Míg Samantha az önsajnálat és a bűntudat mocsarában mártózott, addig Tom kifejezetten jól érezte magát. Épp egy cukrászdában ült Abigail társaságában, és jóízűen falatoztak egy-egy süteményt.
- Tudod, nem sűrűn járok randizni, szóval nézd el nekem, ha valamit rosszul csinálok – vigyorgott a gitáros.
- Nyugi, szólni fogok, ha valami nem tetszik – nevetett fel a lány jókedvűen, majd folytatta. – De eddig jól csinálod.
- Akkor jó. Tudod, arra gondoltam, hogy megkérdezem… végülis ez már a harmadik randink…
- Második – szólt közbe a lány.
- Én a kávémeghívásomat is beleszámítom – vigyorodott el Tom.
- Jó, oké, igazad van, harmadik – mosolyodott el Abi is.
- Igen, szóval, ez már a harmadik randink, és én arra gondoltam, hogy megkérdezem. Lennél a barátnőm?
- Tom, azt hittem, ez már nyilvánvaló! – nézett rá Abigail felhúzott szemöldökkel, majd elvigyorodott. – Vagy te nem így gondolod?
- De, de! Csak gondoltam, ezt még nem mondtuk ki így nyíltan, úgyhogy gondoltam, itt az ideje – vigyorodott el, mire Abi felnevetett.
- Jaj, olyan kis bolond vagy, de pont ezért kedvellek – a lány áthajolt az asztal felett és egy csókot nyomott a fiú ajkaira, amit Tom igen szívesen viszonzott.
- Szóval? Abigail McGuire, lennél a barátnőm? – vigyorgott Tom.
- Ezer örömmel, Tom Kaulitz! – válaszolt bohókásan a lány, majd újabb csókot nyomott kedvese szájára.
* * *
Nem tudta, mit tegyen. Samanthának, életében talán először, tényleg, komolyan fogalma sem volt róla, hogy mit kellene tennie. Érezte, hogy Bill fontos neki, és hogy ez már több mint barátság. De valahogy úgy érezte, mégsem lenne helyes, ha ők ketten…
Ráadásul ott volt Andreas. Andy mindig is nehéz eset volt, de azért Sam mindig érezte a belőle áradó szeretetet. Megkérte a kezét, és egy kis gondolkodás után igent is mondott. De vajon jól döntött? Hosszas gondolkodás után végül áthívta magához Jessicát.
- Most mondd? Mit tegyek? – nézett tanácstalanul barátnőjére, mikor neki is elmesélte érzelmeit.
- Komoly dilemma – húzta a száját Jess.
- Hát pont ez az.
- Mit érzel pontosan Andreas iránt?
- Szeretem őt!
- De szerelmes vagy belé, vagy csak szereted? A kettő nem ugyanaz!
- Tudom. Én… nem tudom. Már nem úgy érzek iránta, mint régen, az elején. Ez tény. De sokat köszönhetek neki. Mindig is nagyon kedves és megértő volt velem. De az utóbbi időben valami megváltozott. Andreas… Andreas más lett. A dolgok kezdtek elfajulni, és mikor megütött…
- Megütött? Andreas megütött? – nézett a lányra, tágra nyílt szemekkel Jessica.
- Igen. De csak egyszer fordult elő.
- De hát, eleve a tény, hogy megtette! Samantha, ne hagyd, hogy a dolgok még inkább eldurvuljanak!
- Ezt hogy érted?
- Nem azt mondom, hogy bontsd fel az eljegyzést, mert te tudod, mit érzel, de azért légy óvatos! Ne engedd, hogy Andreas magához láncoljon, miközben te nem is vagy boldog mellette!
- Őszintén szólva, mikor megütött, nagyon kiakadtam rá, de azzal magyaráztam, hogy ő sem akarta, egyszerűen csak kiborult, és még sohasem történt ilyesmi a 2 és fél alatt, úgyhogy megbocsátottam. De mióta megjelent Bill… - hirtelen elakadt a szava.
- Azóta?
- Sokat gondolok rá. És őszintén bevallom, sokat jelent számomra. Nem tudom, miért, de már az első pillanatban, mikor megláttam, tudtam, hogy van benne valami különleges, valami leírhatatlan, ami megfogott. Tudtam, hogy segítenem kell rajta. Ahogy belenéztem abba a búskomor mogyoróbarna szemekbe, rögtön az jutott az eszembe, hogy meg kell tudnom, mitől olyan szomorú az a gyönyörű tekintet. És most, hogy már tudom, mégis úgy érzem, nem tudok rajta segíteni. Ez rettentően fáj. Nem érdemli meg, hogy szenvedjen!
- Mondok én neked valamit, Sam. Már segítettél rajta.
- Mivel? – kapta fel a fejét a lány.
- Azzal, hogy megismert téged. Mióta csak megismerkedtetek, folyamatosan javult a lelkiállapota. Lehet, hogy neked nem tűnt fel, mert te nem ismerted azelőtt. De nekünk, többieknek nagyon is feltűnt.
- Lehet. – motyogta halkan.
- Nem lehet, hanem biztos. Nézd Sam! Nem akarlak megbántani, de ezt el kell, hogy mondjam, Akaratodon kívül is magadba bolondítottad Billt, és ha te is érzel iránta valamit, akkor ne várasd, hanem cselekedj! Ha pedig neked Ő nem jelent semmit, akkor ezt mondd meg neki, mert ahogy te is mondtad, nem érdemli meg hogy szenvedjen. Épp eleget szenvedett már életében. Én elhiszem, hogy ez nehéz, hiszen szereted Andreast, és két és fél év, az mégiscsak két és fél év, de mérlegelned kell magadban, hogy mennyire szereted Andreast, és mennyit jelent neked Bill. Bill mesélt a csókotokról, és nem hinném, hogy az nem jelent neked semmit sem. Szóval…
- Bill mesélt neked a csókunkról? – Samantha csak ennyit bírt kinyögni.
Teljesen meglepte, amit Jessica mondott. Hogy ő, magába bolondította Billt?
- Igen. De ne aggódj, nem szólok róla senkinek. Becsszó! – mosolygott, majd az órájára pillantott. – Na jó, nekem most mennem kéne. De azért gondolkodj el azon, amit mondtam, jó?
- Oké – bólintott a nő halványan mosolyogva.
- Hát akkor, szia! – nyomott egy puszit az arcára, majd el is sietett.
Samantha még mindig csak állt és nézett maga elé. Most már tényleg nem tudta, mit tegyen…
Folyt. Köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése