Főoldal Für Immer Jetzt Barátság & Szerelem Cruel Intention Novelláim TH-Musik+X kiállítás Vendégkönyv

2011. január 23., vasárnap

17. rész

Másnap reggel, mikor felébredtem, Bill már nem volt mellettem. Álmosan az órára néztem, ami 10:24-et mutatott. Csak álmodtam volna az egészet? Nem, az nem lehet, hiszen érzem az illatát, érzem az érintéseit, a csókjait... Épp mikor felültem az ágyon és álmosan a szemeim kezdtem dörzsölni, belépett Bill.

- Jó reggelt Csipkerózsika! – mosolygott, majd letette elém a tálcát, amin a reggelim volt.

- Ezek szerint nem álmodtam… – motyogtam.

- Tessék? – kérdezte Bill.

- Semmi-semmi! Csak hangosan gondolkodtam… – mosolyogtam. – Mmm… pirítós és… KÁVÉ! Jaj Bill, imádlak! – húztam magamhoz, megöleltem és nyomtam egy puszit a szájára.

- Én is téged – mosolygott, miközben engem figyelt.

- Ez tök fincsi! Te nem kérsz? – kérdeztem 2 falat között.

- Nem. Köszi! Nem vagyok éhes – motyogta.

- Amúgy most nézem… te ki vagy festve? Volt nálad szemceruza? Te mindenhova hordod magaddal? – kérdeztem mosolyogva.

- Öhm… nem igazán. Szóval hát… remélem nem haragszol, de a fürdőszobaszekrényben megtaláltam a tiédet és hát azt használtam – húzta meg magát. – Ugye nem haragszol? - nézett rám kiskutya szemekkel.

- Dehogy haragszom! – keltem fel az ágyról mosolyogva. – Az én szemceruzám a tiéd is. – vigyorogtam rá. – Én most megyek és felöltözöm, oké? Egy pillanat – mondtam és már el is tűntem a ruháimmal a fürdőben.

Mikor felöltöztem és visszamentem, Bill az íróasztalomnál állt és valamit nagyon nézegetett. Gondoltam megijesztem.

- Mit csinálsz? – kaptam ki a papírt a kezéből és ekkor még az ütő is megállt bennem.

Anyám levelét olvasta.

- Ez hogy került hozzád? – kérdeztem ridegen.

- Öhm… itt volt az asztalon… – hebegte félve.

- És attól, hogy itt volt, muszáj volt elolvasnod? – mondtam mérgesen. – Egyáltalán miért turkálsz te a cuccaim között?

- Ne haragudj… én csak… – hajtotta le a fejét. – Ki az az Aubrey? És az anyja honnan ismeri az anyámat? – nézett hirtelen rám.

- Bill, azt hiszem, ez nem tartozik rád! Ahogy ez a levél sem – mondtam ridegen, közben a szemébe sem néztem.

- De... Hilary!

- Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha most elmész – folytattam a padlót bámulva.

- Oké – motyogta, majd közelebb hajolt, hogy megcsókoljon, de mikor látta, hogy én meg sem mozdulok és még mindig érdekesebbnek tartom a padlót, inkább felhagyott a próbálkozással és egy gyengéd puszit lehelt az arcomra, mire én becsuktam a szemem és próbáltam lenyelni a könnyeim.

- Rendben. De ezzel még nincs vége! Még beszélünk! Szia! – mondta, majd kisétált a szobámból, majd le a lépcsőn és nem sokkal utána hallottam a bejárati ajtó becsapódását is.

Elment. Elküldtem. Pedig nem is tehetett az egészről! Bárki beleolvasott volna. És jó hogy érdekelte, hiszen benne van az anyja neve is. Talán túl szigorú voltam vele. Hiszen mégiscsak szeretem.

Eldöntöttem, hogy másnap elmegyek hozzá, bocsánatot kérek és elmagyarázok neki mindent. Csakhogy másnap reggel rá kellett döbbennem, hogy azt se tudom hol laknak. Bill telefonszámát sem tudtam, de nem is nagyon akartam felhívni, mert meg akartam lepni. Így hát úgy döntöttem, felhívom Tomot.

- Mondd! – vette fel a telefont a rasztás.

- Szia Tom! Hilary vagyok! Tudnál nekem segíteni?

- Szia Hilary! Persze. Állok a rendelkezésedre.

- Köszi! Figyu, Billel szeretnék beszélni, csak nem tudom, hogy most hol vagytok. Mármint, hogy egyáltalán itt vagytok-e Berlinben…

- Persze. Itt vagyunk – Tom lediktálta a címet.

- Ó, köszi Tom! Imádlak! Ja és légyszi’ ne szólj semmit Billnek! Meg akarom lepni!

- Rám számíthatsz! – mondta kedvesen.

- Rendben! Még egyszer köszi! Puszi, szia! – köszöntem.

- Szia! – köszönt ő is, majd letette.

Ezután gyorsan átöltöztem és kicsíptem magam. Egy gyönyörű piros ruhát vettem fel és mivel kint kicsit hűvös volt, ezért felvettem rá egy hosszú fekete kabátot. Hosszú, barna, hullámos hajamat kiengedtem és hagytam, hogy szétterüljön a vállaimon. A szemeimet kihúztam fekete szemceruzával, az ajkaimat pedig halvány szájfénnyel festettem ki. Indulás előtt még egyszer végignéztem magamon, majd felkaptam a táskám, beültem a kocsimba és már indultam is a hotelhez. Mikor odaértem, rögtön felmentem a 4. emeletre és megkerestem a 365-ös szobát. Mikor végre megtaláltam, bekopogtam. Pár másodperc elteltével egy szőke, hosszú hajú lány nyitott ajtót. Nem lehetett több 17-nél. Gyönyörű volt. Egy falatnyi top és egy farmerminiszoknya volt rajta. Kezében pezsgőspohár. Hirtelen meg sem tudtam szólalni a döbbenettől. Még csak 1 nap telt el, de ő már egy másik lánnyal szórakozik?! Talán még sem kellett volna eljönnöm… Gondolataimból a lány gyönyörű hangja zökkentett ki. Még a hangja is gyönyörű volt. Igazából megértettem Billt. Hol vagyok én ehhez a csajhoz képest?! Ez a lány maga az emberi lényben megtestesült tökéletesség…

8 megjegyzés:

  1. Jajjj nagyon jó rész lett mind a 2
    de nemértem mint kereshet ott az a kiscsaj csak rossz szobát nézett meh Hilry.ugye:ugye? ugye? nem csalta meg őt Bill.
    Am nagyon jó h végre összejöttek :D

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm <3

    Következő részből kiderül :D
    Vajon Bill jó vagy rossz fiú ? :P

    VálaszTörlés
  3. Szerintem Bill ártatlan kis bárányka, aki simogatást érdemel :P
    Csak csúnya Tom bácsi huncutkodott éjszaka, azért volt ott az a lány :P
    (K)(L)

    VálaszTörlés
  4. hát remélem hogy tényleg nem Billel volt a lány hanem Tommal! Nagyon várom a folytatást! pusziim <3 ^^

    VálaszTörlés
  5. Szerintem is Tom miatt volt ott az a nőci :P De majd kiderül ^^ Siess a résszel! *__*

    VálaszTörlés
  6. Már fent van a folytatás, nagyon köszönöm csajok :) <3

    VálaszTörlés
  7. Tök jó! Mármint sajnálom Hilaryt de a rész isteni.

    VálaszTörlés