15. rész

Kinyitottam a szemeim és az órára pillantottam. 23:43 perc. Kintről kiabálás hallatszott, majd valaki hangosan énekelni kezdett.

Ich halt mich wach

Für dich

Wir schaffens nicht beide

Du weisst es nicht... 

Pillanatok alatt kipattantam az ágyból és az ablakhoz siettem. A házam előtt Bill állt és egyre csak énekelt. Gyorsan az erkélyajtóhoz mentem és kimentem az erkélyre. Ott még hangosabban hallottam a dalt.

Du wirst für mich immer heilig sein

Ich sterb für uns're Unsterblichkeit...

 - Bill! – kiabáltam le, de mint ha meg sem hallotta volna, folytatta:

Meine Hand von Anfang an

über dir

Ich glaub an dich

Du wirst für mich immer heilig sein...

- Bill! – kiabáltam megint.

- Hilary!

- Bill! Mit keresel itt? Tudod hány óra van? – kérdeztem, mire egy 40 év körüli pasi kiszólt az egyik ház ablakából.

- Háromnegyed 12 és aludni szeretnénk!

- Nem érdekel! – kiabált vissza a férfinek Bill, majd újra felém fordult. - Hilary, muszáj volt eljönnöm! Nem tudok nélküled élni!

Átmászta a kerítést és máris az udvaron volt.

- Fiatalember! Siessen azzal a szerelmi vallomással, ugyanis mindenki szeretne végre nyugodtan aludni! – kiabált most egy idős hölgy a szemben lévő ház ablakából. Hangja inkább bíztatóan, sem mint mérgesen csengett. Elnevettem magam.

- Nem érdekel! – nevetett Bill. – Hilary szeretlek! – kiabálta az erkélyem alatt, az udvar kellős közepén széttárt karokkal.

- Bill! Én is téged! – kiabáltam vissza könnyes szemekkel.

- Komolyan? – kérdezte reménnyel teli hangon.

- Igen Bill! – bólogattam a könnyeim törölgetve.

Ekkor Bill a ház falához sietett, az ereszcsatornához, és elkezdett felfelé mászni.

- Bill! Mit csinálsz? Le fogsz esni! – kiáltottam neki, de ő csak mászott.

Mikor felért az erkéllyel egy szintre, átkapaszkodott a korlátba és már be is mászott mellém.

- Bill! Te mit ittál? – nevettem.

- Semmit! Full józan vagyok, esküszöm! – vigyorgott, közben az egyik kezét a szívére tette, a másikat pedig a magasba emelte. – Komolyan mondtad, hogy szeretsz? – fogta meg a kezeim, miközben a szemeim fürkészte.

- Igen Bill! Komolyan! – mondtam, mire a derekamnál fogva szorosan magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Ekkor a környező házakból taps hallatszott. Ugyanis a szomszédok még mindig figyelemmel kísérték Bill éjjeli meghódítási akcióját. Valahonnan még fütty és beszólások visszhangját is visszaverte az utca csendje. Mint pl.: "Hajrá!", "Ez az!" vagy "Szép volt!". Ez azt bizonyította, hogy bizonyára a fiatal korosztály néhány tagja is végigkísérte az "éjjeli kiruccanást".

- Gyönyörű vagy – vigyorgott Bill a csók után, miközben alaposan végignézett rajtam.

Csak egy falatnyi top és egy franciabugyi volt rajtam.

- Te kis perverz – nyújtottam ki a nyelvem vigyorogva.

- Most miért? – nézett rám ártatlanul. – Tényleg így van! – mosolygott édesen, miközben összekulcsoltuk a kezünket.

- Köszönöm. Aranyos vagy, de nem megyünk be? Én kezdek fázni – mondtam kicsit vacogva.

- Ja, persze-persze, menjünk! – mondta, miközben szorosan átölelt. – Jó éjszakát a kedves szomszédoknak! – kiabált nevetve még utoljára, majd besiettünk az erkélyajtón a meleg szobámba.

- Bill! Tom tud róla, hogy hol vagy? – néztem rá.

- Nem! Aludt, mikor eljöttem – vágta rá könnyedén.

- Nem kéne szólni neki? Aggódni fog – simogattam meg az arcát.

- Nem fog – ölelt át, majd apró puszikat lehelt a nyakamra, amitől teljesen elgyengültem és kirázott a hideg. Ha Bill nem fog olyan erősen, biztos összeestem volna.

- Te tudod – suttogtam sóhajtozva, mire lágyan megcsókolt.

- Aludhatok veled? – nézett rám, mint egy 5 éves kisfiú, aki egy új játékért könyörög édesanyjának.

- Aha – bólintottam mosolyogva.

- Tényleg? – nézett rám örömtől csillogó szemekkel.

- Tényleg – bólogattam nevetve. – De csak egy feltétellel! – néztem rá komolyan, mire ő is elkomolyodott.

- És pedig?! – kérdezte, miközben egy gyengéd puszit lehelt az ajkaimra.

- Le akarsz kenyerezni?! – néztem rá tettetett szigorúsággal.

- Dehogyis! Ez csak egy ártatlan puszi volt – adott még egyet. - Tehát? Mi a feltétel? – mosolygott édesen.

- Megígéred, hogy jó kisfiú leszel – adtam egy puszit most én a szájára.

- Hát akkor ezt meg is beszéltük. Olyan leszek, mint egy kisangyal – sétált a hátam mögé és jó erősen a karjaiba zárt, majd a fülembe suttogott, amitől megremegtem. – Most pedig, elmegyek fürödni, és utána bebújunk a jó meleg ágyikódba!

- Hm… Ez jól hangzik, benne vagyok. Amíg te letusolsz, én lemegyek a konyhába és csinálok egy kis meglepit. Oké? – bontakoztam ki az öleléséből, hogy szembe fordulhassak vele.

- Rendben – mosolygott.

- Oké. Akkor a fürdő a WC mellett balra van, amit aljas tervedből kifolyólag megtalálsz! – mondtam egy cseppet gúnyosan, de a végére már elmosolyodtam. – Tiszta törölközőt találsz a fürdőszoba szekrényben. Siess! – adtam egy puszit az arcára, majd lementem a konyhába. Gyorsan melegítettem tejet és csináltam mindkettőnknek egy jó nagy bögre forrócsokit.