11. rész

- Nahát, Bill! Öhm… ne haragudj, én azt hittem… – kezdtem magyarázkodni, miközben kínosan mosolyogva felálltam a helyemről.

- Semmi baj! – nevetett a srác. – Azt hitted Melissa vagyok. Ezt már kikövetkeztettem.

- Sajnálom – mondtam bűnbánóan.

- Semmi baj, tényleg! Már megszoktam, hogy mindenki lánynak néz – vigyorgott.

- Nem! Dehogyis! Én nem úgy… Látszik, hogy fiú vagy! Úgy értem…

- Hagyjuk… tudom, hogy értetted! – mosolygott kedvesen.

- Rendben – bólogattam. – És mi járatban? – kérdeztem még mindig kicsit zavartan.

- Hát… tulajdonképpen erre jártam és láttam, hogy égve a villany, így hát… gondoltam benézek! – válaszolta egyszerűen.

- Értem – bólogattam. - Illetve mégsem… Honnan tudtad, hogy itt az irodám? – néztem rá kérdően.

- Telefonkönyvből – vigyorodott el.

- Kis cseles – vigyorogtam én is.

- Szóval… arra gondoltam… eljöhetnél velem valahová – nézett körül a szobában.

- Ne haragudj Bill! Lenne hozzá kedvem meg minden, de sajnos rengeteg munkám van még – mutattam a mellettem fekvő papírkötegre.

- Óh… értem! – nézett végül rám. – És mi lenne, ha itt maradnék veled? Hogy ne legyél egyedül… persze csendben maradnék… nem zavarnálak, vagy ilyesmi… – ajánlotta fel nagylelkűen.

- Ez kedves tőled, de attól tartok halálra unnád magad – nevettem. – Menj csak nyugodtan haza, miattam ne aggódj!

- De én tényleg szívesen maradok itt! Na? Nem zavarnálak? – nézett rám azzal a nagy mogyoróbarna szempárral.

- Engem nem zavarsz, de…

- Akkor maradok – jelentette ki vigyorogva.

- Rendben. Ahogy akarod – mosolyodtam el a hozzáállásán.

Olyan akaratos és önfejű, mégis aranyos, gondoltam magamban. Egy ideig mindketten csendben ültünk, aztán Bill kezdett fészkelődni, majd végül nem bírta ki, hogy ne szólaljon meg.

- Kész vagyunk már?

- Nem – mosolyodtam el, majd felnéztem a papírból. – Milyen kis türelmetlen vagy! Menj csak haza, ha gondolod – mosolyogtam rá szelíden.

- Nem. Maradok! Megvárlak! Tényleg! – bizonygatta.

- Rendben. Melissa! – kiabáltam.

- Igen? – nyitott be.

- Csak azt akarom mondani, hogy már rég elmehettél volna. Menj haza! Majd holnap folytatod.

- Rendben – sóhajtott – De te is mehetnél már végre! – kacsintott rám, miközben Bill felé bökött. Bill ezt persze nem látta, mivel háttal ült neki.

- Tudom. Én is nemsokára megyek – mosolyogtam vissza rá.

- Rendben. Akkor, sziasztok! – köszönt el, majd kiment.

- Szia! - kiabáltunk utána Billel kórusban. Ekkor Billel hirtelen egymásra néztünk. Bill csak mosolygott, én pedig nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak vissza rá.

- Naaa! Menjünk mi is! – nyafogott, mint egy 5 éves kisfiú.

- Bill! Hidd el, én is szívesen mennék, de még rengeteg dolgom van… – mondtam sajnálkozva, mire Bill felállt, odajött hozzám, megfogta a kezemet és felhúzott a székről.

- Naaa! Majd holnap befejezed! – kérlelt, miközben a kabátot segítette fel rám.

- Bíííll! Ne tedd ezt velem! Holnap akkor egy csomó munkám lesz – siránkoztam.

- De miért nem viszed haza a munkád? Ezeket otthon is meg tudnád csinálni! És akkor nem kéne éjjel hazamászkálnod egyedül a sötétben – magyarázta Bill.

Mi van?! Bill aggódik értem?

- Nem tudom. Itt valahogy jobb, már megszoktam – válaszoltam elmélázva.

- Te tudod. De szerintem otthon sokkal kényelmesebb lenne. Vagy tévedek? – nézett rám kérdőn.

- Nem. Igazad van – mosolyogtam rá.

- Na de most akkor, menjünk! – mondta, majd kézen fogott és elkezdett kifelé húzni.

Végül bezártam az irodát és elindultunk hazafelé.

- Tudtad, hogy nagyon önfejű és akaratos vagy? – néztem rá vigyorogva.

- Tudtam – vigyorodott el ő is.

- Akkor jó – vágtam rá.

- És te tudtad, hogy munkaőrült és szókimondó vagy? – vigyorgott rám.

- Tudtam – nevettem el magam.

- Akkor jó – tette hozzá ő is.

Egy ideig még sétáltunk, meg beszélgettünk, majd elértünk a házamig.

- Itt is vagyunk – fordultam felé.

- Sajnos. Jót beszélgettünk – nézett mélyen a szemembe, amitől szinte megbénultam, mozdulni sem tudtam.

Majd végre összeszedtem magam.

- Hát akkor… jó éjt Bill – suttogtam, miközben egy puszit nyomtam az arcára, majd elindultam be a házam kapuján.

- Jó éjt! – kiáltott utánam, majd mikor már látta, hogy bent vagyok, elindult ő is.

Másnap, Bill újra felkeresett. Délben elmentünk egy étterembe és együtt megebédeltünk. Nagyon nyílt volt és kedves. Jól elbeszélgettünk és megbeszéltük, hogy pénteken elmegyünk moziba. A napok gyorsan teltek és én egyre jobban izgultam a pénteki találka miatt, amit majdnem, hogy randinak is lehett volna hívni, bár ezt még magamnak sem mertem bevallani. Eltelt a szerda, aztán a hosszú csütörtök és jött a péntek. Megbeszéltük, hogy Bill este 8-ra jön értem. Fél 8-kor én már idegesen ültem a nappaliban a TV előtt. Egy farmernadrág és egy fehér top volt rajtam. Egy kicsit sminkeltem is, de nem vittem túlzásba. Végül úgy elgondolkodtam, hogy vajon mi lesz ma este, hogy észre sem vettem, hogy már 8 óra. Pontban 8-kor csengettek…