47. rész – Bűntudat vagy ártatlan kedvesség?

- … itt Samantha és Andreas! Most nem vagyunk elérhetőek, szóval hagyj üzenetet a sípszó után. Köszi!

- Sam, én vagyok az drágám! Minden rendben odahaza? Már napok óta nem hívtál. Na mindegy… remélem jól vagy. Ha megkapod ezt, kérlek, azonnal hívj fel, oké? Vigyázz magadra, csók!

- … Önnek nincs több új üzenete!

- Remek – sóhajtott fel Samantha bosszúsan, majd a telefonért nyúlt, és tárcsázni kezdte vőlegénye telefonszámát.

- Igen, tessék!

- Szia, itt Sam!

- Ó, nahát Sam! Szia! Ugye jól vagy?

- Igen. Ne haragudj, hogy csak most jelentkezem, de mostanában rengeteg a dolgom – felelte, de rögtön meg is bánta, hisz tudta, hogy ennél átlátszóbb hazugsággal nem is szolgálhatott volna. De már nem volt mit tenni… - Folyton a rendelőben vagyok – tette hozzá még.

- Nahát, ez fura. Ott is hívtalak a napokban.

- Biztos pont akkor, mikor anyuéknál voltam – vágta rá hirtelen, majd a szájára csapott.

Ezt talán nem kellett volna…

- Voltál a szüleidnél? De hát azt mondtad, összevesztetek. Már vagy egy éve.

Mi a fene történt? Teljesen kiment a fejéből, hogy mihez kell tartania magát. Ez egyre rosszabb. Muszáj lesz bevallania Andreasnak, mi történt.

- Igen… de… úgy gondoltam ki kellene békülnünk, hisz mindjárt itt az esküvő.

- Nos, igen.

- Na, és mikor jössz haza? Hisz már csak egy hét, és esküszünk – terelte a témát a lány.

- Igen, igen. Pont ezt akartam mondani. Holnap érkezem.

- Már holnap? – kérdezte ijedten Samantha.

Még egyáltalán nem érezte magát készen arra, hogy bevalljon neki mindent.

- Igen. Valami baj van a holnappal? Nem is örülsz?

- Nem, dehogy! Nagyon örülök neki. Csak meglepett – nevetett fel idegesen a lány.

- El sem hiszem, hogy kevesebb, mint 2 hét múlva a feleségem leszel.

- Hát… Én sem – felelte gépiesen Sam.

- Nem tűnsz túl izgatottnak.

- De, az vagyok! Csak hiányzol – motyogta bűntudatosan.

- Te is nekem. De holnap már találkozunk is.

- Igen. Figyelj csak…

- Most le kell tennem. Holnap találkozunk. Szia, csók!

- Sz-szia! – dadogta Samantha értetlenül, de már csak a sípoló hangot lehetett hallani, ami a vonal megszakadását jelentette

~ „Vajon mi volt ilyen sürgős?” ~ kérdezte a lány magában újra és újra.

Samantha gondolatai rögtön elkalandoztak. Talán Andreas megcsalja őt? Egyszer sem ejtette ki azt az ’sz’ betűs szót. Vajon egy másik nő miatt kellet ilyen hirtelen elbúcsúznia, sőt mi több elutaznia? Egy biztos, furcsán viselkedett.

Másnap délután Andreas meg is érkezett, ám Samantha a munkájára hivatkozva inkább a rendelőjében maradt, csak késő este ment haza. Mikor hazaért, különleges meglepetés fogadta. Az asztal szépen megterítve, mindenütt gyertyák, virágok, a háttérben halk zene szólt…

- Te jó ég.

Hirtelen alig kapott levegőt. Talán ez az egész azért van, mert bűntudata van, hogy megcsalta, míg távol volt? Vagy csak paranoiás, és beképzeli az egészet? Talán csak egy ártatlan kedvesség…

- Szervusz kedvesem! – karolta át a szőke fiú és megcsókolta. – Ugye tetszik?

- Én… nem is tudom, mit mondjak…

- Semmit. Csak ülj le, igyál meg velem egy pohárka pezsgőt, vacsorázzunk meg, aztán pedig majd meglátjuk mihez lesz kedvünk – mosolygott a srác sejtelmesen.

- Remekül hangzik – mosolyodott el a lány látszólag boldogan.

De legbelül ordított. A bűntudattól és a fájdalomtól, amit a szívében érzett, ha csak barátjára pillantott. Nem vallhatja be neki. Most biztosan nem…

Leültek, megvacsoráztak, közben beszélgettek erről-arról.

- Nagyon finom volt a vacsora. Köszönöm – törölte meg egy szalvétával a száját a lány, majd fel akart állni, de a fiú hamarabb ott termett mellette és felsegítette.

- Nagyon szívesen, édesem! – suttogta, miközben átfogta kedvese derekát, majd kajánul folytatta: – Még hátra van a desszert!

Samantha bűntudatosan lehunyta szemeit és felsóhajtott. Andreas ez idő alatt már a felsője alatt tapogatózott, hogy kikapcsolhassa a lány melltartóját. – Mit szólnál, ha mondjuk…

- Nem fog menni Andy! – tolta el magától finoman a srácot, mire az értetlenül tekintett vissza rá. – Sajnálom, de ma nem megy…

- Oké! Én nem fogok erőszakoskodni – jegyezte meg idegesen Andreas, majd a fürdő felé sietett. – Elmentem fürödni – morogta, majd az ajtó nagyot csapódott utána.

- A fenébe! – harapott az alsó ajkába idegesen Sam, majd bement a hálószobába, és az ágyra heveredett. Szívesen ment volna kedvese után, de úgy gondolta, jobb lesz, ha egy kicsit maguk maradnak. Sok mindent kell tisztázniuk magukban…