- Kip-kop! Bejöhetek? – hajolt be
Jessica Bill szobájának ajtaján.
- Gyere, szia! – mosolyodott el
Bill halványan.
- Mi a helyzet? Jól vagy? – ült
le a fekete mellé.
- Megvagyok – ült fel Bill ágyán,
és egy puszit nyomott a lány arcára.
- Akkor jó. Bár lehetnél
vidámabb. Mit szólnál egy ma esti bulihoz?
- Ne haragudj, kedves tőled, hogy
hívsz, de most nincs kedvem.
- Naa, Bill, ne csináld már! Nem
kell táncolnod meg jópofiznod senkivel! Csak mi megyünk öten. Gustav, Georg,
Tom, én, és te, ha jössz.
- Nem is tudom... – sóhajtott fel
az énekes.
- Naa, ne kéresd már magad! Csak
dumálunk egy jót, légy szíves, gyere el! Az én kedvemért.
- Na, jó! De csak miattad!
- Köszönöm, aranyos vagy! –
mosolyodott el Jessica.
- Az te vagy! – mosolygott Bill
is.
- Hát jó, nem vitatkozom veled! –
vigyorgott a barna szépség, majd felállt Bill ágyáról és az ajtó felé lépdelt. –
Akkor én most kimegyek. Te addig öltözz át, meg készülődj el, oké? Lent várunk.
- Már most indulunk? – nézett
Bill értetlenül.
- Igen, na siess, szia! – csukta
be maga után az ajtót a lány mosolyogva.
Bill egy nagy sóhaj kíséretében
elterült az ágyon. Semmi kedve nem volt a bulihoz, de mégis kötelességének
érezte, hogy elmenjen. Hogy barátait – legalább őket –, ne bántsa meg. Lassan
felkelt az ágyról és a saját kis fürdőszobájába vonult, ami a szobájából nyílt.
Gyorsan letusolt, majd válogatni kezdett a ruhái között. Végül egy fekete ing
és egy sötét farmer mellett döntött. A haját nem állította be, csak kivasalta
és egy szürke kis sapkát húzott a fejére. Szemeit, mint szokta, gondosan
kisminkelte, fújt magára egy kis parfümöt, majd feltette nagy sötét
napszemüvegét és leindult.
- Nahát, Bill! Milyen gyors
voltál! – vigyorgott rá Tom, mire Georggal nevetni kezdtek. Jessica szúrós
pillantásokat mért a Georg-Tom párosra, majd kedvesen Billhez fordult.
- Mehetünk?
- Persze – felelte Bill halkan,
majd elindultak Tom kocsijához. Természetesen Tom vezetett, mellette az
anyósülésen Georg ült, hátul pedig Bill, Jessica és Gustav. Míg Georg és Tom
remekül elszórakoztak, Bill az i-podja fülhallgatóival a füleiben bámult ki az
ablakon. Még Gustav és Jessica is elmosolyodtak néha-néha a bohóc Tom Kaulitz
és Georg Listing beszólásain, éppenséggel csak Bill nem, aki szomorúan révedt
maga elé. Mikor megérkeztek a hangulatos kis klubhoz, Tom és Georg egy emberként
pattantak ki a kocsiból. Georg kisegítette a kocsiból barátnőjét, majd Tom után
sietettek, aki már jócskán elöl járt. Egyedül Gustav volt az, aki bevárta az
énekest, aki csak enyhe fáziskéséssel szállt ki a kocsiból. Tom még utoljára
visszanézett csodaszép járgányára, majd egy mozdulattal leriasztotta és végül
bementek a szórakozóhelyre. Amint beléptek, kerestek egy szabad asztalt és
helyet foglaltak.
* * *
Samantha idegesen toporgott a
lakása előtt a taxijára várva. A taxis már 10 perce késett és a lány, az egyre
erősödő szél miatt is, már egyre idegesebb lett. Néhány másodperccel később a
taxi azonban már le is parkolt a lány mellett, aki hálát adva az égnek, hogy
nem fagyott meg, sietve be is szállt a kocsiba. Bemondta a címet és már
indultak is. Hamar odaértek, Samantha kifizette a taxist, majd besietett a
klubba. Amint belépett, körül nézett és meg is pillantotta rég nem látott
barátnőjét a pultnál.
- Szia Jessica! – szólította meg
a lányt jókedvűen.
- Nahát Sam, szia! – ölelte meg
Jessica mosolyogva. – Uramisten, de megváltoztál. Még gyönyörűbb lettél! –
nézett végig a lányon.
- Jaj, Jess, maradj már! Teljesen
zavarba hozol. Amúgy meg te sem panaszkodhatsz. Nagyon csinos vagy!
- Köszönöm! – nevetett Jess. –
Nem akarlak rögtön a munkáddal gyötörni...
- Nem gyötörsz. Hol van a
barátod?
- Itt van ő is, sikerült
elhoznom, de rólad nem szóltam semmit. Biztos vagyok benne, hogy kiborult
volna.
- Rendben, és hogy hívják?
- Bill. De tisztázzuk, ő nem a
barátom, ő csak egy barátom!
- Oké, rendben – mosolyodott el
Samantha.
- Figyelj, Bill rendkívül
érzékeny és törékeny. A külseje ne tévesszen meg! Amúgy nagyon rendes srác,
csak most, mint mondtam, eléggé feldúlt, szóval légy vele elnéző...
- Ne aggódj, Jess, tudok bánni a
betegeimmel – mosolygott Sam.
- Tudom, bocs, csak nagyon aggódom
érte.
- Nem kell, minden rendben lesz.
- Oké. Észrevétlenül elhívom
onnan a srácokat. Ha egyedül lesz, akkor menj oda hozzá. Ott vagyunk, annál az
asztalnál! – mutatott egy távolabbi asztalra.
- Oké. Addig itt várok – ült le
Samantha, majd végignézte, míg barátnője visszamegy az asztalukhoz és pár
másodperccel később, már húz is maga után egy barna hosszú hajú fiút táncolni.
Az asztalnál még hárman ültek, de végül ketten felálltak és a harmadik –
feltehetően Bill –, ott maradt egyes egyedül. Samantha gyorsan felállt a
pulttól és a fiú felé indult. Pont háttal ült és egy szürke kis sapka volt a
fején. Mikor odaért az asztalhoz, megköszörülte a torkát és egy magabiztos,
határozott lépéssel a fiú mellé lépett.
- Szia!
A srác pillanatok alatt felkapta
a fejét és farkasszemet nézett az előtte álló, feltűnően csinos lánnyal. A lány
csak ekkor ismerte fel. Ugyanazok a búsbarna szemek, ugyanaz a fakó, beesett
arc. Az a szomorú, szinte már-már segítségért kiáltó tekintet. Még a hideg is
kirázta egy pillanatra. Nagyon jól tudta, hol látta ezt az arcot. A napokban, a
TV-ben. A híres Bill Kaulitz, akinek semmi magánélete. Gondolataiból a srác
kellemes hangja rángatta vissza a valóságba.
- Nem adok autogramot, nem
csinálok közös képet és nem is fekszem le veled!
A szavai már annál inkább nem
voltak kellemesek. Sőt… ~ „Ez aztán a szívélyes fogadtatás…” ~ gondolta Samantha,
miközben meglepetten húzta fel a szemöldökét. De nem hátrált meg.
- Ennek szívből örülök, hiszen
nincs szükségem egyikre sem. Felesleges időpocsékolás lenne.
Most Billen volt a sor, hogy
meglepődjön.
- Öhm... én... én azt hittem,
hogy... – tátogott a srác nagy szemekkel.
- Az kevés. Talán meg kellett
volna győződnie róla, hogy ki vagyok, és mit akarok. Vagy talán nincs igazam?!
Leülhetek? – mutatott a lány a sráccal szemben levő székre.
- Csak tessék! – vetette oda a
fiú sértődötten.
- Micsoda harapós kedvében van,
Kaulitz úrfi! Talán történt valami?
- Nem hinném, hogy ezt pont
magával fogom megbeszélni! – nevetett fel Bill keserűen.
- És ugyan, miért nem? – nézett a
lány a szemeibe.
- Hogy miért?! Hahó, drága hölgy!
Nem is ismer engem, és én sem magát...
- Na és? Néha egy kívülálló
személy jobban átlátja a helyzetet, mint egy bensőséges barát.
- Na persze. Nézze, én egy híres
sztár vagyok. Naponta emberek ezrei követik minden lépésemet. A riporterek és
újságírók folyton a nyomomban vannak. Mi a biztosíték, hogy megbízhatnék
magában?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése