50. rész – A virágos stand

- Basszus! – dobbantott egyet a lábával az énekes, majd idegesen továbbállt, hogy folytassa a vásárlást.

Mire minden hozzávalót összeszedett az esti vacsorához, eltelt egy negyed óra is. Már épp a pénztárnál állt és fizetett, mikor sustorgást és halk nevetést hallott a háta mögül. Meg sem kellett fordulnia, már biztosan tudta, hogy felismerték.

- Tartsa meg a visszajárót! – dobott a pénztáros elé egy százast, majd táskáival a kijárat felé igyekezett.

- Várj Bill! – hallotta a háta mögül a fiatal tinilányok kiáltozásait. – Bill, kérlek, várj! Adj nekünk autogrammot! Csinálj velem közös képet!

Sapkáját még inkább a fejére húzta, megigazította hatalmas napszemüvegét is, majd sietős léptekkel kilépett a bevásárlóközpont ajtaján.

Olyannyira sietett kocsijához, hogy észre se vette az üzlet előtt várakozó ismerőst.

- Bill! Szia!

- Sajnálom, de most nem érek rá. Most nem írok autogrammot, sietek! Majd legközelebb – kiáltott vissza se nézve.

- Bill, én vagyok az! Hahó, „Tom testvére”!

Ekkor hirtelen megtorpant. Csak egy valaki hívta őt így.

- Christal? – fordult meg döbbenten, majd a lány felé sietett.

- Igen, szia Bill!

- Hát te mit csinálsz itt?

- Van még egy kis idő a buszomig, szóval gondoltam addig sétálok, meg nézelődök egy kicsit. Na és te? Csaknem üldöznek a rajongóid? – nevetett fel a lány.

- Ami azt illeti, pont így van. Úgyhogy ideje lenne menekülnöm. Már jönnek is, te jó ég!

- Gyere! – ragadta karon a lány, majd futni kezdtek. Végül egy kis virágos standhoz értek, ahová a lány be is húzta magával.

- Nem lesz baj, hogy ide bejöttünk? – suttogta Bill rögtön, de a lány leintette.

- Nem, dehogy. Ismerem a tulajt. Az unokabátyám az. Ez itt mind-mind az övé.

- De gyönyörű virágok! – nézett körül az énekes ámuldozva.

Ekkor vette csak észre, hogy egy virágárus standjában vannak.

- Ugye? Mindig itt vásárolok virágot – sétált körbe Christal mosolyogva, miközben mélyen magába szippantotta a virágok különböző, csodás illatát.

- Ezentúl én is itt fogok.

- Tim örülni fog. De vajon hol lehet? Timothy!

- Tessék! Te vagy az Christal?

- Igen, hol vagy?

- A mosdóban. De már jövök is, egy pillanat – kattant a zár, és már ki is lépett egy 25 év körüli srác egy kis ajtó mögül.

- Nahát! Sziasztok! – nézett végig Billen a srác.

- Tim drágám, ő itt Bill! – mutatott az énekesre mosolyogva.

- Hello, Timothy! – nyújtotta a kezét udvariasan, majd kezet fogtak. – Na, és hogy van az én kicsi unokahúgocskám? – fordult Christal felé, majd karjaiba vette és jó szorosan megölelte.

- Köszi, jól vagyok. Bocs, hogy csak így betörtünk, de Billt üldözték a „rajongói” – kacagott a lány, mire Timothy nagy szemekkel pillantott Billre.

- Csak nem a híres Bill Kaulitz?

- Te ismered? – nézett unokabátyjára a lány értetlenül.

- Persze. Az egész város vele van kiplakátolva.

- Oh! Sajnálom, hogy… én nem is tudtam – pillantott Billre a lány értetlenül – Hát ezért futottak utánad azok a lányok!

- Hát igen, nem is azért, mert táskát loptam – jegyezte meg vigyorogva a fiú.

- Ú, ez nagyon ciki – szorította össze a szemeit a lány kínosan vigyorogva. – Tényleg bocs!

- Semmi baj. Én csak örülök, ha nem ismernek fel. Addig is, nyugtom van.

- Értem. Nincs kedved meginni velem valamit?

- Szívesen elfogadnám a meghívást, de sajnos jelenésem van. Tom bátyám már biztosan tűkön ülve rágja a körmeit.

Tulajdonképpen örült is, hogy már van programja, hiszen fogalma sem volt, hogy utasítsa vissza a lányt, úgy hogy közben ne bántsa meg. Viszont egy hang belül mégsem hagyta békén…

- Ja, értem. Akkor… mindegy – mosolyodott el a lány szomorkásan.

Kínos csend telepedett közéjük hirtelen, amit végül Bill tört meg.

- Én akkor most… megyek – mutatott az ajtó felé majd intett egyet és hátrálni kezdett. – Sziasztok! Örültem a találkozásnak!

- Hello! Szia! – köszöntek kórusban az unokatestvérek.

Bill már épp kilépett volna az ajtón, mikor egy hirtelen ötlettől vezérelve, visszafordult.

- Mit szólnál a holnaphoz? Megihatnánk… valamit… – szólalat meg bátortalanul.

- Sajnos nem leszek itt. Elutazom.

- Oh, értem. Hát akkor…

- És a csütörtök?

- Remek – vigyorodott el Bill. – Csütörtökön hatkor ugyanitt?

- Tökéletes – mosolygott a lány.

- Akkor csütörtök. Sziasztok! – mosolygott még utoljára a lányra, majd végleg kilépett az ajtón.

Hazafelé menet még gyorsan beugrott egy virágboltba, hiszen mint kiderült, hiába volt egy virágárus standjában, olyannyira lekötötte Christal, hogy elfelejtett Tomnak – pontosabban Tom barátnőjének – virágot venni.

Mire hazaért már fél öt volt. Tom tényleg izgatottan fogadta őt…