Főoldal Für Immer Jetzt Barátság & Szerelem Cruel Intention Novelláim TH-Musik+X kiállítás Vendégkönyv

2010. november 12., péntek

23. rész – „Maradj itt velem!”

Ekkor hirtelen felriadt. Nehezen vette a levegőt, szinte fulladozott, és fürdött a verejtékben. Már megint az az álom. Újból visszatért. Mintha újra átélné azt a szörnyű délutánt. Nem bírta tovább, előkapta a mobilját és hívni kezdte Samanthát.

- Igen? – szólt bele a lány fáradtan.

- Bill vagyok. Sajnálom, hogy megint zavarlak, de találkozhatnánk? Mondjuk holnap. – hadarta a fiú félénken.

- Nem zavarsz! Természetesen találkozhatunk. Valami baj van?

- Majd inkább személyesen, ha nem baj.

- Nem, persze. Akkor holnap várlak… mondjuk 11-re?!

- Rendben. Köszönöm.

- Igazán nincs mit. Addig kitartás!

- Meglesz. Akkor holnap.

- Várlak. Szia Bill!

- Szia!

Amint letették a telefont, Bill elterült az ágyán és már csak arra tudott gondolni, hogyan fogja elütni az időt másnap délelőtt 11-ig.

 

* * *

 

- Tessék, a rendelésük! Egy heringsaláta a hölgynek és a Bolognai az úrnak. Jó étvágyat! – tette le a pincér a tányérokat Abigail és Tom elé, majd miután a pár megköszönte, udvariasan továbbállt.

- Szóval? Mit gondolsz? – tette fel a kérdést Tom mosolyogva.

- A kajáról vagy rólad? – mosolygott rá vissza a lány.

- Is-is.

- Hát, a kaja nagyon finom. A másikon pedig még nem gondolkodtam. – somolygott titokzatosan.

- Oh…

- Kérdezhetek néhány dolgot?

- A néhány kicsit bizonytalan. Legyen egyelőre három.

- Jó. Te perverz vagy? – vigyorgott.

- Csak néha. – nevetett a srác.

- Akkor jó. Hiszel az igaz szerelemben? – nézett rá komolyan Abi.

- Mármint, hogy van egy ember, aki csakis kizárólag neked teremtetett, és akivel életed végéig boldogan élhetsz? Nem, nem hinném, hogy létezik ilyesmi…

- Áh, értem.

- Na és te?

- Én hiszek benne.

- Van még egy kérdésed.

- Tudom. – mosolyodott el, majd kicsit komolyabban nézett az előtte ülő férfira és folytatta – Komolyak a szándékaid felém nézve?

Tom is egy pillanatra megkomolyodott, majd így felelt:

- Lehet, hogy nehéz elhinni, de igen.

 

- Hát akkor, köszönöm az estét. – búcsúzott el Abigail, már a lakásánál.

- Én köszönöm, Abi!

Olyan hangsúllyal ejtette ki a nevét, hogy a lány beleborzongott. Annyira szerette hallani, ahogy mondja.

- Hát akkor, szia!

- Szia! – lépett közelebb a lányhoz és egy apró csókot nyomott az ajkaira. Abigail mintha kővé dermedt volna, csak állt ott csukott szemekkel és hagyta, hogy srác csókolja. Mikor Tom ellépett előle egy „Jó éjt!”-et suttogva és visszahúzta magához, és a fülébe suttogta:

- Maradj itt velem!

- Ha szeretnéd…

- Igen, nagyon. – duruzsolta halkan és ajkait a férfijére tapasztotta.

Hevesen csókolták egymást, mintha az életük múlna rajta. Aztán Abigail óvatosan elhúzódott a fiútól és kinyitotta a lakása ajtaját. Egy pillanatig mindketten csak bámultak egymásra, majd Abi megfogta Tom kezét, és magával húzta be a lakásába. Amint becsukódott utánuk az ajtó, a kanapéra ültek, és csak nézték egymást. Mindketten biztosak voltak benne, hogy ami közel 1 perce történt az teljes mértékben nem a véletlen műve és nem is pillanatnyi elmezavaruk szüleménye volt. Mindketten akarták és élvezték egyaránt, de most egyikük sem mert lépni. Végül aztán Tom volt a bátrabb.

- Abigail!

- Igen?

- Ami előbb történt…

- Rendkívül élveztem, Tom!

- Komolyan? – nézett rá nagy szemekkel a gitáros.

- Igen. Miért, te talán nem? – kérdezte zavartan a lány.

- Dehogyisnem. Nagyon! Csak azt hittem, hogy…

- Ccss! – tette mutatóujját a fiú ajkaira, majd lágy csókolt lehelt helyére.

- Hát jó. – mosolyodott el a fiú.

Abigail nevetve húzta fel a fiút és a hálószoba felé indult. Tomnak életében talán először nem a szex jutott eszébe erről a szituációról, és erre büszke volt. Lefeküdtek az ágyra, Tom átkarolta a lányt, beszélgettek egy keveset, majd nem sokkal később elnyomta őket az álom.

 

* * *

 

Bill már hajnalban fenn volt. Korán kelt, már 5 óra 37 perckor felébredt és hiába forgolódott ágyában, képtelen volt visszaaludni. Bekapcsolta a tévét és fél 8-ig azt bámulta. Végül letusolt, felöltözött, majd fél 9 körül elindult sétálni. Mire visszaért, volt már negyed 10 is. Úgy gondolta, elindul egy kicsit hamarabb, és ha majd túl hamar ér oda, akkor majd kinn vár Samantha rendelője előtt. Beült a kocsijába és már útban is volt a pszichológusnőhöz. Útközben bekapott néhány falatot, majd olyan 10 óra felé leparkolt Samanthánál.

- Bill? – nézett a srácra értetlenül a nő, mikor kikísérte az egyik páciensét. Bill már egy ideje az ajtó előtt várt. – Nem 11-re beszéltük meg a találkozót?

- De… - felelte elmélázva Bill. Közben erősen a padlót fixírozta.

- Még csak 10 óra múlt 3 perccel. – nézett a lány az órájára. – Ugye nincs baj?

- Nem… nincs. – szólt csendesen.

- Ez nem volt túl meggyőző. Gyere be, most nincs nálam senki.

Folyt. Köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése