- Igen?
- Samantha? – dadogta félénken Bill.
- Igen, ki beszél? – kérdezett vissza a lány értetlenül.
- Bill vagyok! – motyogta a srác.
- Áhh, üdvözlöm Bill! – ült fel a kanapén a lány és intett Andreasnak, hogy egy pillanat. – Miért hívott? Talán valami baj van?
- Zavarok? Felébresztettem talán?
- Nem, dehogy. Éppen tévét néztem. – állt fel a lány a kanapéról és bocsánatkérően pillantott kedvesére. – De ugye nincs baj?
- Nem, szó sincs róla. Csak… egyszerűen, muszáj beszélnem valakivel és Tomot nem akartam zavarni, mert már alszik. Csak maga jutott eszembe.
- Nem baj, örülök, hogy engem hívott. – mosolyodott el a lány. – Tudja tartani egy pillanatig?
- Persze.
- Köszönöm. – felelte a nő, majd a készüléket szorosan a ruhájához tapasztotta és Andreashoz fordult. – Ne haragudj Andy, de az egyik páciensem van a vonalban és beszélnem kell vele!
- Jó, értem, de siess! – sóhajtott fel Andy sértődötten, majd tovább bámulta a tévét.
- Ígérem, sietek! – mosolygott bíztatóan a lány, majd a szobájába ment. – Bocsánat Bill, már itt vagyok! – szólt bele ismét a készülékbe, mikor becsukta maga után az ajtót.
- Mindegy, semmi baj. Látom zavarok, szóval…
- Nem, dehogy zavar! Már mondtam. Azt mondta beszélgetni szeretne, hát beszélgessünk! Miről szeretne beszélgetni?
- Nem tudom… mindenről… - terült el az ágyán a fiú egy mélyet sóhajtva.
- Azt talán kicsit sok lesz, így elsőre. – mosolyodott el Samantha. – Kezdjük a szokásossal. Hogy ’s mint Bill? Mi a helyzet magával? – kérdezte barátságosan a lány.
- Élek…
- Hm, kezdetnek nem is rossz! – nevetett fel a lány, mire Bill is elnevette magát. – Történt magával valami jó, mostanában?
- Nem.
- Ugyan már, valami jó csak történt. – noszogatta a lány. – Egy másodpercre sem volt boldog semmitől?
- Nem… - felelte elgondolkodva az énekes.
- Biztos?
- Igen.
- Ezt sajnálattal hallom Bill. Hiszen fiatal, helyes és egészséges fiú! Miért nem jár el szórakozni?
- Kivel?
- Szerintem, ha megkéri, Tom szívesen elmegy magával mondjuk moziba.
- Tom?! Moziba? Maximum, ha egészestés filmet forgatnak a Playboyvilla lányaiból!
Erre Samantha menten elmosolyogta magát.
- Hát jó – felelte végül. – Na, és Jessicáék? Ők biztosan elmennek magával.
- Nem akarom megzavarni az édes-kettesüket. Az úgy olyan kínos!
- Oké, oké! Akkor kérje meg Tomot, hogy menjenek el egy clubba. Úgy értesültem, a bulizásban Tom verhetetlen.
- Az igaz, de én nem tudok így bulizni. Legalább egy testőrnek folyton mellettem kell lennie, mert különben megtámadnak. Maga szerint milyen lehet úgy bulizni, hogy folyton maga mögött áll egy nagydarab, magas férfi, aki elővigyázatosságból mindenkit leüt, aki csak egy ujjal is magához ér.
- Jó, maga nyert! – sóhajtott lemondóan a lány. – De ezek csak kifogások. Ha igazán akarunk valamit, akkor azt meg is lehet valósítani. Tudja mit? Holnap ráér?
- Attól függ. Délelőtt van egy fotózásunk, amit már hetek óta halasztunk, szóval délelőtt nem. De a délutánom szabad.
- Remek. Akkor ne is tervezzen semmit! Ugyanis elviszem moziba, testőrök nélkül!
- Meg akar ölni?
- Nem. Nem fogják felismerni, majd meglátja. Bízzon bennem!
- Hát jó. De azért majd szólok Sakinak, hogy legyen a közelben.
- Kinek? – kérdezte Sam értetlenül.
- A testőrömnek.
- Ja, értem. Rendben, akkor holnap délután elmegyek magáért, mondjuk olyan 5 körül. Megfelel?
- Persze. Ahogy magának jó, de nem is muszáj eljönnie velem, hiszen biztosan akad jobb dolga is, mint engem kísérgetni moziba…
- Nem, téved. Éppen nincs. Viszont tudom, hogy hülyén hangzik, de kocsim nincs, szóval…
- Elmegyek magáért én! – vágta rá Bill gyorsan.
- De csak akkor, ha nem probléma. – szabadkozott Samantha.
- Egyáltalán nem probléma. Ha már szívességet tesz nekem, ennyi a minimum!
- Hát jó, akkor köszönöm! Hú, de elszaladt az idő! Sajnálom, de nekem most mennem kell! – pillantott az órájára a lány.
- Rendben, menjen csak, nem szeretném feltartani! – mentegetőzött a fiú.
- Nem tart fel! Bill, ne felejtse el! Maga nagyon jó ember és rengetegen szeretik! Most pedig feküdjön le és pihenje ki magát!
- Köszönöm, megpróbálom…
- Szép álmokat! Jó éjt! – köszönt el a lány.
- Magának is! – köszönt Bill is, majd kinyomta.
Fogalma sem volt mitől, de hirtelen nagyon jól érezte magát. Boldogságot és melegséget érzett a szívében és ez már-már új volt számára, olyan régen érzett ilyesmit. Ez a lány több melegséget és vidámságot sugárzott neki egy telefonbeszélgetéssel, mint mások személyesen. És ez már önmagában érdekes tény volt. Nagyon érdekes…
Másnap, Bill egész délelőtt másra sem bírt gondolni, mint a délutáni mozira. Kíváncsi volt, vajon hogy érzi majd magát azzal az emberrel, akit pár napja még szívből gyűlölt. Persze, hogy utálta, hiszen nem is ismerte. Az orvosokat pedig általában senki sem szereti. De Samantha más volt, és ezt Bill is érezte legbelül…
- Bill, mosolyogj! – utasította a fényképész, de Bill még csak meg se hallotta. – Bill! Lennél szíves végre mosolyogni? – pillantott fel fényképezőgépe mögül, de Bill még mindig mereven bámult előrefelé.
- Bill, benyomnál végre egy vigyort? – lökte oldalba testvére, mire felélénkült.
- M-mi? Tessék? Bocsánat, csak kicsit… elkalandoztam.
- Hát azt látom! Akár hol is voltál az előbb, sürgősen térj vissza, mert különben holnapra sem leszünk kész. Már így is tök késésben vagyunk… - puffogott a fényképész.
- Nyugalom, Marcus! Megleszünk vele. Most tartunk egy kis szünetet, és utána újult erővel befejezzük! – csitította Tom, mivel ő is érezte, hogy Bill valóban nincs velük lelkileg, csupán csak testileg.
- Hát jó, nekem tök mindegy! – mérgelődött Marcus és otthagyta az ikreket.
- Bill, minden oké? – fordult Tom ikréhez.
- Persze, minden. – mosolyodott el halványan a fekete.
- Akkor, mi volt ez? Mibe merültél bele annyira, hogy ne reagálj Marcus nyavalygásaira?! – vigyorgott a gitáros.
- Nem tudom. Én nem tudom, mi van velem. – csóválta meg halványan mosolyogva a fejét a fekete, majd a fényképész után ment.
* * *
Samantha is sokat gondolt a fiúra. Remélte, hogy a közös mozizással kicsit közelebb férkőzhet hozzá, hogy megnyíljon előtte. Délután fél 4 körül Andyvel még a kanapén heverészve nézték a tévét, mivel Andy nála aludt, és ilyenkor mindig rengeteget lustálkodtak. Ugyan 2 és fél éve voltak együtt, Sam mégsem akarta, hogy összeköltözzenek. Sokszor egymásnál aludtak, de a lány meg volt róla győződve, hogy ha folyton egy légtérben lennének az egy idő után elrontana köztük mindent.
Mikor az óra 4-et mutatott, Samantha úgy döntött, szól Andreasnak, hogy el kell mennie.
- Andy, édesem, mondani szeretnék valamit. – simogatta meg a szöszi fiú arcát.
- Hm? – pillantott rá a srác fáradtan.
- El kell mennem.
- Most? Hová? – ült fel hirtelen.
- Találkozom az egyik betegemmel. Sajnálom. – mondta szomorúan a lány, és megsimogatta szerelme haját.
- Mi?! Ilyen nincs! Vasárnap délután van, Sam! Már a hét minden napján dolgozol? – húzta el a fejét idegesen kedvese gyengéd érintése elől.
Valóban, ilyen még nem volt. Sohasem szokott vasárnap találkozni a betegeivel, kivéve, ha élet-halál kérdése. Ám Bill komoly kihívást jelentett számára, és annyi időt akart vele tölteni, amennyit csak kell, hogy végre kitárulkozzon és megbízzon benne.
- Ez egy különleges alkalom. Andy, kérlek, értsd meg! Nekem ez a munkám. Nem hagyhatom cserben a betegeimet, hisz pont azért fordulnak hozzám, mert mindenki más ezt teszi velük. Ígérem, sietek haza. – hajolt a fiú szájához, de az elfordította a fejét. Sam fájdalmasan lehunyta a szemeit egy pillanatra, majd egy aprócska puszit lehelt a fiú arcára. Felállt és a szobájába indult.
- Tegnap este úgy volt, hogy DVD estet tartunk, csak mi ketten. Aztán hirtelen felhívott az egyik ilyen szerencsétlen, mire te rohantál ápolni a kicsi lelkét. Ma pedig - vasárnap délután -, mikor megint kicsit együtt lehetnénk, te fogod magad, és megint elmész, hogy magad helyett, másokkal törődj. Túlzásba viszed! A munkád megszállottja lettél. Igen, az vagy! Egy megszállott munkaőrült! – állt fel Andreas is, majd becsapva maga után a bejárati ajtót, elhagyta a lakást.
Samantha pár pillanatig tátott szájjal, mereven bámult maga elé. Aztán a szemeiből egy könnycsepp kezdett lecsurogni, végig sápadt arcán. Pár perccel később azonban összeszedte magát, letörölte a könnyeit és nekiállt készülődni.
Bill, úriember módjára, pontosan 5-re érkezett Sam lakásához.
Folyt. Köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése