45. rész – Részeges pókerest

- És most hol van a kislányod?

- Anyunál. Anyu és apu neveli, mert én képtelen voltam rá. Kétségbeestem, elvetetni nem akartam, és nem tudtam, mit tegyek, és hogyan… az egyetem… Most mondd, milyen anya vagyok én? – sírta el magát újra, mire Jessica átölelte.

- Ne mondj már ilyet! Egyszerűen csak túl fiatal voltál hozzá. Meg lehet érteni.

- Kérlek, ne hazudj! Mondd meg az igazat! Ugye, hogy rosszul döntöttem? Hogy dobhattam el magamtól a saját kislányomat?! – szólt hisztérikusan.

- Figyelj Sam! Igazságtalan vagy magaddal. Nagyon fiatal voltál és a tanulást választottad, hogy biztos jövőt alapozz a kislányodnak. Biztos vagyok benne, hogy ezt ő is megérti majd, ha egyszer elmondod neki. Te csak a legjobbat akartad neki!

- Biztos vagy benne? Mert szerintem egyenesen gyűlölni fog.

- Dehogy fog gyűlölni! Szeret téged! Nyugodj meg, minden rendben lesz – ölelte át Jessica újra. – Bejössz egy kicsit? Főzök egy teát, vagy egy kávét.

- Köszönöm – bólintott szipogva a lány, majd kiszálltak a kocsiból, és bementek a házba. Amint becsukódott utánuk a bejárati ajtó, Samanthának furcsa érzése támadt. Ismerős illat csapta meg az orrát az előszobában. Egy illat, amit bárhol és bármikor felismer. De hát az nem lehet. Biztos csak képzelődik…

- Na jó, elég volt! Szálljatok le rólam! – hallatszott a nappaliból a morgás, mire Samantha ereiben meghűlt a vér. Mégis lehetséges. Tényleg ő van itt…

- Jess! Itt vannak az ikrek és Gustav? – nézett barátnőjére ijedten.

- Amikor elmentem itthonról, még nem voltak itt – vonta meg a vállát, és előre sietett a nappaliba.

- Helló srácok!

- Szia Jess! – hallatszott kórusban.

- Vetkőzős-ivós pókert játszunk, és Bill áll vesztésre! Megint! – röhögött Tom, mire ikre csak morgott valamit az orra alatt, de látszott rajta, hogy nem veszi magára.

- Na, le a nadrágot, haver! Gustav! Tölts neki még egy whiskyt! – kiabált Georg vigyorogva, mire Jessica nevetni kezdett.

- Ezt nem lányokkal szokás játszani?

- Beszállhatsz! – vágta rá Gustav nevetve.

- Na neem! Azt nem engedem! – kontrázott Georg, és az ölébe húzta kedvesét.

- Apropó! Hoztam valakit – mosolygott a lány, mire Bill – aki épp a gatyájától szabadult meg és már kissé bizonytalanul, botladozva nyúlt a whiskyje felé -, felkiáltott.

- Remélem, nem ismerem, mert ez már nagyon ciki – vigyorogva lehúzta a feles pohár tartalmát, de már rögtön a szája elé is kapott, mikor meglátta, hogy ki lép be a nappaliba.

- Sam? – kérdezte visszafojtott hangon, amiből végül valami vinnyogásféle lett.

- Sziasztok – köszönt meglepetten a nő, majd zavartan a szőnyeget kezdte fixírozni. – Bocs a zavarásért.

- Egyáltalán nem zavarsz – mosolygott Georg, mire a többiek is helyeslően bólogattak. – Szia!

- Na jó, mi megyünk is beszélgetni – pattant fel Jessica, szerelme öléből. – További jó szórakozást, fiúk! Gyere! – fogta meg Sam kezét, és felhúzta az emeletre.

Samantha és Bill még utoljára egymásra pillantottak, majd Sam végleg eltűnt a lépcsőfordulóban.

- Most képzelődtem, vagy tényleg itt van Samantha?! – kérdezte Bill két csuklás között.

Már igencsak illuminált állapotban volt.

- Tényleg itt van – felelte unottan Gustav. – Azt hiszem, ezennel hivatalosan is kijelenthetjük, hogy Bill vesztett. Nem kéne többet innia.

- Beszélnem kell vele! – indult meg az énekes a lépcső felé, de ikre még idejében megállította.

- Ez nem valami jó ötlet!

- Mé’? – ráncolta össze a homlokát, majd újra csuklani kezdett.

- Mert mondjuk úgy, nem vagy valami stabil állapotban – magyarázta Tom, és megpróbálta leültetni öccsét.

Ám Bill nem nyugodott, kihúzta karját bátyja kezei közül és újra elindult a lépcső felé.

- De nekem beszél… – újra csuklott egyet. - …akarom mondani, beszélnem kell vele!

- Bill! Nyugodj már le, hallod? – ráncigálta vissza a gitáros. – Nézz már magadra! Itt állsz részegen, egy szál alsógatyában. Ez nem a megfelelő pillanat.

- Igazad van. Ja… fel kell vennem a nadrágomat – hajolt le a gatyájáért, mire bátyja egy nagyot sóhajtva elengedte, és egy amolyan „olyan idióta” pillantással visszafordult a többiekhez.

Bill szerencsétlenkedve magára húzta a farmerét nagy nehezen, de végül elvesztette az egyensúlyát, és dobott egy hátast.

- Bill, jól vagy? – sietett oda hozzá Tom, mire a többiek is felálltak.

- Semmi bajom… csak… bevertem a fejem egy kicsit – tapogatta a tarkóját fájlalva.

- Jaj, na gyere te hülyegyerek – húzta fel ikre megkönnyebbülve.

- Fáj a fejem – simogatta Bill a fejét meglepődötten.

- Mert beverted. Na gyere szépen. Hazamegyünk.

- Nemá’! Mondom, hogy beszélnem kell Sammel!

- De nem most! Gyere szépen – indult Tom az ajtó felé testvérét támogatva, mire Georg megszólalt.

- Ha gondoljátok, maradhattok itt. Amint látom, Bill nincs épp „hazamenős” hangulatban, sem állapotban – nézett végig Billen, aki épp a padló mintáit számolgatta irtó nagy átéléssel.

- Nem hinném, hogy szeretnétek, ha maradnánk. Bill elviselhetetlen ilyenkor. Na meg nekem találkozóm is van ma Abivel… – húzta a száját az idősebbik Kaulitz, mire Georg elmosolyodott.

- Hagyd csak itt Billt, majd mi vigyázunk rá. Te meg menj csak nyugodtan randizni.

- Áhh, haver! Nem akarom csak úgy lepasszolni. Mégiscsak az öcsém.

- Kiről van szó? – kapta fel a fejét Bill.

- Rólad, mint mindig – morogta bátyja.

- Szerintem megértené. Ha szellemileg is itt lenne velünk – nézett végig a kis Kaulitzon Georg. – Na mindegy. Menj! Jó szórakozást! – karolt bele Billbe, és az ajtó felé kezdte lökdösni Tomot. – Menj már! Szia!

- Kössz, haver! Holnap jövök érte!

- Oké! Szevasz!

- Szia! – kiabált Bill is Tom után, majd mikor realizálta, hogy bátyja nem vitte magával, kétségbeesetten kiabált utána újra – Hova mész?

- Nemsokára jön vissza, ne aggódj! Mégis hogy az istenbe ütötted ki magad ennyire?

- Én nem is vagyok… kiütve…