Főoldal Für Immer Jetzt Barátság & Szerelem Cruel Intention Novelláim TH-Musik+X kiállítás Vendégkönyv

2010. december 11., szombat

6. rész

- Mi?! – néztem rá értetlenül.
- Én szeretem őt! De ő nem szeret. Csak egy éjszakára kellettem neki, pont mint a többi – zokogott tovább.
- És ezért akartál bosszút állni rajta? – néztem a szemeibe, mire némán bólintott.
- Most mit fognak tenni velem? – szipogta kissé kétségbeesetten.
- Nem tudom. De megpróbálok enyhíteni a büntetéseden, amennyiben elmondod az igazat a rendőrségnek. Rendben? – magyaráztam.
- Igen. És köszönöm!
- Mindjárt beküldök valakit. Oké? – mentem az ajtóhoz.
- Oké – szipogta, majd letörölte a könnyeit.
- Na? Mi volt? – támadt rám David, mikor kiértem.
- Az ügy lezárva. Bevallott mindent – mosolyodtam el.
- Mi? Ez komoly? – kérdezte boldogan.
- Igen. Hol van a rendőrkapitány? Beszélnem kell vele! – kérdeztem, közben tekintetemmel az említett személyt kerestem.
- Itt vagyok – szólalt meg mögöttem egy mély hang.
- Uram. Dr. Hilary Fleming vagyok, Tom Kaulitz ügyvédje. Beszéltem a lánnyal és bevallott mindent. Hazudott. Tom Kaulitz ártatlan. Lisa megígérte, hogy elmondja a teljes igazságot a rendőrségnek, kérem, hallgassák meg még egyszer! – magyaráztam.
- Rendben Dr. Fleming. Azonnal beküldök valakit. Még valami? – kérdezte a férfi felhúzott szemöldökkel.
- Igen. Azt szeretném kérdezni, hogy mi lesz a büntetése?
- A lányé? Nem tudom. A szülei mindjárt itt lesznek, aztán pedig még eldöntjük.
- Kérem, legyen kíméletes a lánnyal, hiszen még csak 15 éves és csak is az a baja, hogy szerelmes egy sztárba – érveltem szánakozva.
- Dr. Fleming, engedje meg, hogy a büntetést, a rendőrség szabja ki. Egyébként magam sem gondoltam halálbüntetésre – mosolyodott el, majd elment.
- Rendben, köszönöm! Viszlát! – kiabáltam utána.
- Hát ezt hamarabb megoldottad, mint gondoltam volna – jött oda hozzám David. – Köszönettel tartozom.
- Nem, dehogy. Csak a munkámat végzem – mosolyodtam el és ekkor megérkezett Tom.
- Ez komoly? – jött felénk boldogan.
- Ha arra gondol, hogy szabadon engedik-e, akkor igen! – válaszoltam mosolyogva.
- Ugye milyen profi ügyvédet szereztem neked? – nevetett David.
- Igen. Egy profit! Mégis hogy csinálta? – nézett rám a rasztás.
- Józan emberi ésszel. A lány mindent bevallott, Önt pedig elengedik. Ez a munkám. Nos, David, Mr. Kaulitz, örültem! – fogtam kezet mindkettejükkel. – Elnézést de nekem most mennem kell. Viszlát! – köszöntem el, majd indultam is.
Ahogy kiértem az épületből, rögtön kiabálást hallottam. Megálltam, hátranéztem és pár másodperc múlva már meg is pillantottam Tomot, amint utánam lohol. Gyorsan megfordultam és indultam volna tovább, de ekkor megint utánam kiabált.
- Dr. Fleming! – hallottam a hátam mögül, mire elmosolyodtam.
Gyorsan elfojtottam az előbbi mosolyt, és megfordultam.
- Mit akar?
- Öhm… én csak... elfelejtettem megköszönni! – vigyorgott kissé lihegve a futástól. – Köszönöm!
- Ennyi? Ezért jött utánam? Nincs mit megköszönnie, engem ezért fizetnek! – mosolyogtam rá kedvesen.
- Tudom, de én akkor is szeretném meghálálni valamivel – erősködött.
- Tom! Daviddel már elrendeztük a dolgot! Menjen haza és pihenje ki magát... 
- De én tényleg nagyon hálás vagyok és szeretném, ha velem vacsorázna – nézett rám ellenállhatatlanul mosolyogva.
- Tom! Ügyfelekkel nem randizom – sóhajtottam lemondóan.
- De én már nem vagyok az ügyfele – vigyorgott szemtelenül. – És különben is, ez nem egy randi, ez csak egy amolyan köszönetvacsora...
- Hát nem is tudom...
- Lécci, lécci, léccííí! – kérlelt, mint egy kisgyerek.
Ezen akaratom ellenére is elnevettem magam.
- Hát, ha ennyire szeretné! De csak egy vacsora. Semmi több! – fenyegetőztem az ujjammal.
- Értem. Igen. Csak egy éjszaka… khm... akarom mondani vacsora – röhögött, mire én szigorúan néztem rá, de nem sok kellett hozzá, hogy elnevessem magam. – Csak vicc volt! Akkor? Ma este? Fél 8?
- Rendben. Hol találkozzunk?
- Elmegyek magáért – villantott be egy olyan tipikus Tom Kaulitz vigyort.
- Rendben. Akkor este fél 8 – mosolyogtam, majd beültem a kocsimba. – Viszlát! - intettem a kocsiablakból, majd elhajtottam.
Mikor hazaértem, kicsit pihenhettem végre. Engedtem egy kád forró vizet, sok habbal, majd belefeküdtem és lazítottam egy kicsit.

- Csá Bill! Megjöttem – kiabált Tom, mikor hazaérkezett.
Testvére épp a kanapén ülve a TV-t nézte, de mikor meghallotta ikrét, rögtön kikapcsolta és idegesen felpattant.
- Csá! Hol a francba voltál eddig? Legalább a telefonodat bekapcsolhattad volna! Halálra aggódtam magam miattad! – kiabált kikelve magából a fiatalabbik.
- Nyugi! Csak a rendőrségen voltam – válaszolta a rasztás tök lazán, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ő a rendőrségen volt.
- Hogy mi? Csak a rendőrségen? Mi a fészkes fenét kerestél te a rendőrségen? – kiabált a fekete még mindig.
- Nyugi van tesó! Hallod? – ment oda hozzá Tom. – Mindent szépen elmesélek, amennyiben lejjebb veszed a hangerőt! – tette a kezét a fiatalabbik vállára.

Miután kellően kipihentem magam és kellőképp elgondolkodtam ennek a Tom Kaulitznak a viselkedésén, kiszálltam a kádból, magamra csavartam egy törölközőt és elkezdtem a hajamat szárítani. Fogalmam sem volt, hogy vajon miért mondtam igent ennek a nagyszájú rapper fenegyereknek, de éreztem, hogy ezt még meg fogom bánni...

- ...Aztán David végig kérdezte minden ismerősét, hogy tudnak-e olyan ügyvédet, aki még ma ráér. És David talált is! Te, hallod, kár hogy lemaradtál róla. Irtó dögös ügyvédem volt – vigyorgott Tom.
- Volt? Már el is engedtek? – nézett értetlenül a fekete hajú.
- Amint látod. Amúgy meg Hilary tök könnyen megoldotta.
- Az meg ki? – ráncolta a homlokát Bill.
- Ammeg ki?! – utánozta testvérét, gúnyolódva. – Jaj Bill! Hilary az ügyvédem, úgy hívják!
- Jól van már. Honnan tudjam?! Nem mondtad! – morgolódott a fekete. – És ilyen gyorsan elintézte, hogy szabadon engedjenek? Akkor elég profi a csaj!
- Hát igen. Az – ámuldozott a rasztás.
- És hány éves?
- Fogalmam sincs! Kb. annyi lehet, mint mi!
- Aha.
- Ja, és még a legjobbat nem is mondtam neked tesó! – vigyorodott el. – Ma este meg lesz a csaj!
- Mi? – nézett meglepődötten Bill.
- Jól hallottál öcskös. Elhívtam vacsorázni – mondta büszkén a rasztás.
- Te? Vacsorázni? És belement?
- Hát nem rögtön, de belement. Persze ő úgy tudja, hogy ez ilyen köszönetvacsora. De valójában annál sokkal több – válaszolta Tom bölcsen.
- Nem értelek – nézett testvére lemondóan.
- Jaj Bill! Mert soha nem figyelsz rám. Elviszem vacsorázni, megiszunk pár pohár bort, aztán hazakísérem, ő behív magához és végül a hálószobájában kötünk ki – magyarázta büszkén a tervét, meglepődött fekete hajú öccsének.
- Undorító vagy – fintorgott Bill. – Komolyan mondom, ha nem a testvérem lennél, akkor most... áhh! – állt fel Bill a kanapéról.
- Akkor most mi? – állt fel Tom is. – Bill! Neked agyadra ment a szingliélet! Attól, hogy te nem tudsz szórakozni, attól nem kéne elvenni az én életkedvemet is!
- Mi? Ezt nevezed te szórakozásnak? Hogy megfekteted őket, aztán másnap lepattintod őket, mintha semmi sem történt volna?! – szólt Bill epésen.
- Jaj, Bill! Mikor is dugtál utoljára? Úgy 3 éve? – kérdezte Tom maró gúnnyal a hangjában. – Ja igen! Akkor volt utoljára barátnőcskéd is – gúnyolódott tovább.
- Na jó, elég volt! Sandrát hagyd ki ebből! Neki ehhez semmi köze! – ordított Bill ingerülten.
- Bill! Értsd már meg végre! Ő meghalt, de te élsz! Tovább kell lépned! Hidd el ő is így akarná.
- Fogalmad sincs milyen érzés elveszíteni, olyasvalakit, akit tiszta szívedből szeretsz! – suttogta Bill elcsukló hangon. – Igen. Honnan is tudhatnád, hiszen te még soha nem szerettél senkit sem – nevetett fel keserűen. – Azt hiszed, hogy 3 dologból áll az élet?! Buli, csajok és szex? Ideje lenne végre felnőni!
- Igazad van Bill! Tényleg nem tudom milyen elveszíteni valakit, de egy valamit tudok. Azt hogy szenvedsz, és hogy rossz rád nézni! 3 éve, 3 kerek éve nem ismerkedtél meg egyetlen lánnyal sem. Pont azóta, mióta Sandra meghalt. Beszélni is csak akkor beszéltél lányokkal, ha elkerülhetetlenül muszáj volt. Felejtsd végre el őt és tanulj meg újra élni! – veregette meg testvére hátát, majd maga felé fordította és ekkor vette csak észre, hogy ikrének könnyek szöktek a szemébe. – Újra olyan életvidámnak akarlak látni, mint 3 évvel ezelőtt! – mosolyodott el halványan, majd megölelte Billt, akiből most kitörtek az érzelmek, és csak úgy potyogtak a könnyei. Egy darabig szótlanul álltak ott összeölelkezve, majd egy kis idő múlva megszólalt a rasztás.
- Na, azt hiszem én megyek készülődni. Mindjárt fél 7.
- Az, hogy most kibékültünk, az nem azt jelenti, hogy egyet értek azzal, amit csinálsz. Úgyhogy hímringyói pályafutásodon, hiába kéred, nem támogatlak – mondta Bill tök komolyan, de a végét elmosolyogta.
- Tudom öcskös, de nekem nincs is szükségem a támogatásodra – kiabált le az idősebb, immár az emeletről.
- Tudom én azt, sajnos – sóhajtott fel Bill, de ezt már a rasztás nem hallhatta, hiszen lázasan készülődött az esti akciójára...

4 megjegyzés:

  1. Tök baró! Annyira de annyira izgííííííííííí! Folyti hamar léccííííííííííííííííííííííí!

    VálaszTörlés
  2. Már mindjárt fent van a folytatás. Köszii <3

    VálaszTörlés
  3. Nem lehet egyszerűen követni téged :D Annyi rész van mindig :P
    Isteni, már most *-* Tom hímringyó pályafutása ütött XD Bár szívesen az útjába kerülnék :P xD
    <3

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm, igyekszem kielégíteni a vágyaitokat. :D
    Hát igen, Tom hímringyói pályafutása... :P

    VálaszTörlés