Samantha keze hirtelen nagyot csattant a fiú arcán. Nem bírta tovább türtőztetni magát. Nem csinált semmi rosszat és egyáltalán nem érdemelte meg, hogy Andreas csak úgy elhordja őt mindennek. Főleg nem prostituáltnak, aki mindenkivel összefekszik. Viszont Andreas sem a türelméről és nyugodt természetéről volt híres. Villámgyorsan a nő keze után kapott és megszorította azt. Samantha ijedtében nagyot ugrott, azonban Andreas még erősebben szorította és közelebb rántotta magához.
- Andreas, engedj el, ez fáj! – kiáltott fel a lány, miközben szemei megteltek könnyekkel.
- Soha többet ne merj megütni, megértetted?
A lány nem válaszolt, hisz még szinte fel sem fogta, mi történt. Andreas még dühösebb lett a lány szótlansága miatt. Samantha már csak arra eszmélt, hogy egy erős kéz nagyot csattan az arcán.
- Azt kérdeztem, hogy megértetted-e?
- Igen. – bólogatott a lány az arcát fogva. Szemeiből már patakzottak a könnyek. – Kérlek, engedj el! – könyörgött, mire Andreas elengedte erős szorításából, Samantha pedig szó szerint összecsuklott.
Egyik kezével még mindig az arcát fogta, a másikkal pedig könnyeit törölgette arcáról.
Andreas végignézett a lányon és szégyenkezve megszólalt.
- Én… sajnálom!
- Mekkora egy szánalmas alak vagy! Megütsz, aztán meg bocsánatot kérsz?! Tudod mi vagy te? Egy szemét szánalmas féreg! – állt fel kiabálva Samantha.
- Sam! Én tényleg nem akartam. Sajnálom! Csak elborult az agyam és…
- Ne érj hozzám! – fenyegette mutatóujjával, mikor a srác közelíteni próbált felé.
- Kérlek, bocsáss meg! Soha többé nem fordul elő!
- Hát azt ajánlom is!
- Akkor megbocsátasz?
- Most, kérlek, menj el! – nyitotta ki az ajtót, nyomatékosítva szavait. Andreas elindult az ajtó felé, de még megállt.
- Kérlek, kicsim! Tudod, hogy szeretlek!
- Azt mondtam, menj el! Majd beszélünk, szia! – hadarta, majd becsapta az ajtót a srác orra előtt.
Sírva borult le a földre. Egyszerűen nem tudta felfogni, hogy Andreas, hogy viselkedhetett vele így. Mivel érdemelte ezt ki?
* * *
- Szia! – mosolygott Abigail Tomra, aki már a mozi előtt állt.
- Szia! Gyönyörű vagy! – nézett végig a lányon szermérmetlenül.
- Köszi. – felelte a lány zavartan. Kicsit még el is pirult – Régóta vársz itt?
- Neem. Pár órája… - vonta meg a vállát a srác, majd elrugaszkodott a faltól és közelebb lépett a lányhoz. Abigail furcsán nézett rá, mire hozzátette – Csak vicceltem. Én is előbb érkeztem.
- Akkor jó. – mosolyodott el a lány – Akkor csak nőiesen késtem.
- Pontosan. – mosolygott Tom is – Na, és mit szeretnél nézni?
- Filmet. – felelte vigyorogva Abi.
- Milyen meglepő, én is arra gondoltam. Na, de most komolyan. Van konkrét elképzelésed?
- Nem tudom, és neked?
- Én azt szeretném, amit te választasz.
- Ó… ez felettébb figyelmes tőled. Minden lánynak ezt mondod, ha randiztok?
- Nem, soha. Te kivételes vagy! – vigyorodott el a srác.
Abigailnek rendkívül tetszett ez a stílus. A csábos mosolyok, az önelégült, egoista vigyorok, ez mind-mind Tom volt, és ez pont így volt rendjén. De aztán eszébe jutott, hogy mégsem lehet óvatlan, nem szabad, hogy a fiú ilyen könnyen levegye a lábáról. Még nem!
- Oké, akkor lássuk csak… Mit szólnál egy romantikus-vígjátékhoz? A címe alapján jó lehet…
- Rendben, akkor nézzük!
Megvették a jegyeket, vettek popcornt meg kólát, majd beültek a megfelelő terembe. A film hamar el is kezdődött.
- Jé! Ebben Miley Cyrus is játszik? – kérdezte meglepetten Tom.
- Igen, miért? – nézett rá Abigail.
- Semmi, csak már rég láttam. – jegyezte meg félvállról – Mikor legutóbb beszéltünk sokkal fiatalabbnak tűnt. – vigyorodott el, mikor a fiatal színésznő bikini felsőben futkározott a tengerparton.
- Áhh, értem… - jegyezte meg morogva Abigail. Egyre jobban nem tetszett neki Tom viselkedése. A film elejétől kezdve Miley Cyrus volt a téma. Hogy Miley milyen jó fej, hogy milyen kis vidám, és milyen gyönyörű a haja… Tomnak be nem állt a szája, mígnem Abigailnél betelt a pohár és mérgesen megjegyezte:
- Gondolom le is feküdtetek.
- Hát, nem akarok neked hazudni… úgyhogy... Miért, baj?
- Áhh, nem. Dehogy! – morogta a lány, majd hirtelen felállt és elindult kifelé a teremből.
- Várj, most meg mi van? – rohant utána Tom értetlenül. Abigail már a mozi bejáratánál járt, mikor Tom utolérte. – Várj, Abi! Várj már! – kapta el a lány karját és magához húzta.
- Tom, hagyj, engedj el! – kiálltott rá.
- Abigail, nyugi már, csak vicceltem! – vigyorodott el Tom, mire a lány nagy szemekkel nézett rá.
- Micsoda?
- Jól hallottad, csak vicceltem. Nem volt köztünk semmi. – kacagott a srác jókedvűen. – De várjunk csak! Ha lett is volna… Te féltékeny vagy! – vigyorodott el önelégülten. – Tetszem neked, mi?
- Ez nevetséges! – húzta ki a karját Tom kezei közül, majd szökni próbált, de Tom gyorsabb volt és újfent visszahúzta.
- Hey, Abi, hova-hova?! Még nem válaszoltál.
- Tom, beképzelt vagy és öntelt! Azt hiszed mindig minden rólad szól?
- Jaj, ne tereld a témát, szívecském! Tudom, hogy odavagy értem. Na, gyerünk, valld csak be!
- Tom, én… - kezdett bele, de folytatni már nem tudta, mert Tom ajkai megakadályozták ebben. Olyan hirtelen és hevesen csókolta, hogy Abigail egy pillanatra meg is szeppent, de végül átadta magát a kellemes érzésnek, ami birtokba vette az egész testét. Tom a derekára fonta a karjait és még inkább magához húzta. Mikor ajkaik elszakadtak egymástól, egymás szemébe néztek, mire Tom halkan – szinte suttogva –, megszólalt.
- Sajnálom! Egyszerűen nem bírtam tovább türtőztetni magam.
- Nem haragszom. – mosolygott Abi halványan – Sőt… nagyon élveztem.
- Tényleg? Akkor egy kis ráadás! – nevetett a gitáros halkan, majd ajkait újra a lány ajkaira tapasztotta. Újabb csókcsata vette kezdetét. Végül a lány gyengéden elhúzódott.
- Ne érts félre, jól érzem itt magam, de mindjárt vége a filmnek.
- Már nem is annyira érdekel az a film. Vagy téged talán igen?
Abigail nevetve rázta meg a fejét. – Akkor mit szólnál egy vacsorához inkább?
- Remek ötlet, menjünk!
* * *
- Bill, te mit keresel itt?
- Úgy érted, itt Párizsban? Ezt inkább nekem kellene kérdeznem tőled! – felelte szemrehányóan az énekes.
- Bill, te ezt nem érted!
- Már hogyne érteném, Nina! Én téged nem értelek! Eltűnsz egyik napról a másikra egy szó nélkül…
- Hagytam neked levelet! – vágott közbe a lány halkan.
- Igen, egy levelet… tele hazugságokkal! Hogy már nem szeretsz, és hogy szerinted hiba volt egyáltalán megismerkednünk. Ezt mégis, hogy gondoltad? Hogy hihetted azt egy percig is, hogy ezt elhiszem? Nina, mondd, miért teszed ezt velem… velünk! Hiszen tudom, hogy szeretsz, ahogy én is téged!
- Hát még mindig nem érted, Bill? Pont azért teszem! – válaszolt a lány elcsukló hangon, miközben az arcán lecsurgó könnycseppeket törölte le.
- Ezt most értenem kéne?
A lány kínjában felnevetett, és a táskájában kezdett kutatni, majd előhúzott egy borítékot, amit át is nyújtott az értetlenkedő énekesnek.
- Ezt olvasd el!
- Nina, mi a fene ez a sok levél? Egyszerűen csak mondd el, mi a baj és…
- Ezt még a másik levél előtt írtam neked! – nem is törődve Bill szavaival, magyarázni kezdett – Először ezt akartam otthagyni, de végül úgy döntöttem, megpróbálok úgy eltűnni az életedből, mintha nem is lettem volna a része.
- Ezt nem értem. Hogy mondhatsz ilyet? Mi ez az egész?! – kérdezte Bill egyre zavarodottabban. Arcán már lecsurogtak az első könnycseppek fekete szemfestékcsíkokat húzva maguk után.
- Csak olvasd el… és kérlek, bocsáss meg! – az utolsó szót szinte már suttogta. Egy utolsó gyors csókot nyomott a megszeppent fiú szájára, majd sarkon fordult és beleolvadt a repülőtéren nyüzsgő emberek sokaságába. Bill remegő kezekkel nyitotta ki a borítékot…
Folyt. Köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése