Főoldal Für Immer Jetzt Barátság & Szerelem Cruel Intention Novelláim TH-Musik+X kiállítás Vendégkönyv

2010. november 12., péntek

20. rész – „Tudom, hogy történt valami!”

- Mi lenne, ha tegeződnénk? – tette fel váratlanul a kérdést Samantha.

- Rendben. Ezt már én is akartam javasolni.

- Hol is tartottunk?

- Nem tudom. – vigyorodott el Bill – Azt hiszem, kezd hatni a pezsgő.

- Igen, én is azt hiszem. – nevetett fel Sam, majd hirtelen a fejéhez kapott – Ahh! Kezd fájni a fejem!

- Nekem is.

- Lehet, hogy túl sokat ittunk? – vigyorgott a lány.

- Lehet, ugyanis üres a pezsgősüveg. – mutatta fel Bill az üres üveget.

- Hoppá! – kuncogott Samantha.

- Nem számít. Legalább jól érezzük magunkat.

- Igen, de… én nem tudom, hogy van vele Bill, de én álmos vagyok. – dőlt el a lány az ágyon.

- Én is, de már tegeződünk, Samantha. Emlékszel? Megbeszéltük. – simogatta meg a lány fejét.

- Igen, emlékszem Bill… - motyogta csukott szemekkel.

- Akkor jó. Én most megyek. Hagylak aludni. – kelt fel Bill az ágyról, de a nő elkapta a kezét és gyengéden visszahúzta.

- Ne, Bill, ne menjen el! Maradjon itt velem!

Bill meglepődötten ült vissza a nő mellé, aki már félálomban volt. Végül mosolyogva válaszolt:

- Jó, rendben, itt maradok!

 

* * *

 

Reggel, mikor Samantha óvatosan kinyitotta szemeit, igencsak szokatlan látvány fogadta. Pár másodperc kellett, mire sikerült felfognia, hol is van tulajdonképpen. Mikor azonban átfordult a másik oldalára, azt hitte szívrohamot kap. Majdnem felsikoltott, pont az utolsó pillanatban kapott szája elé. Bill ott feküdt mellette. Hála istennek, nem volt meztelen, volt rajta póló és egy rövidgatya is. Gyorsan a takaró alá pillantott és megnyugodva konstatálta, hogy nem történt semmi, hiszen ő is fel van öltözve. A tekintete újra a halkan szuszogó fiúra tévedt, most azonban elmosolyogta magát. Végül úgy döntött kimegy az erkélyre egy kicsit. Épp mikor meggyújtotta a cigijét, mocorgást halott bentről, majd hirtelen megjelent a fekete hajú srác. Az egyik kezével beletúrt a hajába, a másikat pedig a szája elé tartotta, mert éppen ásított. Samantha mosolyogva figyelte.

- Jó reggelt! – motyogta álmosan a fiú hirtelen.

A nő hirtelen elkapta a fejét, érdekesebbé vált számára a reggeli táj. Ám nem bírta sokáig, pár pillanat elteltével azon kapta magát, hogy már megint a férfin legelteti szemeit.

- Jó reggelt! Hogy aludt?

Bill nyújtózkodott egyet, mire a hasán lévő kis csillagtetoválás kivillant. Sam akaratlanul is észrevette és próbált nem oda nézni, több-kevesebb sikerrel.

- Köszönöm, jól. Szóval nem emlékszik a tegnap estére. – vigyorodott el a fiú, a korlátnak dőlt és elővette a cigijét ő is.

- Ezt meg honnan veszi? – kérdezte a nő értetlenül, csaknem felháborodva.

- Pont innen. Még mindig magáz engem, pedig tegnap megbeszéltük, hogy tegeződünk, nem is egyszer. – fújta ki Bill a füstöt egy önelégült vigyorral a képén.

- Ó, te jó ég, de ciki! – kapott a fejéhez. – Én, sajnálom! Nem akartam megbántani. Úgy értem, nem akartalak megbántani.

- Semmi baj, Sam! Nem bántottál meg. – mosolygott a férfi szelíden.

- És… tulajdonképpen miért is… aludtunk mi egy ágyban? – kérdezte félig összeszorított szemekkel. Rendkívül szégyellte magát.

- Mert megkértél rá, hogy maradjak ott veled.

- Áhh, értem. Ahha, oké. Szóval, ne haragudj, az egészért! A helyzet az, hogy én sohasem iszom alkoholt, és ha mégis, hát ez lesz belőle… Nagyon sajnálom!

- Én nem.

- Hogyan?

- Úgy értem, rendkívül aranyos vagy spiccesen! – vigyorodott el a fekete.

- Oh… köszönöm! – egyre jobban zavarba jött.

- Szerintem menjünk le. Anyu már biztosan kész van a reggelivel, és már feszülten hallgatózik, hogy vajon mikor indulunk le. – nevetett Bill.

- Mi? Ez komoly?

- Igen. Mindig ezt csinálja. Ha van itt valaki nálunk, akkor folyton csak pattog és körbeugrálja. Nagyon jó indulatú és szeretnivaló. – mosolygott a srác – Ninával is folyton ezt csinálta.

Hirtelen csend lett. Még a levegő is megfagyott. Samantha hirtelen nagyon megsajnálta a fiút és terelni próbálta a témát.

- Akkor, menjünk le, nehogy megharagudjon ránk.

- Igen, menjünk. – válaszolta Bill is, majd megejtett egy félmosolyt és elindultak le. Simone már tényleg reggelivel várta őket, és addig nem hagyta békén a két fiatalt, míg nem ettek rendesen. Reggeli után, Simone nagy bánatára, készülődni kezdtek hazafelé.

- Biztos nem akartok még maradni? – kérdezte Simone reménykedve, mikor kikísérte őket Bill autójához.

- Nem, köszi anyu, de már így is tovább maradtunk, mint ahogy terveztük. Dolgoznom kell, gondolom Samnek is… - pillantott a lányra, mire az bólogatni kezdett – Szóval, szia anya! – ölelte meg Bill édesanyját.

- Szia Bill! Sziasztok! – mosolygott a fiatalokra.

- Viszontlátásra Mrs. Trümper!

- Viszlát Sam, Sziasztok! – intett még utoljára Simone, majd Bill elhajtott.

- Nagyon kedves családod van! – szólt csendesen Samantha hazafelé menet.

- Igen, tudom. – mosolyodott el Bill.

- És, sikerült megbeszélnetek most már mindent, ugye?

- Igen.

- Ennek örülök.

Több szó nem esett köztük. Valami megváltozott az együtt töltött idő során, ezt mindketten egyaránt érezték. Végül Bill hazavitte a lányt, majd ő is hazament. Tom nagy megkönnyebbüléssel fogadta és meglehetősen örült, hogy nem kell tovább aggódnia. Bill nem először tűnt el így. Legutóbb úgy tűnt el egyik napról a másikra Párizsba, hogy senkinek nem szólt egy szót sem. De az már egy bonyolultabb történet…

- Helló, megjöttem. – dobta le a kocsikulcsot az asztalra Bill, majd felakasztotta a kabátját.

- Bill, te vagy az? – kiabált Tom az emeletről.

- Igen.

- Na, végre! – trappolt le az emeletről az idősebbik Kaulitz – Na és, mi volt?

- Hogy érted, hogy mi volt? Anyuval megbeszéltünk mindent, bocsánatot kértem…

- Nem pont erre értettem. Rád és a pszichológusnődre gondoltam. – vigyorodott el Tom.

- Nem értem, miről beszélsz, nem volt semmi. – indult el Bill a konyha felé.

- Naa, nem kell a duma! – követte nevetve testvérét az idősebb. – Tudom, hogy történt valami! Más vagy!

- Más?! – fordult felé Bill felhúzott szemöldökkel.

- Igen, érzem, hogy történt valami. És gyanítom, hogy Samanthával kapcsolatos!

- Hát ez nevetséges, Tom! – nevetett fel Bill.

- De történt valami! Ne tagadd!

- Tom, fejezd már be!

- Akkor valld már be! – csattant fel.

- Jó, jó, tényleg volt valami.

- Háhá! Tudtam én, na ki vele! – vigyorgott Tom önelégülten öccsére.

- Hát… ugye meséltem, hogy lerobbantunk. Vagyis defektet kaptunk. – mosolyodott el Bill, miközben lelki szemei előtt megjelentek az események képei.

- Igen, na és? Mi volt utána?

- Egy éjszakát a kocsiban töltöttünk, aztán reggel kicsit megtréfáltam, és még masszírozást is kaptam. – vigyorodott elönelégülten, majd bátyja értetlen arckifejezését látva, elmesélte neki az egész sztorit.

Folyt. Köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése