1 héttel később Samantha már meg is ismerkedhetett az esküvőszervezés örömeivel. Ám mint utóbb rájött, nem is olyan könnyű, mint amilyennek látszik, főleg ha az ember a munkája mellett csinálja. Sajnos Andreast nem igazán izgatta, hogy miként, hogyan folyik majd az esküvő menete, így aztán minden Sam nyakába szakadt. Szerencsére Jess buzgón felajánlotta segítségét.
- Jess, igazán hálás vagyok a segítségedért, és persze nektek is – nézett mosolyogva Georgra és Gustavra, akik időközben csatlakoztak a csapathoz.
- Igazán nincs mit. Erre valók a barátok! – mosolygott Jessica. – Apropó, barátok. Hol vannak az ikrek?
- Tomnak randija van – vágta rá Gustav.
- Bill pedig… hívtuk, de nem akart jönni – tette hozzá Georg kicsit halkabban.
Mintha tudta volna, mi zajlik Samantha és a fiatalabbik Kaulitz között… Jessica barátnőjére pillantott – aki lesütötte szemeit, és idegesen kezdte piszkálni a táskáját –, majd kedveséhez fordult.
- Georg drágám, elugranátok Gustavval egy kis kávéért?
- Persze. Neked is kell Sam?
- Igen, köszi, jól esne – mosolyodott el az említett.
- Jól meggondoltad, Sam? – tette fel a kérdést Jessica, mikor a két fiú már távolabb járt.
- Mire gondolsz?
Nagyon is jól tudta, mire gondol, mégis próbálta tettetni az értetlent.
- Az esküvőre, mi másra.
- Igen, miért?
- Sam, legalább légy őszinte! Láttam a reakciód, mikor az előbb szóba került Bill.
- Bill a páciensem.
- Ha csak ennyi, akkor rendben van. Mondd a szemembe, hogy Bill csak a páciensed, és semmi többet nem érzel iránta!
Samantha minden erejét összeszedte és barátnője szemeibe nézett, majd látszólag magabiztosan megszólalt.
- Bill Kaulitz a páciensem, semmi több! Andreast szeretem, és hozzá megyek feleségül.
- Hát, ha te ezt elhiszed, akkor legyen így. Csak ne bándd meg!
- Nem fogom – felelte halkan a nő, majd megpróbálta elterelni gondolatait a fekete hajú énekesről.
- Megjöttünk – huppant le Georg, majd utána Gustav. – Tessék, a két kávé – tette le az asztalra.
- Köszi – felelte egyszerre Jess és Sam.
- Na, mi volt a téma, míg elvoltunk? – kérdezte Georg vigyorogva.
- Semmi különös, drágám. Csak a szokásos női dolgok.
* * *
- Viszlát Herr Schwarz! Üdvözlöm a feleségét! – kísérte ki mosolyogva Samantha, a távozni készülő páciensét.
- Köszönöm Samantha, átadom! Vigyázzon magára!
- Meglesz. Viszontlátásra! – intett Sam még utoljára, majd becsukta az ajtót.
Fáradt sóhaj hagyta el ajkait, majd ledőlt a kanapéra, és lehunyta szemeit. Semmi kedve nem volt hazamenni, hisz tudta, hogy ott is egyedül lesz, ugyanis Andreasnak sürgősen el kellett utaznia egy amerikai alvállalathoz, ami már a csőd szélén áll. Mint tudniillik, Andreas örökölte az apja vállalkozását, ami mondhatni egy aranybánya. Andy szemében a cég áll az első helyen, mégis Samanthára mérges, hogy sokat dolgozik. Ezt még a lány sem érti…
Már éppen azon gondolkodott, miként fogja elütni az időt otthon egyedül, mikor hirtelen mocorgást hallott maga mellől. Léptek zaját. Szemei kipattantak, mikor is majdnem szívrohamot kapott. Nem más, mint Bill állt mellette.
- Te jó ég! Te mit keresel itt? És egyáltalán hogyan…? – állt fel a lány idegesen.
- Nyitva volt az ajtó. Azt hittem alszol – felelte mosolyogva a férfi.
- Hát nem – morogta, majd pakolászni kezdte iratait, csak hogy lekösse magát valamivel.
- Na, és hogy vagy? – járkált körbe a szobában Bill, miközben mindent alaposan szemügyre vett.
- Jól vagyok, köszönöm.
- Hogy halad az esküvőszervezés?
- Jól. Minek jöttél Bill? Csak azért, hogy ezeket megkérdezd? Nem hinném.
- Már meg sem látogathatlak? Nem is érdekelhet, mi van veled?
- De – bólintott. – De ne nézz hülyének!
- Isten ments! – tette fel a kezeit nevetve maga elé.
- Na jó, elmondanád végre, miért jöttél? Akkor talán megspórolhatnánk ezt a kínos beszélgetést.
- Nekem egyáltalán nem az.
- Örülök. Szóval? Hallgatlak!
- Csak tudni akartam, jól vagy-e – lépett közelebb a nőhöz, és mélyen a szemeibe nézett.
- Mondtam már, jól vagyok.
- Biztos?
- Teljesen.
- Rendben. Akkor nem is zavarok tovább – fordult sarkon, és egy szó nélkül az ajtóhoz sétált.
- Bill! – szólt utána hirtelen Sam, mire azonnal megfordult és ránézett.
- Igen?
- Vigyázz magadra! – nyögte ki lassan, hiszen azt sem tudta, mit akar mondani ezzel.
Bill csak bólintott, majd elhagyta a rendelőt.
Folyt. Köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése