- Bill? Te mit keresel itt?
- Zavarok? Arra gondoltam beszélgethetnénk… ha esetleg ráérsz – tette hozzá bizonytalanul.
- Hát, ami azt illeti, itt a barátom és… – tovább nem tudta mondani, ugyanis hirtelen kilépett a konyhából Andreas.
- Bill? Nahát! Te meg mi a fenét keresel itt? – nevetett fel jókedvűen a szőke srác, és letette a pezsgőt.
- Ti ismeritek egymást? – tette fel a kérdést, a semmit sem értő lány, ám választ már nem kapott, hiszen Bill abban a pillanatban úgy ugrott rá Andreasra, mint egy éhes ragadozó. Ütötték, verték egymást, ahol csak lehetett. Samantha pedig egyre tehetetlenebbnek érezte magát. Kiabált, de szavai süket fülekre találtak, végül már nem bírta tovább.
- Elég legyen, fejezzétek be, vagy különben elmegyek! – erre a kiáltásra már mindketten abbahagyták. Andreas a földön feküdt, Bill pedig rajta. Most mindketten az egyre idegesebb pszichológusnőre figyeltek. – Az isten szerelmére! Komolyan úgy viselkedtek, mint az óvodások! – folytatta mérgesen a nő. – Elárulnátok végre, hogy mi folyik itt?
- Ezt én is szeretném tudni! – nyögte Andreas Bill alól.
- Még kérdezed, te szemét? Hogy merészeltél kezet emelni rá? – kiabált idegesen a fekete.
- Bill, kérlek, ebbe ne szólj bele! – hunyta le a szemeit Samantha.
- Ha már itt tartunk, ti honnan ismeritek egymást? – kérdezett rá Andy.
- A páciense vagyok, haver! – cibálta meg Bill egy pillanatra Andreas ingét. A testalkatához képest, elég jó erőben volt.
- Igen? És a pszichoterápiás kezeléseken a magánéletünk a téma? – nézett gúnyosan a lányra a szőke srác.
- Én csak…
- Nem! Csak mivel megütötted, egy folt van az arcán. Rákérdeztem, ő pedig elmondta. Ne merd még egyszer bántani! Megértetted?
- Mert különben? Mi lesz? Azt hiszed majd pont tőled fogok félni? – nevetett fel gúnyosan Andreas, mire Bill megszorította a nyakkendőjét.
- Ne akard megtudni!
- Elég legyen! Ti mégis honnan ismeritek egymást?
- Régi barátok vagyunk… - morogta Bill epésen.
- Mégsem úgy viselkedtek – folytatta Sam.
- Talán, mert nem tudtam, hogy újabban nőket versz! – nézett Bill „barátjára” ingerülten.
- Én meg nem tudtam, hogy újabban csalod Ninát!
Hatalmasat csattant Bill ökle Andreas arcán.
- Ne merd még egyszer a mocskos szádra venni a nevét!
- Na jó! Most már aztán tényleg elég legyen! Verekedéssel nem oldunk meg semmit. Azonnal fejezzétek be és álljatok fel! – állt melléjük a lány, hogy egyik se támadhasson a másikra.
Kelletlenül ugyan, de felálltak. Andreasnak felszakadt a szemöldöke és vérzett az orra, Billnek pedig az alsó ajka szakadt fel.
- Most nézzétek meg magatokat, mit műveltetek egymással! – nézett végig rajtuk Samantha.
- És ő mit művelt veled? – szólt gúnyosan Bill.
- Elég legyen, Bill! Ne haragudj, de ez nem tartozik rád!
- Hát jó, akkor én megyek is! – indult az ajtó felé feldúltan.
- Nem – állt elé Sam. – Senki nem megy sehova, míg nem beszéltünk.
- Én nem vagyok a páciensed! Rajtam ne gyakorolgass! – vetette oda Andy ingerülten a lánynak.
- Pedig lehet, hogy kezelésre szorulnál – vágott vissza Sam is epésen. – Most pedig, ha valamelyikőtöknek egy kicsit is fontos vagyok, akkor itt maradtok, míg leápolom a sérüléseiteket és megbeszélünk mindent!
A két férfi idegesen méregette egymást, majd egy kis idő múltán, szinte majdnem egyszerre szólaltak meg.
- Ezzel? Egy szobában?
- Jó, akkor külön-külön. Ki lesz az első?
- Én! – vágta rá elsőként Andy.
- Rendben. Bill, addig ülj itt le valahová!
- Jó, oké – sóhajtott az említett, majd idegesen ledobta magát a kanapéra.
- De meg ne merj lépni? – fenyegette mutatóujjával a nő.
- Igenis, doktornő! – forgatta a szemeit az énekes.
- Szóval? – kérdezte Samantha immár a hálószobában.
Közben elővette a fertőtlenítőt, vattát, meg néhány sebtapaszt is.
- Szóval, mi? – kérdezett vissza Andy, mintha semmit sem értene.
- Mi van veled és Billel?
- Mi lenne? Au! – szisszent fel mikor Sam a szemöldökét fertőtlenítette le.
- Ne haragudj… Úgy értem, mesélj róla. Mióta ismeritek egymást, honnan…?
- Bill és Tom régi haverjaim. Már szinte óvodás korunk óta ismerjük egymást. Már azelőtt barátok voltunk, hogy híresek lettek. Csak mostanában nem találkoztunk. Már legalább fél éve nem beszéltünk.
Hát akkor ezért nem tud Andreas Nina haláláról, gondolta Samantha.
- És most mégis, hogy viselkedtetek egymással… – csóválta a fejét a nő, majd egy sebtapaszt ragasztott a sebre.
- Ő kezdte!
- Ne aggódj, majd ő is megkapja a magáét! Egyébként, te pedig folytattad!
- Miért? Minden védekezés nélkül, hagytam volna, hogy üssön?
- Nem, de megpróbálhattad volna leállítani, nem pedig provokálni!
- Én? Provokáltam?
- De még mennyire!
- Ez nem igaz.
- De igen, és nem nyitok vitát!
- Samantha, mi van velünk?
- Ezt meg hogy érted? – nézett értetlenül a lány.
- Bill oldalán állsz. És egyre többet veszekszünk.
- Egy; egyáltalán nem állok Bill oldalán. Kettő; a veszekedések 99%-át te idézed elő, már ne is haragudj – törölgette le a fiú arcát egy vizes ronggyal.
- Ezt te sem gondolod komolyan! – kapta el a lány kezét.
- Azonnal engedj el! – szólt nyugodt hangon a nő, mire a srác észbe kapott, és elengedte.
- Sajnálom! Nekem most le kell nyugodnom – állt fel sietve, majd kiviharzott a szobából, majd a bejárati ajtó becsapódása jelezte, hogy a lakásból is. Samantha értetlenül bámult utána, majd egy nagyot sóhajtott.
- Bejöhetek? – hallatszott hirtelen az ajtó felől Bill hangja.
Folyt. Köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése