- Bill, itthon vagy? – kiáltotta el magát Tom, mikor hazaért.
- Hol lennék?! – sóhajtott fel gondterhelten az énekes a kanapéról.
- Csak úgy kérdeztem.
- Én meg csak úgy válaszoltam.
- Mi bajod van már megint?
- Semmi – morogta semmitmondóan.
Tom közelebb merészkedett hozzá és leült vele szemben, majd tovább folytatta már komolyabb hangon.
- Most komolyan, mi történt?
- Voltam Samanthánál.
- És?
- Bántja őt, érted? A barátja megütötte őt. Egy véraláfutásos folt van az arcán.
- Nem biztos, hogy attól…
- De igen. Rákérdeztem, először tagadta, de aztán bevallotta.
- Ez durva – felelte Tom is megrökönyödött hangon.
- Az. Valahogy meg kell akadályoznom, hogy az az állat mégegyszer egy ujjal is hozzáérjen.
- Az elég nehéz lesz. Elvégre járnak.
- Tudom Tom, én sem vagyok hülye – szólt gúnyolódva. – Na és te? Hol voltál?
- Én kérlek szépen, randin!
- Abigail? – mosolyodott el a fekete.
- Talált-süllyedt. Tegnap este felhívott magához és hát…
- Szóval megvolt… - szólt rosszallóan Bill.
- Nem. Pont ez benne az érdekes.
- Micsoda?
- Jól hallottad. Beszélgettünk, meg aludtunk. Ennyi!
- Mi van veled, bátyus? – nevetett fel Bill meglepetten.
- Egyszerűen csak… csodálatos! Annyira tökéletes. Mármint Abigail. Nem is hittem volna, hogy ilyen jó dolog ez a szerelem – szólt vigyorogva az idősebbik iker, mire öccse halványan mosolyogva bólintott. – Na és te miért nem beszélsz Samanthával?
- Miről?
- Arról, hogy mit érzel iránta.
- Ez nem ilyen egyszerű.
- Mi ebben a bonyolult?
- Az, hogy még és sem vagyok benne 100%-ig biztos, hogy mit érzek. Mostanában egyre többször jut eszembe Nina…
- Bill, Nina a múlté. Sam pedig lehet a jelen és talán a jövő is. Ez rajtad múlik.
- Bárcsak ilyen könnyű lenne…
* * *
- Szia! – tárta ki az ajtót Andy előtt Samantha, majd tágra nyílt szemekkel bámult a hatalmas virágcsokor mögött álló fiúra.
- Szia! – nyújtotta át a virágcsokrot szélesen mosolyogva. – A kedvenced!
Mondani sem kell, rózsacsokor volt. Méghozzá sárga. Samantha próbált jó képet vágni az egészhez, de valójában ekkor döbbent rá, hogy Andreas soha nem figyelt rá és soha nem is vette komolyan. Csak úgy, mellékesen, a kedvenc virága a liliom. A fehér liliom. És ha Andreas egy kicsit is figyelt volna rá a két és fél év alatt, ezt biztosan ő is tudná.
- Köszönöm – motyogta, miközben kelletlenül elvette a virágcsokrot.
Kicsit rosszul is érezte magát. Vele van a baj? Talán mindezért hálásnak és mindenekfelett elégedettnek kellene lennie?!
~ „Neem! Azért mégiscsak bántott!” ~
Ez nem olyan dolog, amit az ember csak úgy hipp-hopp elfelejt.
Andreas nem volt zavarban, sőt mi több! Bátran és magabiztosan viselkedett. Egy szó nélkül besétált a nappaliba és ledőlt a kanapéra, majd mikor már Sam is utolérte, sajnálkozva, fáradt hangon megjegyezte:
- Te jó ég, de fáradt vagyok! Hoznál egy kávét?
Samantha arcára szó szerint döbbenet ült ki. Nem pont így képzelte a békülést. Vagy talán Andy azt hitte, a virágcsokorral le van tudva minden? Hát akkor rosszul hitte, gondolta Sam, majd egy halk „Persze” után – amiben rejtve ott volt a gúny –, a konyhába sietett. Türelmesen megvárta, míg lefő a kávé, majd illedelmesen kivitte kedvesének, aki már szinte majdnem horkolt. Samantha, miután leült az egyik fotelbe, megköszörülte a torkát, mire Andreas egy cseppnyit felélénkült.
- Oh, köszönöm, édesem! – vette el a csészét vidáman.
- Nincs mit.
- De igen. Főleg azok után, ahogy viselkedtem veled…
- Mindegy. Már nem számít, nem lehet visszafordítani az eseményeket.
- Nem, és ezt rettentően sajnálom. Ne haragudj, Sam! – simogatta meg a lány arcát.
Sam önkénytelenül is elmosolyodott, ahogy a srác szemeibe nézett, és közben arra gondolt, mennyire nem tud ellenállni a lehengerlő vonzerejének.
- Már nem haragszom – suttogta erőtlenül.
- Soha többé nem fordul elő, ezt megígérhetem – simított ki egy hajtincset a lány arcából.
- Tudom.
- Akkor megbocsátasz?
- Igen – bólintott alig láthatóan, mire Andy egy csókot lehelt az ajkaira.
- nagyon imádlak, ugye tudod?
- Igen – mosolygott – Én is.
- Van egy meglepetésem számodra. De majd csak holnap tudod meg mi az – szólt vigyorogva.
- Ó, értem. Már kíváncsi vagyok.
- majd meglátod! Holnap délután átugorhatnék?
- Persze.
- Akkor holnap találkozunk. Most sajnos mennem kell. Még van egy kis munkám.
- Rendben. Szia!
- Szia – nyomott gyorsan egy csókot a nő ajkaira, majd elsietett.
* * *
Bill egész délután a Tommal folytatott beszélgetésén gondolkodott. Nina valóban a múlté, hiszen elment, örökre. De vajon Tomnak van igaza? Samantha lenne a jövő?! Harcoljon érte? Hisz barátja van a lánynak.
Beszélni akart valakivel erről, és erre Tom volt a legalkalmasabb…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése