- Köszönöm, hogy eljön velem.
- Igazán nincs mit. Meddig tart az út?
Már a kocsiban ültek mindketten, és útban voltak Bill szüleihez.
- Őő… egy, maximum 2 óra. – mosolygott szégyenlősen a fiú.
- Értem. És hova is megyünk pontosan?
- Loitsche. Egy kis falu.
- Aha.
Az úton nem sokat beszéltek, viszont mikor Bill egyszercsak letért az autóútról egy eldugott kis földútra, Samnatha végül kénytelen volt megszólalni. Főleg mikor a GPS közölte, hogy ilyen útvonal nem létezik…
- Bill, biztos, hogy erre kell jönni?
- Igen, kicsit lerövidítem az utat.
- És nem lesz baj?
- Nem. Voltam már erre. Igaz nem mostanában…
- De ugye tudja, hogy merre kell menni? – sandított rá Sam a fiúra.
- Hát persze. Azt hiszem…
- Bill! Ne szórakozzon velem!
- Csak vicceltem. Persze, hogy tudom. – vigyorodott el a srác.
- Egyáltalán nem vicces! – vágta rá Sam kissé sértődötten, majd hátradőlt az ülésben és lehunyta szemeit. Kis idő múlva azonban önkénytelenül is kinyíltak a szemei, ugyanis Bill megállt a kocsival.
- Mi történt? Miért álltunk meg?
- Csak gondolkodom, hogy merre menjünk tovább…
- Bill, ugye nem azt akarja mondani, hogy eltévedtünk?!
- Nem, csak gondolkodom, hogy merre kell tovább menni.
- Vagyis eltévedtünk. – vágta rá Samantha mérgesen.
- Nem.
- De, ez ugyanaz.
- Nem.
- Jaj, Istenem! Miért nem maradtunk az autóúton? – sóhajtott Samantha nyűgösen.
- Tudom, merre kell menni! – erősködött Bill. – Jobbra. – fordult végül jobbra.
- Miért pont jobbra?
- Mert arra kell menni.
- Honnan tudja?
- Onnan, hogy emlékszem rá.
- Na persze. Bill, miért nem maradt az autóúton?
- Mert így rövidebb.
- De ha eltévedünk, akkor semmivel sem lesz rövidebb. Sőt…
- De nem tévedünk el.
- Na persze… - mérgelődött Sam.
- Nem hisz nekem?
- De. De még mennyire! – hajtotta végül hátra a fejét a lány, majd újra lehunyta a szemeit.
Egy darabig megint csendben utaztak, majd Samantha szemei újra felpattantak, ám ezúttal Bill hangjára.
- Hoppá!
- Mi történt? Mi az, hogy „hoppá”? – nézett a nő hirtelen az énekesre, mire az előre bökött a fejével.
- Ez meg mi? – szólalt meg Samantha idegesen, mikor előrenézett.
- Nekem egy kukoricásnak tűnik…
- Azt én is látom, de azt mondta, tudja, merre kell menni. – mérgelődött tovább a lány.
- Tudom is. Mikor legutóbb jöttem erre, még nem volt itt ez a kukoricás… - vakarta meg a tarkóját Bill.
- Hát, pedig most nagyon is itt van! Most mit csinálunk?
- Megfordulunk.
- Remek, akkor forduljon meg!
- Azon vagyok. – szólt Bill, ám hirtelen egy nagy durranó hang hallatszott.
- Mi volt ez? – kérdezte Samantha remegő hangon.
- Nagyon remélem, hogy nem az, amire gondolok. – szólt Bill, majd sietve kiszállt a kocsiból. A nő szinte rögtön követte.
- A fenébe! – morogta Bill, mikor lehajolt a bal hátsó kerékhez.
- Mi az? Mi történt? – kérdezte sietve Samnatha.
- Szögesdrót. Defektes a 2 hátsó kerék! – állt fel immár a jobb hátsó kerék mellől, miközben jókora nagyot sóhajtott.
- Tessék?! Ugye most csak viccel? – szólt hisztérikusan Samantha.
Ez már neki is sok volt.
- Bárcsak úgy lenne… - dőlt a kocsinak a fiú.
- Oké. Akkor most szépen megnyugszunk. Szépen kicseréljük és mehetünk is tovább. Ugye van pótkerék? – kérdezte reményveszetten a lány.
Bill erre csak elhúzta a száját, majd egészen halkan felelt.
- Van. De csak egy.
- Tessék? Ez nem lehet igaz! Ez csak egy rossz vicc! – kapott a fejéhez a lány, majd idegesen a hajába túrt.
- Ne aggódjon! Mindjárt hívok egy autómentőt. – vette elő a mobilját Bill.
- De hisz meg sem találnak. Itt állunk a semmi közepén! – őrjöngött Sam.
- Dehogynem, megtalálnak, csak… O-ó!
- Most meg mi van?
- Nincs térerő!
- Remek. Zseniális. Az enyém pedig lemerült! – szólt mérgesen a doktornő.
- Oké. Nincs semmi gáz…
- Még hogy nincs semmi gáz? Itt állunk a semmi közepén, a kocsi defektes, nincs térerő, és mindjárt besötétedik! Maga szerint nincs semmi gáz?!
- Nyugalom! Megoldjuk, rendben? – lépett közelebb a lányhoz.
- Miért nem maradtunk az autóúton? – tette karba a kezeit, miközben kirázta a hideg.
- Fázik?
- Egy kicsit. – felelte halkan a lány, mire Bill egy szó nélkül, azonnal levette a kabátját és a lány vállaira terítette.
- Üljön be a kocsiba! Én addig keresek néhány gallyat, amiből rakhatunk tüzet. – indult el Bill az erdő felé.
- De hát a kocsiban van fűtés, nem?
- Van. De nem lehet folyton gyújtáson a kocsi, mert lemerül az akkumulátor.
- Igaz. – bólintott a lány. – Én is segítek!
- Nem muszáj, maradjon csak a kocsiban!
- Nem. Én is segítek! – makacskodott Sam és követte a fiút.
- Hát jó. Maga tudja! – vonta meg a vállát a fekete, majd tovább ment be, egyenesen az erdőbe.
Folyt. Köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése