Főoldal Für Immer Jetzt Barátság & Szerelem Cruel Intention Novelláim TH-Musik+X kiállítás Vendégkönyv

2011. április 12., kedd

51. rész – „Én már döntöttem…”

- Hol a fenében voltál eddig? És miért nyomtad ki a telefont?

- Neked is szia, tesó! Vásárolni voltam, mint te is tudod – tette le a táskákat Bill. – Tessék! Itt a virágod! – nyomta a csokrot Tom kezébe, majd levette a kabátját.

- Kössz! És szia! De egy kérdésemre még nem válaszoltál! – szólt fenyegetően az idősebbik Kaulitz.

- Ha tudni akarod, összefutottam egy lánnyal. Szó szerint – mosolyodott el a srác, miközben visszaemlékezett a kis incidensre.

- Áhh, tudtam én, hogy nő van a dologban! – vigyorodott el Tom. – Na és komoly? – kérdezte izgatottan.

- Hát, csütörtökön megint találkozunk. Elmegyünk, megiszunk valamit, aztán ki tudja, mi lesz belőle… Most miért nézel így rám?! – komorodott el az énekes, mikor észrevette, hogy bátyja arcáról lefagyott a vigyor.

- Szombaton lesz Samantha és Andreas esküvője.

- És? – pillantott oldalra Bill, majd gyorsan pakolászni kezdett a konyhában. – Ez engem nem érint. Úgysem megyek.

- Biztos?

- Tom, hülyének nézek én ki? Menjek el, és nézzem végig ahogy a volt legjobb barátom feleségül veszi… Samanthát?

- Jó, igazad van. De ugye ez a randi nem ilyen kényszerféleség, mert ha igen, akkor azt ajánlom, még most mondd le! Tudom, hogy túl szeretnél lépni, de azt is tudom, hogy még mindig szereted. Azt szeretném, hogy boldog légy, és ha ehhez az kell, hogy tönkretedd azt az esküvőt, akkor tudd, hogy én melletted állok.

- Köszönöm Tom, de azt hiszem, én már minden tőlem telhetőt megtettem a kapcsolatunkért. Ha ő hozzá akar menni ahhoz az undorító féreghez, hát akkor csak rajta! Én nem fogom megállítani.

- Hát jó – sóhajtott Tom. – Na és hogy hívják azt a lányt? – jelent meg egy félmosoly ajkain.

- Christal.

- Szép neve van.

- Igen. Képzeld, megmentett a rajongóktól. Felismertek vásárlás közben.

- Gondolhattam volna. Ezek mindenhol ott vannak. Soha nem lesz nyugtunk?

- Ezek szerint…

* * *

- Már csak három nap van az esküvőig! El sem hiszem, hogy tényleg férjhez mész.

- Hidd el anya, én sem – szólt unottan Samantha.

- Nem tűnsz valami boldognak.

- De… csak… Azon gondolkodtam, hogy talán rosszul döntök. Mi van, ha nem Andreas az igazi?

- Ne mondj ilyen butaságokat, hisz már ezerszer átbeszéltük, hogy milyen jó lesz. Szépen összeházasodtok, aztán néhány közös program után, mikor már eléggé megszerette Hannaht, szépen felfeded az igazságot és boldogan éltek tovább, mint egy igazi család.

- Nem gondolod, hogy ez egy kicsit… furcsa?

- A te életedben mi nem furcsa, édesem!

- Igazad van – szólt gépiesen a lány.

- Egyébként csak szólni akartam, hogy Hannah már nagyon izgatott. Folyton a kis koszorúslányruháját próbálgatja.

- Biztos nagyon aranyos – mosolyodott el Sam.

- Az. Igazi kis királykisasszonynak hiszi magát.

- Mondd meg neki, hogy szeretem!

- Rendben. Most le kell tennem. Nemsokára találkozunk. Szia kicsim!

- Szia anya! – sóhajtotta a lány, majd letette a telefont.

Szeretett volna hinni abban, amiben édesanyja, de sajnos nem tudott. Úgy érezte minden egyre csak rosszabb lesz, ő maga pedig egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed.

* * *

- Nahát Bill! Te tényleg fantasztikusan főzöl. Ez a spagetti! Valami isteni finom – mosolygott Abigail. – És az a vacsora tegnapelőtt!

- Köszönöm. Örülök, hogy ízlik. Tomnak mindig van egy-két negatív megjegyzése.

- Ez nem igaz! Csak néha.

- Pedig te még csak főzni sem tudsz – nyújtotta ki a nyelvét Bill, mire Tom felmutatta a középső ujját.

- Nahát, fiúk! Micsoda viselkedés ez! Egy lány jelenlétében – csóválta a fejét Abi vigyorogva.

- Igaz. Bocsánatodért esedezünk – mosolygott Tom a lányra, miközben megfogta a kezét.

- Na jó, bocsánatkérés elfogadva – nevetett Abigail, mire Tom azonnal megcsókolta.

- Reméltem is – tette hozzá fenyegetően, mikor ajkaik elváltak egymástól. – Tényleg Bill, ma van a randid?

- Aha – bólintott az énekes halványan.

- Nem vagy túlságosan feldobva – motyogta Abigail szomorúan. – Talán valami baj van?

- Nem, dehogy – rázta meg a fejét. – Csak elgondolkodtam. Na jó, én most megyek. Még el kell, hogy készüljek – állt fel az asztaltól, majd az emeletre ment készülődni.

- Mi a baja? – fordult Tom felé Abigail.

- Próbálja elhitetni, hogy túl van Samanthán, de ezt még ő maga sem veszi be. Reménytelenül belezúgott abba a lányba.

- Samantha a pszichológusa volt, nem?

- De, ő az – sóhajtott Tom. – Szombaton lesz az esküvője. Andreas, az egyik haverunk veszi el.

- Te jó ég, szegény Bill! És akkor ma kivel lesz randija?

- Egy lánnyal, akit tegnapelőtt ismert meg. Nem ismerem, de remélem, leveszi Billt a lábáról. Nagyon nem jó, hogy megint padlón van.

- Nagyon sajnálom, Tom. Biztos neked is rossz őt így látnod.

- Igen.

- Mi lenne, ha felmennék egy kicsit hozzá? Beszélgetni.

- Nem is tudom. Tudod ő eléggé…

- Zárkózott?

- Igen.

- Nem baj. Hátha tudok vele beszélni. Nem baj, ha felmegyek hozzá egy kicsit?

- Hát végülis nem. De siess vissza, mert nem bírom sokáig nélküled.

- Rendben – mosolyodott el Abi, és egy apró, finom csókot lehelt szerelme ajkaira, majd az emeletre sietett.

- Igen? – hallatszott Bill hangja, mikor Abigail bekopogott.

- Abigail vagyok, bejöhetek?

- Persze, gyere csak.

- Szia – nyitott be óvatosan a lány.

Bill épp a tükör előtt igazítgatta magán a ruháját.

- Szerinted ez hogy áll? – fordult a lány felé látszólag izgatottan.

Egy fekete póló volt rajta egy sötét farmerrel.

- Kitűnően.

- Vagy inkább a másik pólómat vegyem fel? – fordult vissza a tükörhöz, hangosan gondolkodva.

- Bill! Jól nézel ki, ne aggódj!

- Köszi – mosolygott a lányra kedvesen.

- Kivel randizol? Samanthával? – pillantott oldalra a lány, mintha csak nézelődne.

Bill egy pillanatig tétovázott, majd megköszörülte a torkát, és válaszolt:

- Nem. A lány neve Christal.

- Ó, értem.

- Tuti jó ez a póló?

- Persze, ne aggódj, fantasztikusan áll.

- Köszi – mosolyodott el a srác újra.

Boldognak akart látszani, de a szomorúság kihallatszódott a hangjából.

- Bill, kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Tudom, hogy nem ismerjük egymást igazán, és azt is, hogy semmi közöm a magánéletedhez, de miért hagyod, hogy Samantha hozzámenjen Andreashoz? Úgy értem, szereted, nem? Akkor meg miért hagyod, hogy talán örökre kilépjen az életedből?

Bill nagyot sóhajtott, és újra a tükör felé fordult. Igazgatni kezdte a pólóját, és egy pillanatra Abigail azt hitte, meg sem hallotta a kérdést. Szemeiben könnyek csillogtak, de minden erejét összeszedve nyelt egy nagyot, majd hirtelen megszólalt.

- Pont azért, mert szeretem.

Hangja megremegett, a jobb kezét pedig ökölbe szorította.

- Ezt nem értem – a lány Bill tükörképét tanulmányozta szüntelenül, miközben halványan megrázta a fejét.

- Tudod… megpróbáltam elhitetni mindenkivel, hogy Samantha már teljesen hidegen hagy. Még egy szerencsétlen lányt is elhívtam randizni, csak hogy meggyőzzem saját magam is. De belül, legbelül tudom, hogy még mindig szeretem Őt. Minden pillanatban csak rá gondolok, mindenről Ő jut eszembe, és mindenkiben Őt keresem. De bármennyire is szeretnék vele lenni, nem választhatom el Őt Andreastól. Választott, és bármennyire is fáj, el kell fogadnom a döntését, mert szeretem.

- Ezt akkor sem értem. Lehet, hogy Samantha döntött, de mi van, ha rosszul? Akkor mindkettőtök életét elszúrja egyetlen egy rossz döntés?!

- Nem tudok ellene mit tenni.

- Dehogynem! Mindketten tudjátok, hogy tiszta szívből szeretitek egymást. Szerelemmel! Akkor miért hagyod, hogy Sam rosszul döntsön? Bizonyítsd be neki, hogy butaságot csinál!

- Sajnos azzal már egy kicsit elkéstem. Szombaton lesz az esküvő, és én nem fogom megakadályozni. Teljesen felesleges, és szánalmas húzás lenne. Nagyon jól tudja, hogy szeretem. Volt ideje választani, szóval…

- Hát ha így gondolod… ezt csak te tudod! Azért gondolkozz el rajta.

- Ezen már nincs mit gondolkodnom – rázta meg halványan a fejét. – Én már döntöttem Sammel kapcsolatban. Túlléptem.

- Rendben. Ahogy gondolod Bill. Akkor én most hagylak. Sok szerencsét a randihoz!

- Köszi – motyogta a srác, majd miután becsukódott a lány mögött az ajtó, újra a tükör felé fordult. Tehetetlenül bámulta a tükörképét, megszállottan keresve a régi Billt.

Folyt. Köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése