3. rész

Még aznap felhívtam anya régi ügyvédjét és megkértem, hogy intézzen el mindent. Még a héten elintéztem a koporsót és a temetést is. Drága temetést rendeztem, nem sajnáltam a pénzt, hiszen anyám az az ember volt életemben, aki igazán megérdemelte. Szombaton megvolt a temetés is. Nem sírtam. Akármennyire is akartam, egy árva könnycsepp sem hagyta el a szemem. Már feldolgoztam. Apa halála nem kis nyomott hagyott a lelkemben, mégis most itt vagyok. Ugyan sok minden megváltozott, de én maradtam a régi. Az élettől megtanultam, vannak olyan pillanatok, amikor jó sírni, mindent kiadni magadból, de vannak olyan pillanatok is, amikor nem szabad. Mikor erősebbnek kell lenned, mint a szomorúság és a fájdalom. És én úgy éreztem, hogy életemnek ez a pontja, most pont olyan. Anyu ugyan nincs többé, de azzal, hogy napokig siratom őt és sajnáltatom magam, nem tudom őt visszahozni. Kár. Igazán kár, de ez az élet rendje és ezt el kell fogadnunk, ha tetszik, ha nem. A hét végén beszéltem Melissával. Azt mondta, nem tud hétfőn velem utazni, ezért csak szerdán jön. Persze megértettem és megígértem neki, hogy kimegyek érte a reptérre. Hétfő reggel korán keltem és már 5-kor kinn voltam a repülőtéren. A gépem 6-kor indult. Kicsit ideges voltam, hiszen nagyon régen ültem repülőn. Viszont mikor már felszállt, megnyugodtam. Egész úton zenét hallgattam és olvastam. Az út nagyon hosszú volt. Legalábbis nekem nagyon hosszúnak tűnt. Kicsit el is szundítottam és már csak akkor ébredtem fel, mikor a gép leszállt a berlini repülőtéren. Amint leszálltam a gépről, hívtam egy taxit és előkerestem azt a címet, amit anyu ügyvédje adott meg. Odaadtam a taxisnak és egy negyed órával később máris apa régi házánál álltam. Kifizettem a taxit, majd előkotortam a kulcsot is, amit ugyancsak anya ügyvédjétől kaptam meg. A ház hatalmas volt. Egy 2 szintes családi háznak felelt meg. És ami a legjobb volt benne, hogy kertes ház volt, hatalmas udvarral és úszómedencével. Amint beléptem az ajtón, dohos szag csapta meg az orromat. Érezni és látni lehetett, hogy már több mint 2 éve nem járt a házban senki. Az épület nem csak kívülről tűnt nagynak. Ahogy beléptem, egy előszoba fogadott. Rögtön jobb kéz fele egy vendégszoba volt. Ha kicsit beljebb mentünk a folyosón, baloldalon egy hatalmas fürdőszoba és egy WC helyezkedett el. Aztán ha tovább mentünk egyenesen, az előszobából egy óriási nappali nyílt. Aztán a nappaliból pedig, a konyhába lehetett menni. A nappaliban volt egy lépcső is, ami az emeletre vezetett. Az emeleten 3 szoba volt, külön fürdőkkel. Egyszerűen csodálatos volt az a ház. Már az első pillanattól kezdve imádtam. Miután körülnéztem, behordtam a cuccaim, az előszobából a nappaliba. Nem sok bútor volt a lakásban. Ami meg is maradt, azt is egy jó ujjnyi vastag por lepte és régimódi volt. Úgy döntöttem, hogy másnap elmegyek a bankba és leveszek annyi pénzt, amiből ki tudom pofozni a házat. Mivel már esteledett, ezért gyorsan bepakoltam a vendégszobába egy kicsit kitakarítottam, megfürödtem, majd nyugovóra tértem.

Másnap reggel az órám ébresztett. Amint felkeltem, nekiláttam a takarításnak. Végül arra jutottam, hogy újrafestem a falakat olyan színűre, amilyenre én szeretném. Először is elmentem a bankba és lekérdeztem az egyenlegem. Amikor a nő elmondta, hogy valójában mennyi pénzem is van, azt hittem dobok egy hátast. Rájöttem, hogy milliókat örököltem apámtól. Gyorsan levettem 20.000 eurót és máris rohantam kocsit venni. Nagyon régi vágyam volt már egy új kocsit venni. New Yorkban is volt egy öreg kocsim, de az utazás előtt pár nappal eladtam. Most pedig vettem egy új típusú Mercedes-Benz-t, méghozzá tűzpiros színben. Miután megvettem a kocsit a 20.000 euróból maradt még 4.000 euró, úgyhogy, úgy döntöttem, veszek festéket, és még aznap kifestem a házat. Illetve megpróbálom.

Vettem kék, narancs, halványlila, piros és sárga színű festéket, ecsetet, majd hazamentem. Egész délután és még másnap délelőtt is a házat festettem, de még akkor sem lettem kész. Szerda délután felhívott Melissa. Kimentem érte a repülőtérre.

- Kiveszek neked egy hotelszobát! Oké? – kérdeztem immár a kocsiban.

- Semmi szükség rá. Kiderült, hogy a nagyim itt lakik Berlinben, úgyhogy nála fogok lakni – mosolygott.

- Igen? Akkor jó. Legalább nem leszel egyedül – mosolyodtam el. – Akkor viszont… hova vigyelek?

- Öhm… egy pillanat! – kotorászott a táskájában. – Mindjárt meglesz. Itt van – húzott elő egy kis cetlit. – Regenbogenstraße 43! – olvasta a kis papír cetlit.

- Oké! Az nincs is olyan messze.

Még kb. 10 percet mentünk, aztán Melissát kiraktam a nagymamája házánál, majd én is hazamentem. Egy héten keresztül csak a lakásom felújításával voltam elfoglalva. Időközben új bútorokat is vettem és a végeredmény csodálatos volt.

2 hét múlva…

Már csaknem 3 hete voltam Berlinben, mikor is, végre megnyitottam az ügyvédi irodámat és vége elkezdtem dolgozni. Mivel még nem volt olyan sok munkám és a ház felújításával is már kész voltam, ezért minden délutánom magányosan és unalmasan telt. Egyik délután azonban a kezembe akadt a doboz, amelyet anyutól hoztam el. Tudom, hogy nem szép dolog, de belekukkantottam. Rögtön a tetején volt egy fénykép. A fényképen anya, egy fiatal nő mellett állt, én pedig 2 teljesen egyforma kisfiú mellet ültem. Feltételeztem, hogy a képen látható fiatal nő, Simone, és a két kisfiú pedig, a fiai. Úgy véltem, nem ismerem őket, mégis ismerősnek tűntek. Tovább nem is kutakodtam, inkább elhatároztam, hogy elviszem Simonenak. Elővettem anyám levelét, leírtam a címet, kocsiba ültem és máris mentem Loitschébe. A címet viszonylag egész hamar megtaláltam. Kiszálltam a kocsiból és becsengettem. Az ajtót, egy szőke hajú fiatalos nő nyitotta ki. Magas volt, vékony és nagyon csinos.

- Jó napot kívánok! Én... Simone Kaulitz-Trümper-t keresem – olvastam a papírról.

- Igen? Én vagyok az! – felelte kedvesen.