- Halló, Jessica?
- Igen, szia Sam!
- Beugorhatnék egy kicsit?
- Persze, gyere csak. Baj van? – kérdezte Jessica aggódva.
- Be… beszélnem kell veled! – hüppögött a lány a telefonba.
- Te jó ég! Samantha, te sírsz?
- Semmi bajom, csak… majd elmondom.
- Oké. Hol vagy most?
- Anyunál voltam, azt hittem jobb lesz, ha beszélek vele, de csak rosszabb lett – magyarázta a lány letörten.
- Eljövök érted, mondd a címet!
- Nem kell, Jess, tényleg! De azért köszi. Mindjárt hívok egy taxit és…
- Mondom, hogy felesleges, elmegyek érted. Kérlek, mondd a címet!
- De…
- Semmi de! A címet!
* * *
- Köszönöm – sóhajtott fáradtan Sam immár a kocsiban, mikor beszállt.
- Ugyan már Sam! Tudod, hogy rám mindig mindenben számíthatsz.
- Tudom, és köszönöm Jessica! – nyomott egy puszit a lány arcára, majd megölelték egymást.
- Nincs mit, na mesélj!
- Én csak… teljesen össze vagyok zavarodva. Beszéltél Billel?
- Mostanában nem. Talán a múlt héten, miért?
- Szörnyű dolgot tettem – hunyta le a szemeit Samantha és újra könnyek csurogtak le az arcán. – Illetve tettünk.
- Ne ijesztgess, mit? – pillantott rá Jess halálra rémült arccal.
- Én lefeküdtem Billel.
Ahogy kimondta borzongás futott végig az egész testén. Újra visszagondolt a szenvedélyes éjszakára, és Billre, aki még csodálatosabb és tökéletesebb volt számára, mint valaha. Megijedt, őszintén megijedt, hogy ilyen gondolatok fűzik Billhez. Legszívesebben visszaforgatta volna az időt oda, ahol még meg sem ismerte. Talán nem is kellett volna elvállalnia a kezelését.
Jessica valóban meglepődött. Erre aztán tényleg nem gondolt. Azért tetszett neki a dolog, hiszen tisztában volt vele, hogy milyen érzelmek fűzik Billt Samhez. Másfelől viszont tudta, hogy Andreas nemrég kérte meg barátnője kezét, aki már az esküvőjüket tervezgette. És megcsalni valakit egyáltalán nem szép dolog. Pláne, ha már jegyben járnak. Azonban azt is tudta, hogy ezzel Samantha is ugyanúgy tisztában van és egyetért.
- Ezt ugye nem mondod komolyan? – volt ebben a kérdésben minden. Meglepettség, öröm, bánat…
- Sajnos nem – motyogta szemlesütve a pszichológuslány.
- Mi az, hogy sajnos? Megbántad?
- Nem – rázta meg a fejét. – Épp ez az, hogy egyáltalán nem.
- Na és Andreas?
- Nem tud róla. Tegnap történt, Andy pedig már 4 napja elutazott.
- Te jó ég! És akkor most felbontod az eljegyzést?
- Dehogy. Ez eszembe sem jutott. Bár ha Andy megtudja, lehet, hogy ő fel fogja bontani.
- És ha nem tudja meg? El se mondod neki?
- Jahj, Jessica, nem tudom – temette kezeibe arcát.
- Ismerlek Sam, nem fogod kibírni. A lelkiismereted…
- Nem érdekel. Anyu azt akarja Andreas legyen a férjem, és hogy… - itt elcsuklott a hangja. Eddig még soha senkinek sem beszélt a lányáról.
- Hogy? – kérdezte türelmetlenül a másik.
- Hogy együtt neveljük fel a kislányomat.
- Te-tessék?? – húzódott le a kocsifelhajtóra, mikor megérkeztek a Georggal közös lakásukhoz. Leállította a kocsi motorját és mélyen barátnője szemeibe nézett. – Neked van egy… egy kislányod?
Samantha csak halványan bólintott.
- De hát…
- Tudom. Fiatal vagyok és nem is volt betervezve.
- Elmeséled?
- Persze. De meg kell ígérned, hogy amiről ma beszélgettünk, nem mondod el senkinek, oké? Még Georgnak sem!
- Megígérem. Szóval?
- Körülbelül 4 évvel ezelőtt, még egyetemista koromban jártam egy sráccal. A neve Dean Harris. Teljesen bele voltam zúgva, iszonyatosan jól nézett ki, ő volt az egész egyetem legjobb pasija, és minden lány vele akart járni. Hát én megkaptam őt. Talán 2 hónapja járhattunk, mikor először lefeküdtünk. Csodáltam is, nagy macsó létére, hogy bírta olyan sokáig, és határozottan meg voltam róla győződve, hogy csak is miattam. Aztán 2 hétre rá megtudtam, hogy terhes vagyok. Nagyon ki voltam bukva, de azt gondoltam, Dean úgyis kitart mellettem, és majd együtt szépen felneveljük. Hogy majd egy nagy boldog család leszünk! – nevetett fel keserűen a lány. – Úgyhogy aztán elmondtam Deannek, aki erre fülét-farkát behúzva, fejvesztve menekült. Azt mondta, sajnálja, de ő tovább szeretne tanulni. Jelentkezett a Harvardra és fel is vették. Azóta nem láttam.
- Úristen – szólt döbbenten Jessica. – Ez… szörnyű…
- De igaz…
Folyt. Köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése