itt volt Georg és Tom, elrabolták Andyt, viszont itt hagytak két csinos lányt. Abigailt és Jessicát. Te bizonyára ismered őket.

- Igen, Jessica Georg barátnője, Abigail pedig azt hiszem, Tomé. Bár őt még nem ismerem személyesen. De várjunk csak? Én nem akarok leánybúcsúztatót – rázta meg a fejét a lány kétségbeesetten.

- Ne butáskodj már lányom! Ezen az estén vagy utoljára szabad. Nem akarod jól megünnepelni?

- Nem – vágta rá Samantha magabiztosan. – Engem nem hoz lázba az ilyesmi. Inkább szeretnék lepihenni, hogy holnap kipihent legyek. Szóval szólok is a csajoknak, hogy menjenek csak nyugodtan nélkülem – indult le az emeletről a lány.

- Helló Sam! Na, végre! – szólt a nappaliból örvendezve Jessica. – Mehetünk végre?

- Nem megyek sehova Jess – motyogta bűnbánóan a lány.

- Ezt meg sem hallottam. Sam, ő itt Abigail, Tom bájos barátnője – mutatta be Samanthának az új lányt.

- Nagyon örülök – mosolygott Samantha és a kezét nyújtotta, amit Abi örömmel el is fogadott.

- Én is nagyon örülök.

- Sajnálom csajok, de én nem megyek sehova, szóval vagy nélkülem mentek, vagy hazamentek… vagy nem is tudom, mihez van kedvetek…

- Ne csináld ezt velünk, Sam! Mi veled szeretnénk tölteni ezt az estét! Szóval muszáj jönnöd!

- De tényleg semmi kedvem, Jess. Sajnálom, de nem megy.

- Bill miatt.

- Mi? Ez meg hogy jött? – nevetett fel kényszeredetten a nő. – Különben is, csendesebben, még valaki meghallja!

- Nem akarsz hozzámenni Andyhez, mert igazából Billt szereted, de gyáva vagy hozzá, hogy bevalld. Eleged van az egész esküvőből, és ezért sem akarsz eljönni velünk sem – magyarázta Jessica.

Abigail nagy szemekkel hallgatta a történetet.

- Jessica. Ez komolyan… nevetséges… – tiltakozott még mindig a lány, de gyengének bizonyult.

- Nem, nem az! Ez a színtiszta igazság. Óriási hibát követsz el, ha most hallgatsz. Két életet teszel tönkre, a sajátod és Billét. De ez gondolom, cseppet sem érdekel. Gyere Abi, menjünk. Úgysem fog hallgatni ránk – fordult a megszeppent lányhoz, majd sarkon fordultak és elindultak a kijárat felé.

Samantha megszólalni sem tudott a meglepettségtől. Amint becsukódott a két lány mögött az ajtó, azonnal bezárkózott a fürdőszobába, majd keserves zokogásba kezdett. Fájt neki amiket Jessica mondott, de a legjobban az, hogy minden szó igaz volt…

* * *

- Figyu tesó, akkor tuti, hogy nem baj, ha én megyek az esküvőre?

- Tom, ezt már ezerszer megbeszéltük. Menj nyugodtan – sóhajtott fel a kisebbik Kaulitz.

Levágódott testvére ágyára, majd bekapcsolta a tévét.

- De csak egy szavadba kerül, és esküszöm, itthon maradok – Tom serényen igazgatta magán a nyakkendőjét, amit fekete öltönyéhez vett fel.

- Tom, ne kezdjük előröl, oké? Amúgy meg, tudom, hogy így is-úgy is elmennél. Gondolom, nem szeretnél lemondani a lagziról meg a rengeteg piáról csakis miattam – vigyorgott Bill bátyjára.

- Igazad van, tesó – vigyorodott el a gitáros is. – Na és te? Mit fogsz csinálni nélkülem, itthon, egyedül?

- Éppenséggel nem leszek egyedül – vakarta meg a tarkóját az énekes kissé feszülten.

- Tessék?! Mi az hogy…? Ugye nem? – rázta meg a fejét döbbenten, mikor elérte a felismerés.

Bill csak még inkább meghúzta magát, mintha attól félt volna, hogy bátyja pillanatokon belül rátámad és felképeli, hogy észhez térjen.

- Hát te nem vagy komplett, Bill! Egy második randi? De hát már az első is…

- Tom, kérlek!

- Oké. Abbahagytam. De ne kérd, hogy megértselek. Én most megyek. Nemsokára kezdődik az esküvő. Szia! – köszönt el öccsétől, majd szinte kiviharzott az ajtón.

Bill bús tekintettel meredt a tévéképernyőre.

Legszívesebben ő is elment volna az esküvőre, hogy még véletlenül se engedje egybekelni a párt, de nem volt benne biztos, hogy az lenne a helyes döntés. Újra elhívta magához Christalt, bár már az első randin is tisztán érezte, hogy nincs meg az a bizonyos valami. Végre kezdte realizálni, hogy Samanthát elfelejteni nem lesz olyan könnyű, mint amilyennek tűnt.