Főoldal Für Immer Jetzt Barátság & Szerelem Cruel Intention Novelláim TH-Musik+X kiállítás Vendégkönyv

2010. november 12., péntek

30. rész – „Harcolni fogok érte!”

- Tom! – kiáltott fel Bill, mikor megérkezett. – Tom! Itthon vagy? – a kulcsát ledobta az előszobaszekrény egyik polcára, majd felakasztotta kabátját és fülig érő szájjal, szinte ugrándozva lépett be a nappaliba. Tom épp akkor lépdelt lefelé a lépcsőn. – Na végre, hogy itt vagy bátyuskám! – vigyorgott rá szélesen, mire a „bátyuska” felhúzott szemöldökkel meredt vissza rá.

- Lemaradtam valamiről?

- De még mennyire! Ezt kapd ki! Voltam Samanthánál.

- Aha. És? – nézett értetlenül Tom.

- Igazad volt! – vigyorgott boldogan – Megcsókoltam és… és teljesen odáig volt értem! És… áh, ne tudd meg, annyira… te jó ég! – hadarta izgatottan, mint egy kis kamasz, mire Tom felnevetett.

- Hát, ha „csak” annyira volt odáig érted, mint te érte, akkor nyert ügyed van, öcsi! – veregette vállon.

- Viszont akadt egy kis problémám is.

- Várj, kitalálom. A barátja.

- Talált-süllyedt. De önmagában ez még nem is lenne akkora probléma. Nem fogod kitalálni, ki az!

- Miért, ismerem?

- De még mennyire!

- Na, ki az? – nézett Tom nagy szemekkel.

- Andreas.

- Andreas? Az az Andreas? Andreas Gühne?

- Pontosan.

- Na, és mi volt? – sürgette buzgón testvérét a részletek felől.

- Összeverekedtünk – mutatott Bill a felszakadt szájára.

- Ne már! Ezt nem hiszem el! – hüledezett a gitáros.

- Pedig ez van. Csúnyán összevesztünk. De én nem fogok engedni. Akár haverom, akár nem, nem nyugszom, amíg Samantha nem szakít vele. Te is tudod, hogy Andy milyen. Samantha nem ezt érdemli!

- Miért, te talán jobb vagy neki? – nevetett fel Tom.

- Tudom, hogy ez nagyképűen fog hangzani, de igen! Lehet, hogy én sem vagyok tökéletes, de én szeretem őt, és soha nem bánatnám!

- Áh, szóval már szereted is?! – vigyorgott az idősebbik.

- Nézd! Fontos nekem! És erre most jöttem rá. Annyira furcsa, e mikor megláttam Andreast és eszembe jutott, hogy mit művelt, egyszerűen… – hadonászott a kezeivel – …elborult az agyam. Te is tudod, hogy soha nem verekszem, de most mégis, ahogy ott állt önelégülten vigyorogva, ahogy eszembe jutott, hogy Sam vele van, nem bírtam magamon uralkodni.

- Legalább jól elverted?

- Felszakadt a szemöldöke, és azt hiszem, eltörtem az orrát. – mosolyodott el Bill.

- Az szép! Nem is tudtam, hogy ilyen kemény vagy, öcskös!

- Megérdemelte.

- Az tény. Már, ha tényleg bántotta a lányt.

- Samanthának mi oka lett volna, hazudni?

- Nem azt mondtam, hogy hazudott, csak azért mégiscsak… te is jól ismered Andyt. Te úgy ismerted meg, mint aki nőket ver?

- Nem, és Sam sem. Pont ezért is volt így kiakadva.

- Hát nem tudom… - húzta a száját tanácstalanul Tom.

- Én teljes mértékig megbízom Samanthában. És harcolni fogok érte! Ha kell Andreas ellen is! – szólt Bill elszántan, majd végül emelt fővel megcélozta az emeleten található szobáját. Tom fejcsóválva nézett ikre után.

- Azt hiszem, itt háború lesz…


* * *


- … és akkor az a nő elment hozzá, és elcsábította annak a másik nőnek a férjét, a Mauríciót. Abigail, kis unokám, figyelsz te rám egyáltalán?

- Persze Nagyi, mondjad csak! – eresztett meg egy halványka mosolyt a fiatal lány.

- Akkor, mit mondtam az előbb?

- Őhm…

- Na jó, min járt az agyad, lányom?

- Semmi érdekesen – rázta meg a fejét halványan, majd újra rámosolygott a nagymamájára.

- Azon a fiún, igaz?

- Te emlékszel még Tomra?

- Hát hogyne emlékeznék! Hát lehet azt a fiút elfelejteni?! Feltűnő egyéniség, az már biztos! Tetszik neked, igaz?

- Igen, nagyon – sóhajtott szemlesütve a lány.

- Gondoltam. Miért nem hívod fel?

- Nem is tudom. Félek. Mi van, ha mondjuk nem is akar velem beszélgetni? – nézett aggodalmasan Abigail. Gyönyörű barna szemei szomorúan csillogtak.

- Efelől azt hiszem, semmi kétség. Te is tetszel annak a fiúnak, hidd el!

- Miből gondolod, Nagyi?

- Abból, hogy mondta nekem – mosolyodott el az idős hölgy.

- Ez komoly?

- Igen, úgyhogy hívd fel azt a fiút, de nagyon gyorsan, és menjetek el valahová kettesben. Engem meg hagyj, hogy végre megnézhessem a kedvenc sorozatomat!

- Nagyi, hogy te milyen vagy! – csóválta a lány a fejét nevetve, majd elővette telefonját és kikereste hőn hiányolt személyének telefonszámát.

Folyt. Köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése