Abigail már napok óta nem tudott aludni, ráadásul minden percben csak Tomra gondolt. A fiú telefonszámát még aznap kiragasztotta a hűtőszekrényére és szinte minden nap, ha volt egy-két szabad perce, rögtön eljátszott a gondolattal, hogy felhívja. De mégis félt. Mi van, ha csak ki akarja használni őt? Mi van, ha csak egy éjszakára kell neki, utána, pedig eldobja, mint egy mocskos rongyot? Azt nem élné túl. De ha nem hívja fel, akkor soha nem fogja megtudni az igazságot. Elővette hát a telefonját, és tárcsázni kezdte a hűtőszekrényről a telefonszámot. Izgatottan várta, hogy a fiú felvegye végre.
- Igen, tessék! – szólt bele hirtelen egy hang.
- Tom? – szólt vékony hangon a megszeppent Abi.
- Igen, Abigail? – kérdezte Tom felragyogva.
- Igen. – mosolyodott el a lány.
- De örülök, hogy hívtál. Hogy vagy?
- Köszönöm, jól! Öhm… én, szóval… akartam kérdezni, hogy nincs kedved találkozni?
- Te, te szeretnél? – kérdezte meglepődötten Tom, mire észbekapott, a homlokára csapott, majd sietve hozzátette: - Úgy értem, de, de, persze! Van kedvem!
- Oké, akkor mit szólnál, mondjuk a holnap estéhez? Elmehetnénk moziba.
- Ez remek ötlet! Hol találkozzunk?
- Mondjuk a „Palace” mozi előtt fél 8-kor?
- Oké. Rendben. Ott leszek.
- Oké. Akkor… szia! Majd találkozunk.
- Igen, szia!
- Szia! – tette le mosolyogva a telefont a lány.
* * *
- Köszönöm a vacsorát, Mrs. Trümper! Nagyon finom volt.
- Nagyon szívesen, egészségére!
- Elnézést, kimehetnék a mosdóba? – kérdezte a lány illedelmesen.
- Persze, menjen csak. A folyosó végén balra a második ajtó. – mosolygott Simone.
- Csinos és jól nevelt lány. Ráadásul okos is. – szólalt meg Gordon, mikor Sam hallótávolságon kívül járt már.
- Igen. Nagyon ritka az ilyen lány. – tette hozzá Simone is.
- Ezzel meg mire akartok kilyukadni? – kérdezte Bill gyanakodva.
- Édesanyád, meg én csak annyit szeretnénk mondani, hogy Samantha remekül illene hozzád.
- Mi?! Dehogy! Teljesen különbözünk! És különben is. Van barátja… - tette hozzá úgy mellékesen, hátha ezzel sikerül végre lebeszélnie buzgó szüleit.
- Az nem jelent semmit!
- Már hogyne jelentene, anya! Samantha az orvosom, ha úgy vesszük és… - nem tudta befejezni, mert Samantha lépett be az étkezőbe. Bill félve pillantott a lányra, de úgy tűnt, semmit sem hallott az egész beszélgetésből.
- Kisfiam, ugye ilyenkor már nem indultok el haza? Aludjatok itt. Van még szabad szobánk.
- Hát nem is tudom… Én igazán nem szeretnék zavarni. – jegyezte meg kissé zavartan Samantha.
- Egyáltalán nem zavarna. Sőt, örülnénk neki, ugye Gordon? – nézett Simone férjére, aki csak mosolyogva bólogatott. – Na, Bill, mit gondolsz? Maradtok? – fordult Billhez.
- Hát jó, ha Samantha is beleegyezik.
- Nekem mindegy, ha tényleg nem zavarok.
- Dehogy zavar! Bill mutasd meg a szobátokat! – utasította Simone fiát.
- Oké. Jöjjön Samantha. – fogta meg a lány kezét, mire hirtelen egymás szemébe néztek. Nem szóltak egy szót sem, elindultak az emeletre.
- Gyönyörű a házuk.
- Köszönöm. – mosolyodott el Bill. – Ez itt a testvérem, Tom szobája. Szerintem itt fogok én aludni, mert amint látja a drága jó ikertestvérem eléggé rendetlen. – nevetett fel halkan a fiú, majd folytatta: - Ez pedig az én szobám. – nyitott be egy másik szobába.
- Gyönyörű szoba. Nagyon tetszik. – nézett körül mosolyogva a lány.
Tényleg tetszett neki. Az egész szoba narancsszínű volt, sötét bútorok foglaltak benne helyet, lenyűgözőnek és kissé kihívónak tűnt. Pont mint Bill.
- Akkor jó, remélem megfelel, ha itt fog aludni.
- Igen, persze, hogy megfelel.
- Oké, egy pillanat és jövök. – szaladt ki a srác, majd pár perccel később már vissza is tért. – Hoztam egy törölközőt, hogy el tudjon menni zuhanyozni, ha akar. – rakta le az ágyra az anyagot, majd az ajtóhoz lépdelt. Közben le sem vették egymásról a szemüket, Bill szerencsétlenül a kilincs után kapálózott, de mind hiába, reménytelen volt.
- Köszönöm Bill! – szólalt meg Samantha egy kis idő múlva, mikor már érezte, egyre kínosabb a helyzet. Bill kicsit összeszedte magát.
- Szívesen. – mosolygott kedvesen, majd kiment.
Samantha nagyot sóhajtott, majd elterült a nagy franciaágyon. Egyre csak azon gondolkodott, mégis, hogy került ide? Egy idegen házban fekszik, egy idegen ágyában. Jó, Bill nem idegen, de nem is bennfentes barát. Csak a páciense. Most mégis az ő ágyában fekszik, az ő párnái között, és az ő bódító illatát érzi. És milyen jó… Nem, nem szabad ilyenre gondolnia! Neki ott van Andreas. Hosszas gondolkodás után végül úgy döntött, megvalósítja Bill ötletét, és elmegy lezuhanyozni.
* * *
- Igen?
- Szevasz bátyókám!
- Na, mi van, Bill? Hol vagytok?
- Anyuéknál. Itt alszunk. Nem fogod kitalálni, mit csinálok most! – vigyorgott az énekes.
- Öhm… azért tippelhetek? Mondjuk, velem beszélsz?!
- Na és azonkívül? – forgatta a szemeit a fekete.
- Fekszel?
- Na és hol?
- Ágyon?!
- Igen. De milyen ágyon? A TE ágyadon! Bizonyám. A te szobádban alszom. Féltem, hogy Sam nem bírná elviselni a bűzt és a rumlit, ami idebent található.
- Ha-ha! Marha vicces vagy! Na, és mi a helyzet veletek?
- Megvagyunk. Köszönöm kérdésed.
- Ugyan már, Bill! Tudod, hogy nem úgy gondoltam. Samantha bejön neked. Ne tagadd, ez nyilvánvaló, hiszen érzem, hogy érzel.
- Jaj, Tom ne kezdd már!
- Én nem kezdem, folytatom. Na, valld már be, hogy tetszik neked!
- Van barátja…
- Ó, az egyáltalán nem akadály.
- De igen az! Komolynak tűnik.
- Na és? Az a fontos, hogy ő mit érez!
- Jaj, Tom, ne tudd meg, milyen más lettem, mióta több időt töltünk együtt. Még én is érzem, hogy megváltoztam. Nevettem, érted? Úgy isten igazából. Megnevettetett. Jól érzem magam mellette. – hadarta lelkesen a fiatalabbik.
- Ennek igazán örülök. Csak maradjon is így!
- Talán ha hozzám költözik. – nevetett fel az énekes.
- És most hol van?
- Azt hiszem, elment fürödni.
- Akkor hajrá! Lesd meg! – Bill már látta is lelki szemei előtt, ahogy bátyja kajánul vigyorog.
- Dehogyis! Tom, te perverz! – vigyorodott el a kisebb is, majd mikor zajt hallott és az ajtóra emelte tekintetét, még a lélegzete is elállt. Samantha állt ott egyetlen kis törölközőbe csavarva, ami épphogy takart valamit gyönyörű, kecses testén.
Folyt. Köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése